Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1888

1888. szeptember - Jegyzőkönyv

— 146 -Csirke István Kulcsod, Saáry István Diszel, Kopácsy Árpád Veszprém. 121. Olvastatott a 11111. vallás és közokt. minister úrnak 36671/87 sz. a. egyházkerületünk püspökéhez intézett azon leirata, melyben arról értesiti, hogy „az autonöm felekezeti középiskolák meglátogatására kiküldött ministeri megbízottak az 1884. évi 33296. sz. a. kibocsátott utasítás 12. £-a alapján az illető intézet tanáraival értekezletet tartanak, melyen szerzett tapasztalataikat az esetleges hiányok vagy fogyatkozások orvoslására vonatkozó javaslataik kíséretében, előadván, úgy a ministeri megbízott, mint az illető intézet tanári testülete érdekében, czólszerünek mutatkozik s az 1883. XXX. t. cz. 46. §-ával teljesen megegyező, hogy ezen értekezletről jkönyv vétessék fel s hogy a ministeri megbízott e jkönyvet maga is aláírja", a mi által azon czélt óhajtja elérni a cult. min. hogy „eleje vétessék egyrészt annak a lehetőségnek, hogy a ministeri megbízottnak az értekezleten mondott szavai félreértett alakban kerüljenek a jkönyvbe, s másrészt biztosíték nyújtassák magának a tanintézetnek is arra nézve, hogy a ministeri megbízott teljes szavatosságot vállalhasson azokért, a miknek az értekezleten kifejezést adott" ; moly czélból ,.félkéretik a püspök úr, hogy a főhatósága alatt álló intézeteket ez értelemben utasítsa." Ezzel kapcsolatban olvastatott l't. püspök úrnak a testvér egyházkerületek püspökeihez intézett megkeresése is. mely- 4 ben azon aggodalmának adva kifejezést, hogy miután ő nem látja a rendeletet az 1883. XXX. t. ez. 46. §-ával teljesen * egyezőnek s nagyon tart attól, hogy a tanintézetiekhez a min. leiratban foglalt kívánalomnak meglelelőleg küldendő püspöki utasítás a kor. gyűléseknek visszatetszésével, sőt tán a püspöki eljárásnak határozott rosszalásával is fog találkozni s nem is tartja a püspöki hivatalt jogosítottnak arra, hogy az autonómiát. ilv közelről érintő és ha most tán nem is. jövőben veszélyeztethető utasítást az egyházkerületek felhatalmazása nélkül küldhessen a tanintézetekhez, annyival inkább nem, mivel a leirat követelményét, autönom jogkörünkbe oly mérvű beavatkozásnak tartja, melynek szükségessége sem az állami