Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1893

1893. szeptember - Oldalszámok - m01_23

xxni rius mozgalom. A mezőföldi egyh. megyéből indult ki, s átcsapott innen a veszprémi ós b.-somogyi egyházmegyékbe. A megtámadott egyházak lelkészeitől évnegyedes jelentéseket kértem be. S örömmel jelenthetem, hogy P ilgárdin csak is a már áttért családfőknek akkor életkoruknál fogva át nem térhetett tagjai követik a családfőt, de uj ibb hódításokat nem tesz az unitarismus, sőt az áttért 133 család közül 28 család már visszatért egyházunk kebelébe. Hl aa egyház a nagymérvű építkezések folytán reá nehezedő adó-iság terhe alól szabadul: az esetben bizton reményihető, hogy a nagyobb ró^z vissza fog térni. Iszka-Szentgyörgyön az áttért 41 lélek közül 21 tért vissza. Vilonyáról és Hatvanról jelentésem Írásakor még nem érkezett be a lelkészek jelentése. A magyar-ladi kitértek nagy része — bár Budapesten kell két izben jelentkezniük, a mi nagy költekezéssel jár — ismét visszajött az elhagyott egyházba, a többiek visszajövetelét is csak a jelentkezéshez szükségelt költség hiánya pótolja. Hazánk koszorús költőjének, nemzeti irodalmunk ez idő szerint legkimagaslóbb bajnokának, Jókay Mórnak félszázados irodalmi működése jubileumát ez évben ünnepli a magyar nemzet. A szellemi nagyoknak hazája az egész világ, s a kincsek — melyekkel közvetlenül nemzetöket ajándékozzák meg, közkincsei az egész emberiségnek. Jókai nevét az egész művelt világ ismeri, s tiszteletével adózik fényes érdemeinek. De nemzetünk nemcsak tiszteli, hanem büszke is e nagy fiára, mert az a fény — mely szép ós nagy le

1 kéből szóllyel árad, azon dicsőség, mely őt a világ összes müveit népei között övezi, vissza sugárzik arra a nemzetre, a melynek szülötte, mely ily ragyoyó tehetséggel ajándékozta meg az emberiséget. Ez az oka, hogy hazánk törvényhatóságai s különböző testületei az ünnepélyben részvétel által tanusitják azt a tiszteletet, nagyrabecsülést és ragaszkodást, mellyel a legnagyobb magyar iránt viseltetnek, kinek kiváló érdeme az is, hogy nehéz időkben, a haza borús napjaiban irányt jelölő fényt árasztott s nem engedte kihalni honfitársai lelkéből azon jobb jövőbe vetett hitet, mely hogy elkövetkezett az részben az ő áldásos működésének is eredménye. — S abba