Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 26

— 26 — got követeltek, e miatt a verebélyi szolgabiróságnál pert indítottak, a szolgabiróság 2745/899. sz. határozatával panaszost marasztalta, közvetett fellebbezés folytán Bars vármegye alispánja s közigazgatási bizottsága a határozatot helybenhagyták azon téves indokolással, hogy a plébános és tanitó párbérkövetelése a vizitáciö kanonikából folyó dologi terhet képeznek. Igaz ugyan, hogy a kultuszminisztérium 1905. évi 12.819. sz. határozatával hatályon kivül helyezte az alsóbb fokú hatóságok határozatát, de azzal az indokolással, hogy a kir. kúria 30. sz. döntvénye szerint ezen vitássá vált ügy elbírálása nem tartozik a közigazgatási hatóság hatáskörébe. Ez eljárás közben a füssi plébános és tanitó 1893-ban egyességre lépett a rendvai róm. kath. hivekkel, hogy a természetbeni párbér-járandóságot készpénzben fizessék; 1895-ben a készpénzben kötelezett összeget Bendva község képviselőtestülete beillesztette a községi költségvetés keretébe és községi adópótlék alakjában kivetette valláskülönbség nélkül minden rendvai birtokosra. Panaszos e sérelemről 1898-ban értesülvén, fellebezést adott be ellene s a fellebbezések során a belügyminisztérium 30.250. sz. határozatával a papi, tanitói földek szántásáért felvett 350 koronát a költségvetésből törölte, a követelések többi részét pedig benthagyta a költségvetésben azon indokolással, hogy a tanitó működését a protestánsok is igénybe veszik s egyszersmind vizsgálatot rendelt el abban az irányban, hogy a plébános és tanitó fájának fuvarozása, misék megváltása s az előbb természetben adott papi élelmezés pénzértékének mi a jogi természete, vájjon azt a hitfelekezet vagy a község viselte-e? Az elteilett két év óta további intézkedés, sem vizsgálat nem történt ugyan, de a szolgáltatások ennek daczára panaszostól, mint ref. vallású féltől is követeltetnek. A kerületi közgyűlés az előterjesztett két rendbeli tényállásból azt állapítja meg, hogy ugy az alsóbb fokú közigazgatási hatóságok, mint különösen a második esetben a belügyminisztérium is, nem veszik figyelembe az 1791. évi XXVI. t.-cz. 6. §-ának határozott és világos rendelkezését, mely szerint a katholikus papoknak, tanítóknak vagy más egyház szolgáinak készpénzben vagy természetben, vagy munkával teljesített fizetésük a protestáns vallásuaktól többé sehol be ne hajtassanak. Világosan rendeli e törvény még azt is, hogy a kath. papok az ekként