Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _97

— 97 — egyelőre ideiglenes minőségben bars-vármegyei kir. tanfelügyelővé nevezte ki. Köröztetvén, tudomásul szolgál. Í55 Tárgyaltatott Nagy Károly gigei elemi isk. tanitő fölebbezése a bel-somogyi e. megye f. évi jun. közgyűlése jkve 77. pontja alatt hozott azon határozata ellen, mely őt segédtanító tartására kötelezi, holott az isk. körfelügyelő eredetiben becsatolt bizonyítványa szerint iskolája „elégséges" osztályzatú, mig a belegi ós szt-benedeki iskolák „elégtelen" osztályzatú tanitói nem kényszeritetnek s. tanitó tartására. ígéri egyébiránt, hogy kész s. tanitót tartani, habár a törvény érceimében s. tanitó tartására nem volna is kötelezhető, csak a tanügy érdekében a jó módú egyház is hozzon annyi áldozatot, hogy mig ő ellátásáról (élelmezés) íog gondoskodni a s. tanítónak, addig az egyh. fedezze annak készpénzbeli díjazását; ellenben a presbyterium egy hatalmaskodó tagjának ellene intézett nyomására nyugdíjaztatást elfogadni annál kevesbbé hajlandó, mivel számos tagból álló családjával a csekély njuigdijból megélni nem is tudna. Miután az ezen ügyben becsatolt e. megyei határozatot tartalmazó jkvből kitűnik, hogy az e. megye mult évi közgyűlésén ezen üggyel már más alapon foglalkozott, azonban sem azon jkönyvi pont, sem a nev. tanítónak nyugdijba lépési nyilatkozatát tartalmazó levele, melyre az e.me^ye határozata vonatkozik, csatolva nincs ; sem azon indokok, melyek az e. megyei közgyűlést arra birták, hogy a panaszos tanitót s. tanitó tartására szorítsa, a jkvben kifejtve nincsenek : az ügy mint fölszereletlen visszautasittatik s a határozat, mint „elégséges" eredménnyel működő tanítóval szemben indokulatlanul hozott, megsemmisíttetik. 156. A szt.-antalfai egyh. presbyteriuma a Nagymélt. vall. és közoktatási minist, úrhoz intézett fölterjesztésében azért esedezik, hogy isk. tanítójának más iskolába eltávozása folytán megüresedett iskoláját, tekintettel a phylloxera pusztítása által elszegényedett s kiköltözés által is meggyengült helyzetükre, az ott lakó más hitvallásuak belevonásával, — (155-156) 7