Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - m01_11

— 11 — lelkésze Csóka Pál, a kálozi ev. ref. egyház köztisztelettől környezett és sok érdemeket szerzett agg lelkésze Balogh Sándor és végre a köveskállai ev. ref. egyháznak egyházi életben fáradhatatlan, buzgó munkássága által rövid idő alatt kiváló sikert felmutató s ezért közszeretettel környezett ifjú lelkésze Földes Sándor. Az Ur szőlőjének mindezen hü munkásai buzgón teljesitették a reájuk váró kötelességeket a kevés anyagi jutalommal kecsegtető, ép azért a sikerrel való működéshez az eszmények iránt igaz lelkesedést követelő lelkészi pályán. Emlékezetük legyen áldott közöttünk, kegyelettel örökitsük meg jegyzökönyvünkben, az Ur pedig adja meg fáradozásuknak igaz jutalmát ama jobb hazában. Elveszítettük a halál által főiskolánk megszűnt jogakadémiájának egykori kiváló tanárát, később a m. kir. honvédelmi minisztérium miniszteri tanácsosát Gondol Gábor ur öméltóságát. Mint nyugalmazott miniszteri tanácsos élt ö, a közügyektől félrevonulva, iváncsai birtokán, ahol 1904 deczember '24-én, karácsony estéjén lett élete eddig ki nem deríthetett rejtélyes orgyilkosság áldozatává. Pápai főiskolánknak volt ö előbb kiváló növendéke, azután tanára; együtt tanult ott Jókai Mórral, Kerkapoly Károlylyal, Kozma Sándorral, Gaál Péterrel és főiskolánk ezen legkiemelkedőbb osztályabeli növendékeivel. Kora gyermekkorától fogva igaz szeretettel csüngött az öt felnevelt jó édesanyán és igyekezett irányában hálás lenni azzal, hogy jogakadémiájában tanári állást vállalt. És bár az akkori viszonyok között főiskolánk tanárai szolgálatát nagyon szegényesen jutalmazhatta, ö ezzel sohasem volt elégedetlen és egész életén keresztül, mikor sokkal kedvezőbb helyzetbe jutott is anyagilag, mindig azt vallotta, hogy életéből az volt a legboldogabb korszak, amit Pápán mint jogakadémiai tanár töltött. Ezt mondja életrajzában, ezt irja hozzám intézett több levelében. Ezen meggyőződését arra alapította, hogy szinte az élet legfőbb kincse a függetlenség; semmiféle állásban nem lehet pedig a hivatalnok oly független, mint a protestáns iskolák tanárai, akik maguk is alkotó tagjai a protestáns önkorn mányzati rendszer mellett az iskolák fenntartó testületének. Ezen ragaszkodását főiskolánkhoz megtartotta haláláig, meghívásomra ezelőtt két évvel meg is jelent egyházkerületi közgyűlésünkön, mint érdeklődő s akkor megtekintette főiskolánkat és annak berendezését. Temetésére megjelentem 1904 deczember 27-én Iváncsán a pápai