Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. január - Oldalszámok - 37

- 14 — parczellázóbanknak, a déli jég- és viszontbiztosító társaságnak, alelnöke az osztrák-magyar vasúti társaságnak, igazgató-tanácsosa a magyar jelzálog hitelbanknak, a pénzváltó- és leszámítoló banknak, a triesti assecurations generalinak, a baleset ellen biztosító bécsi társaságnak. A Honban és Nemzetben megjelent vezérczikkein kivül számos tanulmányt irt, melyek a Budapesti Szemlében, a Magyar Polgárban, a párisi Economiste Francaisbe, a Politische Korrespondenzbe, a Fremdenblattba jelentek meg. Munkatársa volt a Pallas nagy lexikonának. Nagyobb müvei : Tiz év az osztrák bank történetéből, 1874. A földbirtok és társadalmi kérdés, 1875. Önkormányzat és pénzügyek, 1878. A czukorkérdés, 1880. Iparunk és az ipartörvény, 1881. A fogyasztási adóról, 1881. Jelentés a párisi nemzetközi pénzértekezletrö,l 1882. A latin államok pénzszövetsége 1886. A czukoradóról, 1887. Ujabb mozzanatok a czukoradó kérdésben, 1890. Az adóeszmény elméleti és gyakorlati szempontból 1894. A magyar tudományos akadémia 1885-ben levelező, 1893-ban rendes tagjává választotta; a megérdemlett kitüntetést azzal viszonozta, hogy senki nálánál jobban nem viselte szivén az akadémia fejlődését, senki nem érdeklődött melegebben annak munkálkodása iránt, mindig az elsők között volt, ha tenni kellett érte s legnagyobb politikai elfoglaltsága sem gátolta abban, hogy részt ne vegyen annak ügyei intézésében. Őfelsége 1893-ban a Lipótrend középkeresztjével tüntette ki, az ezredévi kiállítás alkalmából királyi elismerésben részesült, a honfoglalás ezeréves emléke alkalmából a kolozsvári tudományegyetem „az államtudományok tiszteletbeli doktora" diplomájával honorálta. Politikai pályáján is elérte a legmagasabb kitüntetést, 1899 február 26-án a király kereskedelmi miniszterré nevezte ki, programmjául a magyar ipar fejlesztését tűzte ki és ezen téren jelentékeny alapvető munkát végzett s több nagyobbarányu ipartelep létesítése az ö nevéhez fűződik. A szabadelvű pártnak a nemzeti párttal való fúziója keresztül vitele érdekéből 1902 márczius 4-én lemondott a miniszteri tárczáról, midőn a király az előbb már valóságos belső titkos tanácsosát a vaskorona-rend nagykeresztjével tüntette ki. Ugyanez évben választatott meg egyházkerületünk fögondnokává