Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1867. június 19. 20. 21. 22. 24.

1807. Junius. 5 használatra a szabadszállási egyház számára. Vajda János úr, siklósi ügyvéd s tanácsbiró, a kovácshidai iskolának, az iskolaügy iránti szeretetből, 2 kapa s 170 • ölre menő szőlőt ajándékozott, — Karsay Ferencz úr az ercsi zsenge egyháznak szintén szőlőt s azt a lelkész s tanító használatába bocsátá, — boldogult Mészöly nő asszony pedig Gárdonyban az ottani lelkészhivatal hasznára hasonlag egy szőlőt. Tóth Lőrincz úr a csákvári választó-kerületi iskoláknak, valláskülömbség nélkül, egyenkint tiz-tiz frtot ajándékozott taneszközökre. Dienes Ferencz úr, a ki a felügyelete alatti iskolák fölött a körlelkészszel együtt gondosan őrködik, iskolánként a legjobb két tanuló számára jutalmul két-két aranyat adott át, a helybeli iskolafelügyelöségek által kiosztandót. H i d e g k ú t o n a róm. kath. közbirtokosság a protestánsok részére félhold temetőnek való földet adományozott. Szadán Keszi Nagy Dániel úr, egyh. gondnok, a téli Ínségeseket pénzzel jelentékenyen segélyezte, s mig szadai birtokos lesz, az úr asztalához szükséges kenyér és bornak évenkinti kiszolgáltatását megígérte. Bernáth G yörgy, solti e. megyei gondnok úr, a jegyzőkönyv kinyomatására 20 frtot, — Egres sy Sámuel ur, k.-somogyi e megyei gondnok, a gyüléstartási költségek fedezésére 50 frtot, másoló gép megszerzésére 10 frtot adományoztak. Kármán Pál torzsai, Ács Gedeon csúzai lelkész urak hivatali pénzilletékeiket az özvegyi gyámpénztárnak engedek át. Miskolczy István főesperes ur az e. megye könyvtárát egyh. folyóiratokkal, Jókai Mór úr, a nép szellemi működése iránti gondoskodásból, az általa szerkesztett lapokat a f.-baranyai e. megyéhez tartozó számos községeknek folyvást megküldi, a N.-Harsányban alakult olvasókör könyvtárát pedig nagyszámú müveinek egy-egy példányával megajándékozta. Ily lelkes buzgó jóltevők s becses adományaik, valamint a folytonos áldozati készség híveinknél, méltán engedik remélnünk egyházaink s iskoláink gyarapulását s ügyeink jobbra fordulását. Még is legdicsöbb fény , legtündöklőbb nap támadt honunk s egyházunk egén a mult gyűlés óta közelebb lefolyt egyházi év végén, életet, békét, reményt árasztva. Nem lehet nem örvendenünk országunknak változott politikai viszonya, nemzetünk alkotmányos életének új időszaka, a független és felelős magyar minisztérium előállása fölött, sa nevezetes eseményen, mely mindezt megkoronázta, Felséges urunknak magyar király lyá lett koron áztat ásán. Az e. kerületi elnökség, valamint nem mulasztotta el azonnal üdvezleni s szerencséltetni b. Eötvös József urat egyház- és tanügyi miniszterül, ugy kedvesen ragadta meg az alkalmat a dicsőségesen megkoronáztatott magyar királynak egyházkerületünk részéről bemutatni a hódolatot, csatlakozva a többi testvér e. kerületekhez; ezután pedig tiszteikedvén gr. Andrássy, b. Wenkheim, b. Eötvös, gr. Mikó és Lónyay miniszter uraknál. Urunk s királyunk válasza az egyetemes reform, egyház irányában kegyteljes vala : „A Magyarországon nagy számmal levő helvét hitvallásuak hódolatát, megkoronáztatásom alkalmából, szívesen fogadom. Nagy örömemre szolgál azon testvéri egyértelműség és összetartás, mely a helv. hitvallásuak között honol, s mely a vallásos élet szerencsés kifejlődésének is oly nevezetes tényezője. Ez uton haladva tovább is, eszközölhetik egyhá,zuk virágzását és boldogságát, s atyai és királyi kegyelmem felöl is mindig bizonyosak lehetnek.'

1 Miniszter urak nyilatkozataik is nyájasan biztatók s legszebb reményekre jogosítók valának. És valóban az új aera szépen inauguráltatott. Áz 1859-dik évi pátens, mely eddigelé csak felfüggesztett vala, végkép visszavétetett. Cultusminiszter úr már kezdeményezte az egyb. alapítványoktól fizetendő adómennyiség mérséklését, az iskolai hatóság autonómiájának, a jogtanintézeti magántanulók fölvételére nézve, helyreállítását, s az 184

7/s-diki 20. t. cz. 4-ik §-nak foganatosítását, az iskoláknak kölcsönösen szabados gyakorlását illetőleg. Legfőbb, legsürgősb teendőnk most, hogy tisztába jussunk mimagunkkal, az l84

7/8-diki 20-dik törv. czikkre, annak tartalmára, ahozképesti kívánalmaink érvényesítésének utja és módjára nézve. A koronázási ünnep után, a superintendensek, fögondnok urak s több buzgó egyháztagok, barátságos értekezletben, abban állapodtak meg kíméletesen irányadólag, hogy mindegyik e. kerület minél elébb legelőször is önállólag kiilönkülön tárgyalja az ügykérdést s állapítsa meg alapelveit s nézeteit, formulázza kivánatait; majd összetalálkozván, ezeket egyetemesen constatirozzak, — hogy a körülményekhez képest, akár az államkormánynál, akár az országgyűlésen, öszhangzólag nyilatkozhassunk és saját ügyünkre nézve ne maradjunk minden befolyás nélkül. Ehezképest az ügynek nevezetes és érdekes volta siirgetöleg követeli, hogy még ez évben, kora őszszel, másodszor is gyűlést tartsunk; annyival inkább, mivel ugyanerre kényszerít, több más fontos ügyön kivül, pénztáraink jelen állapota, mi fölött tüzetesen, komoly és huzamos tanácskozásban kell érintkeznünk, hogy megállhassunk, sőt gyarapodhassunk is anyagilag. Berekesztem előterjesztésemet buzgó óhajjal: Éljen a király! éljen a haza! Legyen honunk földén békés, tisztességes és örvendetes lakozásunk! Virágozzék itten egyházunk az idők végeiglen! a hivek és hittestvérekben lobogjon a buzgóság, lángoljon a szeretet! Közelebb pedig jelen tanácskozásunk legyen megáldatott!!!" 2