Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. október - Oldalszámok - 11

* 11 Filep úr Ő Kegyelmességénél kieszközölni, miszerint részükre a megígért s törvény által is megrendelt földek kiadatása, s négy évi hátralékaik kárpótoltalása iránt intézkedni ne legyen terhére. Végeztetett.A város Hídvégi reformált ekklézsia említett földeinek kiadatása, s négy év óta javadalmukban nem csekély veszteséget szenvedett egyházi tisztviselők lehető kármentesítése iránt, föméltóságu Herczeg Batthyáni Filep úr 0 Kegyelrnességéhez egy tiszteletteljes előterjesztvény kiildettessék az egyházkerületi kormánytanács részéről főtisztelendő Snperintendens és Méltóságos Főgondnok urak aláírásával, melyet külön levelével kisérni a mélyen tisztelt lőgondnok úr fölkéretett. — 29) Olvastatott ns. oroszii lelkész t. Bátky István úrnak főtisztelendő Superintendens úrhoz intézett levele, melyben szomorúan jelenti, hogy f. 1860d. évi September 25-én helységükben éjjel kiütött tűzvész harmincz házat, templomot, pap és tanító lakot, gazdasági készleteikkel együtt alig egy óra alatt elhamvasztván, oly siralmas állapotba jutottak, miszerint csak a keresztyéni részvétnek gyors és hatályos gyámolitása fogja némileg elviselhetőkké lenni a rájok nehezült nyomor sokféle bajait: azért intézkedésért könyörög, mely által gyászos sorsuk enyhítése eszközöltessék. Nagytiszteletü esperes urak megbízatnak, hogy a ns. oroszii reform, ekklézsia, úgy szinte lelkésze — s tanítójának szerencsétlenségét egyházmegyéikben tudatván, őket hilrokonink hatályosan gyámolító részvétébe fölajánlani szíveskedjenek. 30) Olvastatott az Adás-Teveli ev. reformált gyülekezet elöljáróinak folyamodványa, melyben midőn előterjesztik a jelen évi September 16-dán viradóra támadt tűzvész által tornyától, harangjaitól, órájától, lelkészi-és iskolatanilói házától, ezekhez tartozott melléképületektől megfosztott egyházuknak, hivatalos becsű szerint, 19 ezer oszt. értékű forintra menő veszteségét: bizalomteljes tisztelettel alázatosan kérik az egyházkerületi kormánytanácsot, hogy miután az alig ezer holdnyi ingatlan vagyonnal biró községükből 305 család, és így kevés kivétellel gyülekezetüknek csaknem minden tagja, a föl emlilell gyászos alkalommal véginségre jutott, és e siralmas helyzetben saját bajaik szükségelt orvoslására sem képesek anynyiva! inkább egyházuk leégett épületeinek helyreállítására, a keresztyéni munkás részvét segélyezése nélkül, elegendő erőt kifejteni lehellenek: méltóztassék egykor virágzott ekklézsiájnk roppant szerencsétlenségét szivére venni, és egyházuknak hanvaiból új életre föltámasztását eszközlöleg, következő kérelmeiket kedvező határzalával megadni: «) hogy az épen most náluk üresedésben levő lelkészi állomás, az özvegyi kegyelem-év lejártával, három esztendeig rendes lelkészszel ne töllessék-be, hanem annak ez idő alatti jövedelme — a segédlelkész fizetését és tartási díját levonva— az egyház pénztárába folylyon,— /s) a pápai főiskolai tanár urak fizetésére kötulezett 30 pgő forintnyi évi járulék beszolgáltatásától szinte három évig mentesítve legyenek, — y) egyházuk részére az egyházkerületi pénztárból kölcsön szavaztassák. / Az ^idás-Teveli ev. reformált gyülekezet fájlalt szerencsétlenségére való tekintettel, a kérelem első és második pontjaiban előterjesztett óhajtás valósítása megengedtetik, oly kijelentéssel, hogy a lelkészi jövedelemnek az egyházi pénztárba folyandó részéről, s annak valósággal a mondott szent czélrai fordílatásáról