A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

38 1940. november 21. — 32—33—34. termében volt. A Takarékossági Kör 1936-ban megalkotta alapszabályait, azokat a presbitériumnak bejelentette, de sem a fokozatos egyházi hatóságok nem erősítették meg azokat, sem a belügyminiszternek nem mutatták be az alapszabályokat. Ez év folyamán a presbitérium egyik tagja presbiteri ülésben a Takarékossági Kör működése ellen panaszt emelt. A presbitérium az egyházközség neve alatt és helyiségében működő Takarékossági Kör vezetőségét felhívta, hogy ügykezelését mutassa be a presbitérium megbizo'ttainak. A Takarékossági Kör vezetősége csak olyan föltételek mellett volt hajlandó ennek a felhívásnak eleget tenni, amelyeket a presbitérium nem talált elfogadhatóknak. Ezért a presbitérium augusztus 8.-án tartott ülésében 88/1940. szám alatt úgy határozott, hogy a Takarékossági Kört újjászervezi a jeienleg működő alakulat autonómiáját felfüggeszti, vezetőségétől a működési engedélyt megvonja. Ugyanakkor a teendők továbbvitelére ideiglenes vezetőket jelölt ki a Takarékossági Kör ré-zére s kimondotta, hogy a Takarékossági Kör egész eddigi ügymenetét bizottságával megvizsgáltatja. Elrendelte, hogy a felfüggesztett régi vezetőség a Takarékossági Kör ügyvezetését, irattárát és pénztárát a presbitérium megbizottainak adja át. Ha a Takarékossági Kör vezetősége ellenszegülne, kimondotta, hogy a világi hatóság közbejöttével hajtja végre határozatát. A Takarékossági Kör vezetősége ellenszegült: az ügykezelést és a pénztárt nem adta át. Az egyházközség vezetősége a központi járás vezetőjének hatósági támogatását kérte határozata foganatosításához. Viszont a Takarékossági Kör vezetősége birtokba visszahelyezési pert indított a csepeli presbitérium és a csepeli lelkipásztor ellen. Utána a csepeli egyházközség elnöksége az ügyet bejelentette az egyházmegyei közgyűlésnek és intézkedései tudomásulvételét kérte. A pestkörnyéki egyházmegye közgyűlése 71/1940. számú határozatával a következőkép határozott: „Egyházmegyei közgyűlés megállapítja, hogy egy olyan alakulat, mely fajra és felekezetre tekintet nélkül toboroz tagokat, amely kölcsönügyletekkel foglalkozik s ezen ügyleteknél tagoktól és nem tagoktól 26— 52%-os évi kamatot szed s ilyen ténykedésével a tételes állami törvényekkel kerül összeütközésbe, az E. T. III. t. c. 3. §-a alá foglalt missziói célú vallásos egyesületek fogalma alá nem vonható még akkor sem, ha magát reformátusnak s egy egyházközség nevéről nevezi is. Épen azért — bár elismeri a csepeli presbitérium jóhiszeműségét — hibáztatja a csepeli presbitériumot, hogy évekig tűrte, hogy a falai között „a csepeli református egyház takarékossági köre" elnevezés alatt felelőtlenül működjék egy olyan alakulat, amelynek egyházi vagy politikai hatóságok által jóváhagyott alapszabályai nem voltak s így nem volt működési jogosítványa sem. Óva inti a presbitériumot attól, hogy akár ezen