A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

1939. március 21. — 10—11. 197 ségnek ezzel kapcsolatban tett intézkedéseit jóváhagyja és megerősíti. 11. Pósa Péter esperes felterjesztést intézett a tiszániimeni egyházkerülethez, hogy kérje fel az országos közalapnak, valamint a lelkészi nygdíjintézetnek intézőbizottságait a vagyonkezelés módozatainál az egyházi törvények vonatkozó rendelkezéseinek a legteljesebb érvényesítésére. Indítványát indokolja azzal, hogy az E. T. VIII. t. c. 9. §-a szerint a közalap vagyona a kezeléshez szükséges készpénzen felül ingatlanban és főleg egyházközségeknek nyújtott, értékálló kölcsönökben helyezendő el. Az E. T. IX. t. c. 35. §-a úgy intézkedik, hogy a nyugdíjintézet vagyonának egyharmadrésze egyházközségeknek és más egyházi testületeknek nyújtott, értékálló kölcsönökbe fektettessék. Kívánatos, hogy a törvénynek ez a rendelkezése a lehetőség keretein belül az egyházközségek hiteliigvét szolgálja, annyival is inkább, mert közintézményeink vagyona a legjobban van biztosítva kellő biztosítékkal rendelkező egyházközségeinknél s a már negyedszázad óta az építkezésekben kényszerű szünetet tartó s erre ráutalt egyházközségeink számára lehetővé tétetik jutányos kölcsön által a legszükségesebb építkezés végrehajtása. A tiszáninneni egyházkerület 9/1939. számú határozatával Pósa Péter indítványát meleg pártolással terjeszti fel az egyetemes konventre s egyúttal hasonló állásfoglalás céljából közli a testvér egyházkerületekkel. Egyházkerületi tanács magáévá teszi a tiszáninneni egyházkerület határozatát s azon elvi álláspontját, hogy az egyes egyházközségektől befolyó pénz egyházunk közérdekeit szolgálja s egyházközségeink épületeinek fenntartásában és új építkezéseikben saját illetékes közületeinktől nyerjék a legerőteljesebb támogatást. Minél erőteljesebb ez a támogatás a kölcsönök nyújtása által, annál nagyobb mértékben gyarapodik az egyes egyházközségek jóléte, mert a különböző pénzintézetektől kapott kölcsönök magasabb kamatával és a hitelnyújtással járó kiadásokkal szemben mérsékeltebb kamatozású és kevesbb kiadású kölcsönök által történt megtakarítás az illető egyházközség anyagi javát szolgálja. De ugyanekkor az egyházaknak nyújtott kölcsönök a legjobban biztosítják az egyetemes egyház intézményeinek vagyonát, mert a jelzálogul lekötött biztosíték mellett az egyetemes egyháznak mindig módjában van olyan egyházhatósági intézkedést tenni, amely a kölcsönök törlesztését és kamatfizetését biztosítja. A tiszáninneni egyházkerület javaslatát pártolólag terjeszti fel az egyetemes konventhez azzal a meggyőződéssel, hogy az egeytemes konvent e nélkül is az egyházi törvények