az illető elöljáróság évenként egy hiteles okmányokkal igazolt kimutatást adjon az egyházmegyei kormánynak;— a harmadik kérelmi pontra nézve, noha készlet hiányában most a kívánt kölcsön meg nem szavazlathalik, mindamellett az egyházkerületi péuzlárnoki hivatalnak és még a főiskolai tanácsnak ii utasítása leszen arról, hogyha időközben a kezelésük és fölügyeletük alá bizatolt pénztárakba, gyümölcsözésre kiadható öszszegek jünének-be, gondjuk legyen a folyamodó Adás-Teveli reform, ekklézsiának, a megállapított eljárási szabályok szerint, kölcsönnel leendő gyámolilására. 31) Olvastatott a komáromi egyházmegyében kebelezett jókai reformált gyülekezet folyamodványa, illetőleg jelentése, melyben arról értesitelik a ft. Superintendentia, hogy ők a f. I860d. évi September 19—22d. napjain Rév-Komáromban működött egyházkerületi közgyűlésnek, Győröss János lelkész úrnak továbbra is körükben maradását rendelő Ítéletével meg nem elégedve, f. évi Oclober hónap elején templomukat bezárták, s Győröss János urat — még ha segédet tartand is maga mellett — lelkészül el nem ismerik, egyszersmind nyilvánítják, miszerint, ha bajuk kívánságuk szerint nem orvosoltatik, gyülekezetük megszűnt a helvét hitvallású protestánsok felekezetéhez tartozni. E nyilatkozattal kapcsolatban olvastatott még Győröss János lelkész úrnak a borsai leánygyülekezetnek mellette szóló bizonyítványával ellátott kérelem-levele, melyben jelentvén, hogy Azsóth Orbán, Oros József, Ollé Péter és László Ferer.cz jókai egyháztagok, törvényes egyházi Felsöbbségük rendeletével daczolva, öt az ekklézsiai földek használatától eltiltották, a templom kulcsát és ládáját a parochiárol elvitték, a megjelent új káplánt el nem fogadták, s ellentállásukkal a nyilvános isteni tisztelet meglarthatását mind eddig akadályozták, egész évi gabona illeték helyett annak csak felét szolgáitat(ák-be, s hátralékban levő pénzfizetését az egyházmegyei — s egyházkerületi gyűlésekre tett úti költségeik fedezésére jelölték : kéri a ft. egyházkerületi kormánytanácsot, miszerint ez ügy megvizsgálására, s rendeleteinek a rendzavarók ellenébeni érvényesítésére, küldöttséget méltóztatnék kinevezni. Majd ezek után előterjesztette főtisztelendő Superintendens úr két borsai érdemes közbirtokos úrnak leveleit, melyekben Győröss János lelkész úr becsületességét igazolva, a jókai botrányos zavarok tényezőit ismertetik. — Megilletődve s fájdalmas érzettel hallotta az egyházkerülili kormánylanács azon bűnös ellenszegülést, melylyel a jókai egyházlagok — szent vallásunk szellemétől és parancsaitól eltávozva — törvényes egyházi Felsöbbségük rendeletét daezosan megvetni bátorkodtak, és képzelt igazukat bálványozva, szándékos rendhábontással közbotrányt okozlak: azért hivatása tudatában, mint a dunántúli egyházkerületben az evang. reform. Anyaszentegyház érdekeinek jogainak őre, elveiuek képviselője, az önkény zsarnokoskodását a társulat bármelyik rétegében nem tűrhetve, s egyedül a törvény és közakarattal megállapított rend uralmát tisztelve, kárhoztató ítéletet mond azon irányra, mely szenvedélyességben nyilatkozik és féklelenséggé aljasilja a szabadságot, — s ehhez képest, jelen halárzat erejével Nagytiszteletü Vecsei Nagy Péter komárom-megyei esperes, tekintetes Madarassy Mór segédgondnok, nt László József tata-vidéki esperes, és tek. Pázmándy Lajos tanácsbiró urakat szükséges teljhatalommal fölruházva, mint egyházkerületi biztosokat oly utasítás mellett küldi-ki a fölizgatott jókai reform, ekklézsi-