Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. szeptember - Oldalszámok - 16

— 16 — Ad. 13. Püspök ur a nagy veszteség felett érzett mély fájdalom hangján emlékezik meg a nemzet halhatatlan Írójának, Jókai Mórnak 1904. május hó 5-én történt elhunytáról. A kerületi közgyűlés mikor a hazánkat, nemzetünket ért nagy veszteség mérlegelése mellett érzett mély fájdalmában visszatekint a nemzet halhatatlan Írójának Jókai Mórnak, a magyar szellem lánglelkü és magasztosan ideálisztikus felfogású istápolójának fényes pályafutására, aki a mi főiskolánknak is az 1841. és 1842-ik években volt kiváló tanítványa, egyik büszkesége és dicsekedése, aki költői szellemének szárnyalását már itt a mi körünkben megkezdette; aki a márcziusi ifjúságnak egyik lánglelkü vezére volt; aki a szabadságharcz idején hazáját tollal és tettel oly lelkesedéssel szolgálta; aki a nemzeti elnyomatás idején mint iró tollával, lelkesedésének tüzével a nemzetmentés nagy ügyének tett halhatatlan szolgálatokat; aki ideálisztikus felfogásával történeti multunknak, fajunknak szeretetét oltotta belénk minden munkájával; ennek a lánglelkü férfiúnak emlékét midőn jegyzökönyvünkben megörökítjük, azt látjuk és ugy érezzük, hogy nem halt ö meg, mert lángleikének világító fáklyája lelkesíteni fog bennünket nemzedékröl-nemzedékre s az ö szelleme élni fog közöttünk. Kovács Albert budapesti theológiai tanár és konventi képviselő elhalálozása alkalmából egyházkerületi közgyűlésünk az országos ev. ref. közalap megalapítása körül nagy érdemeket szerzett s ugy egyházi életünk, mint az egyházirodalom terén kimagasló férfin érdemeit meghatottsággal örökiti meg jegyzökönyvében. A lelkészi karból elvesztettük a halál által Pécsvárady József, Beödök Pál, Nagy Sándor, Halász Imre, Végh Béla, Jókay Lajos, Vajda János, Bakocs István, Tatay Imre, Jezerniczky Kálmán, Czibor József lelkésztestvéreket és Izsák József exmittált papnövendéket. Elhunyt lelkésztestvéreink emlékezetét és érdemeit kegyeletes érzelmek között örökítjük meg jegyzökönyvünkben.