Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1925

1925. szeptember - Oldalszámok - 6

- 6 — A szabadságharc alatt, mint huszártiszt tett eleget hazája iránt való kötelességének. 1861-től pedig képviselő volt s mint ilyen, Deák Ferenc pártjához és szoros baráti köréhez tartozott. Egész életének küldetésszerü munkája az volt, hogy fő munkatársa legyen a magyar igazságszolgáltatás reformjának. Amig Nyugat-Európában 1792-től a törvénykezés óriási átalakuláson ment keresztül, addig Magyarország ezen a téren közel 80 esztendővel maradt el. Igaz, hogy 1831-ben Széchenyi már a Stádium c. munkájában felemlít néhány reform kívánalmat, de csak a törvény előtti egyenlőség elve vitetett keresztül, egyébként a régi eljárás intézményei és elvei maradtak érvényben. A tulajdonképeni átalakulás akkor következik be, amikor Kozma Sándor 1872-től fogva a Király-hágón inneni Magyarország törvénykezésének főirányítója lett, mint első budapesti királyi főügyész. Ő a dolgok mélyére látó tudásával és az ő igazi genialitásával felismerte, hogy a régi rendszer teljesen alkalmatlan a fejlesztésre és megmutatta az átalakulás helyes irányát. Tekintélyével támogatta az akkori kormányt a reformalkotásban és minthogy törvény útján nem lehetett intézkedni, 1872 május 18-áról kelt emlékezetes köriratával irányította a fejlődést. Nagy érdeme, hogy kiváló munkatársakat tudott magának szerezni. Megfordult az ország összes ügyészségei székhelyén. Személyes irányításával keresztül tudta vinni a megállapított új elveket. így fokozatosan érvényesültek 1872-től fogva a vádrendszer intézményei. A közvetlenség, a szóbeliség, a védelem, a szabadság, a szabad bizonyítás és az eljárás súlypontja átment a vizsgálat helyett a szóbeli főtárgyalásra. Több, mint negyed századon keresztül irányította Kozma Sándor a magyar bűntető igazságszolgáltatást. Ezek az érdemei, melyek megörökítették az ő kiváló nevét. Igazságszolgáltatásunk évkönyveiben kiváló egyénisége példát mutat arra is, hogy az általános műveltség terén hova kell a mai köztisztviselőnek felemelkedni. Azt hiszem, hogy kegyeletes kötelességemnek tettem eleget akkor, amikor megjelentem a nagy férfiúnak Deák Ferenc mauzóleuma közelében fekvő diszes síremléke előtt és bizonyára méltóztatik hozzájárulni, hogy jelen közgyűlésünk jkönyvében mai kegyeletes megemlékezésünk megörökíttessék és hogy ezt szóval is kifejezhessem a fia, Kozma Andor, szeretett barátom előtt, aki most a „Honfoglalás" c. történeti regéjének befejezésével új babérokat aratott. Főtiszteletü Ehker. Közgyűlés! Csonka-Magyarország határain — nyugaton Széchenyi, északon Kazinczy, keleten Bessenyei, Kölcsey, délen Tisza István sirjai — oly sirok feküsznek, amelyekhez a mai nehéz időkben a magyaroknak el kell zarándokolniok, hogy ott szent elhatározásokra juthassanak, így jöttem tegnap reggel gróf Széchenyi István sírboltjától, attól az érzéstői felemelve, hogy ő azt üzeni a csüggedőknek: „Mit aggodalmaskodtok, én mondottam: lesz még Magyarország" ? Felemelve és áthatva jöttem attól az érzéstől, hogy ezekben az esztendőkben végre az ő akadémiai jelmondata kezd valóra válni, „borura derű" következik. íme főiskolánk korábbi nehézségei után már jobb jelek mutatkoznak.