Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1893

1893. szeptember - Oldalszámok - 14

— 14 — miután a tervezet az e. ker. gyűlés tartásáig nem küldetett meg és igy arra nem véleményezhetünk, az érdemleges dön­tés halasztassék el az 1895. évi, vagy — ha szükség — a csak is ezen ügyben 1894. évi november havára összehivandó „ad hoc" conventi ülésre s a tervezet oly időben küldessék le a kerületekhez, hogy a megvitatás végett az e. megyékkel a kerül, gyűlés előtt legyen közölhető. Püspök ur indokolt javaslata elfogadtatik, — a Convent az elhalasztásra íelkéretik. A mennyiben pedig a tervezet ker. gyűlés előtt megküldetnék: az elnökség a bizottság kinevezésével s a tervezetnek az e. megyékkel való közlésével megbizatik. h) Püspök ur bejelenti, hogy Szalay József martosi volt lelkész özvegye szül. Dómján Krisztina asszony a helyi egy­háznak 2000 irtot adományozott. Bucz István Hodosban az egyháznak 32 hold íöldet adományozott. Az emiitett adományozókknak az egyház iránt ta­núsított nemes buzgóságuk a közgyűlés által szivesen fogadtatván, határoztatott, hogy a köszönet nekik j. k. kivonatban megküldessék, de egyúttal a kerület mindazoknak köszönetet szavaz, kik ily kegyes czé­lokra adományozni szivesek voltak. i) Püspök ur tudatja, hogy a hagyományok, gyülekeze­teink nagy részében a folyó szükségletek fedezésére használ­tatnak fel, pedig ezek nem rendes, hanem rendkivüli jövödel­met képeznek, melyeket költségvetéskor számitásba venni nem lehet. Ezek nézete szerint alapitványtermészetüek s mint ilye­neket kellene kezelni s folyó szükségletek fedezésére csak is kamataikat forditani, már csak azért is, hogy a hagyományzók neve az az alatt kezelt alaptőke által örökittessék s épen ezen kegyeletes eljárás által a szép példának követésére mások is buzdittaasanak, kéri tehát a kerül, gyűlést oly határozathoza­talra, hogy az ily alapitványokat elköltoni egy gyülekezetnek se legyen szabad. Püspök urnák ez inditványa teljesen indokoltnak találtatván elfogadtatik, s határoztatik, hogy az ily nemes szívből azármazott adományok, ha csak a vég­(17)

Next

/
Oldalképek
Tartalom