Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

31 gyar református anyaszentegyház híveihez és felhívom azokat, akik megértik e nagy ügyet és szolgálni akarják, hogy imádságaikkal és áldozataikkal siessenek részt venni e munkából. Indítványt nem teszek, hivatalos tárgyalásra a kérdést még érettnek nem tartom, csak bele akarom kiáltani a magyar csöndességbe és lelkekbe ezt a szokatlan toborzót: református hívő magyarok, tegyetek valamit a Krisztus világuralmáért! Egyéb szolgálataim. Befejezésül hadd szóljak pár szót arról a nagy magyar református íróról, akinek alakja ezt az egész esztendőt százados fényével besugározta. Jókai Mór emlékezetének áldoztam a Kisfaludy-Társaságban és a Protestáns Irodalmi Társaságban. Ez a nagy kálvinista eretnek tulaj donképen nagy kálvinista apologéta. Géniuszát átitatta a kálvinista lélek s úgy megérzik benne, mint a muskotályillat a venyige virágjában, gyümölcsében és leszűrt borában. Egyéb szolgálataim során a mult esztendőben voltam Szegeden, Debreczenben, Szentesen, Békésgyulán, Békéscsabán, Geszten s még sok kisebb helyen. Nem sorolom fel vándorlásaimat, csak az utolsó stációt, amikor megérkeztem Csehszlovákiába, a nagy Duna mellett egy nagy ember csendes és szép tuszkulánumába: pár napi pihenőre Dunaörsre. Ma más országban van ez a föld, de minden levele, fűszála hozzánk van kötözve annak a lelke által, aki lakja és teremtette. Szeretet és bölcsesség látszik minden palántán, épületén, szépség sugárzik a parkon, a jegenyéken, ugaron és gyümölcsösön. Gazda ját sehol sem lehet annyira megérteni, mint otthon, midőn ő művét magyarázza és műve őt. Bár egyedül voltam ott, éreztem, hogy egyházkerületem és kálvinista népem képében járok s köszöntöm úri portáján, kedves otthonában azt a férfiút, főgondnokunk őexcellenciáját, ki akármerre jár-kel, mindenütt mindnyájunk áldása között jár. Isten áldását kérve életére, zárom püspöki jelentésemet. Főtiszteletű püspök úrnak egyházkerületünk egy évi életének ismertetésén túl emelkedő jelentését, ezt a nagyszerű reflektort, mely most negyedszer vetíti fényéi, látottá tenni a meglátandókat, de sokszor meg nem látottakai: főgondnok úr őexcellenciája köszöni meg a közgyűlés nevében, kiemelve, hogy püspök úr jelentése oázis a mi pusz-