A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

174 38. A kecskeméti egyházmegye esperese felterjeszti a soltvadkerti egyháznak Püspök úrhoz intézett kérvényét, amelyben azt kéri, hogy az egyházkerület a tulajdonát képező Kaszay-féle bócsai birtok után egyházi adót fizessen a soltvadkerti egyháznak, amelyhez Bócsa, mint szórvány tartozik. Az intézőbizottság a kérelmet a nélkül, hogy fizetési kötelezettségét elismerné, a fennforgó méltánylandó körülményekre való tekintettel, teljesíti és utasítja a vagyonkezelőt, hogy a bócsai birtok után kirótt egyházi adót a soltvadkerti egyház pénztárába adományként fizesse be. 39. Dr. Hetessy Kálmán előterjeszti a tolnai egyházmegye közgyűlésének Kistengelic központtal missziói lelkészi állás szervezésére vonatkozó javaslatát. Intézőbizottság a fenti javaslatot előkészítés végett a missziói bizottság elé utalja. 40. A vértesaljai egyházmegye esperese felhívta a püspök úr figyelmét arra a jelenségre, hogy a segédlelkészek engedély nélkül nősülnek s így ez a jelenség papi proletáriátust alakít ki s a káplánelhelyezéseknél állandó nagy nehézségeket okoz. Püspök úr az intézőbizottság elé terjeszti ezt a kérdést. Egyházkerületünk 1888. évben már hozott htározatot a káplánok nősülése ügyében, mely szerint csak a rendszeresített tanító-kápláni állásokat betöltő segédlelkészek számára tartotta fenn a nősülhetést, azonban az évenkénti elhelyezésre utalt segédlelkészekre nézve kimondta, hogy az ilyenek nősülésük esetén elhelyezésre igényt nem formálhatnak. Intézőbizottság irányadónak véve az egyházkerületi 1888. évi közgyűlési határozatot, kimondja, hogy segédlelkészek csak esperesi felterjesztés alapján, püspöki engedéllyel nősülhetnek. Ezt a kérdést végleges elintézés végett az egyházkerületi közgyűlés elé terjeszti. 41. A pesti egyházmegye intézőbizottságának 1930. évi május 4-én tartott ülése pártolólag terjeszti fel a csepeli egyháznak második önálló hitoktató beállítására vonatkozó kérelmét. A csepeli egyház kérelmét azzal indokolja, hogy a kirendelt önálló állami hitoktatónak három elemi iskolában, két ismétlő iskolában, polgári iskolában, a Weisz Manfréd-féle és a .községi iparostanonciskolákban kell a hitoktatást ellátnia, amelyhez mintegy heti 50 vallásóra volna szükséges. Ehhez járul még a lelkészi teendők ellátása is, ami egy ember idejét és munkaerejét teljesen felülmúlja, úgy, hogy kénytelen volt havi 70 pengő díjazással egy tanítót megbízni az el nem látható vallásórák ellátásával. Azonban ez a megoldás csak ideiglenes lehet és semmiképen sem szolgálhatja a hitoktatás egységességének és állandóságának nagy érdekét.