Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1868. június 12.

1868. Jrniins. 39 Végül olvastatott a Nagy-Tótfalusi egyház 102. tagjának folyamodványa, melyben folyamodók, kijelentése után annak, hogy ők az annyira óhajtott béke és egyetértés kedvéért eddigi jelöltjeikről lemondanak, kérik, hogy gyülekezetükben mielőbb ujabb pap választás rendeltessék el. A perújítás, az az a felterjesztett avagy időközben napfényre jött okmányoknak, bővebb alaposabb átvizsgálás, s ily módon ujabb határozathozatal végett visszaküldése egy általában nem levén szokatlan, avagy kánonainkkal, statútumainkkal ellenkező eljárás, a f.-baranyai egyházmegye e tekintetben nyilvánított, s más szempontból is illetéktelen óvástételének hely nem adatik, s egyházkerületi törvényszékünknek 1867. octóber 30-án 3. sz. a. hozott, perújítást engedélyező végzése érvényben fentartatik. Mivel azonban Kontra Sándor úr a mult hónap folyamán dabasi lelkészszé választatott, s ezen hivatalába be is igtattatott, s minthogy ennélfogva a közelebbi időkben a tót-falusi lelkészállomást semmiképen el nem foglalhatná, — ellenkezvén ugy a szokásos gyakorlattal, mint a komjáti kánonok III. osztály 31-ik s a Geleji-Katona-féle kánonok 18., 20., 23. s 24-ik czikkeivel a lelkész állomásoknak gyorsan egymásután következő változtatása, s mivel ekként a megújítandó pernek bármily irányban leendő eldölése, a tótfalusi lelkészi hivatal betöltését illetőleg, sem a nevezett egyház 81 folyamodó tagjára, sem Kontra Sándorra nézve semmi gyakorlati eredményt sem szülne : ennél fogva a már hosszasb idő óta rendes lelkipásztor nélkül levő, a nyugalmat s békét már nagyon is igénylő nagy-tótfalusi egyház tagjai, az illető egyház megyei végzéssel öszhangzólag, szabad lelkészválasztásra utasitatnak. Kontra Sándor úrnak a n.-tótfaluban végzett két hónapi lelkészi szolgálatért járó díjazásra vonatkozó kérelme jogosnak ismertetik el s ennek foganatosításával illető esperes ur megbizatik, azomban a c) pont alatt előterjesztett, nevezetesen az ezen ügyben tett költségek megtérittetését illető kérelem, a netán megújítandó perben lészen tárgyalandó. -Olvastatott Börzöli Gábor n.-tótfalusi tanitó folyamodványa, melyben több elősorolt okok alapján kéri, hogy a f.-baranyai egyházmegyei törvényszéknek 1867. május 4-én hozott, s ugyan azon törvényszéknek f. é. april 25-én 18. jegyzők, sz., a. ismételve kimondott azon végzése, melynél fogva folyamodónak más helyre való áthelyezése rendeltetett el, ne foganatositassék, s miután a reá vonatkozó iskolai jelentés ez idén kifogástalan volt, jelenlegi tanítói állomásán hagyassék meg továbbra is. Ezzel kapcsolatban olvastatott a n.-tótfalusi egyház 66 tagjának ugyancsak az iránti folyamodványa, hogy mivel folyamodó szülők gyermekeik iskolai neveltetésével meg vannak elégedve, oldoztassék fel Börzöli Gábor a fentebb emiitett egyházmegyei végzések alól, vagy legalább hagyassék függőben a n.-tótfalusi iskolaügyben való intézkedés mind addig, mig a hihetőleg közel jövőben szervezkedendő egyház a tanítóság ügyére nézve javaslatot nem tesz. Az érintett egyházmegye végzése érvényben fentartatik, azomban addig, mig a reménylhetőleg közel jövőben megválasztandó rendes lelkész vezénylete mellett megalakítandó presbyterium közbejöttével a tanítóság ügye, az az azon kérdés véglegesen el nem döntetik, hogy a tótfalusi tanítói hivatal vajon akadémikus rektorral, vagy állandó tanítóval töltessék-e be, — addig azon egyházmegyei végzésnek végrehajtása, illetőleg Börzöli Gábornak a tótfalusi iskolatanitóságból való elmozditatása függőben hagyatik. 9.)'Olvastatott a vértesaljai egyházmegye f. évi májusi törvényszékének 5-dik számú végzése, mely a néhai Pázmándy Gedeon ur által „a csuti gyülekezetnek, a lelkipásztor fizetése javítására és szilárdítására" hagyományozott 12 % holdföld használatát a csúti lelkésztanitó részére itéli meg. Ezzel kapcsolatban olvastatott Szánthó Gábor öodméri lelkész ur felebbező folyamodványa, melyben a nevezett hagyomány használatát az egyházmegyei végzés ellenében, azon okon, mivel ő Felcsútnak anyaegyházi lelkésze, maga részére kéri megítéltetni; és olvastatott a felcsúti egyház elöljáróinak is ugyancsak felebbező folyamodványa, melyben a tett hagyomány évi használatának mindazon időpontig, mig egyházukat anyaegyházzá tehetik s rendes lelkészi fizetést alapithatnak, e czélra szolgáló tőkésithetését kérik. Mivel ez utóbbiak folyamodványából az tiinik ki, hogy a szó alatt levő hagyományra nézve a hagyatéki tárgyalás még befejezve nincs s ekként hogy a hagyományozó végrendeletének jogi érvénye sincs eldöntve : mig a hagyatéki tárgyalás be nem fejeztetik, azon kérdésnek, hogy kit illessen ezen hagyomány használata, érdemleges eldöntését az egyházkerületi törvényszék függőben hagyja; addig is azonban a végrendelet értelmében utasítja a felesuti egyházat az iránt, hogy a hagyománynak időközben befolyó jövedelmeit, azokról teendő számadás kötelezettsége mellett s egyszesmind az illető esperes ur fel ügyelése alatt kezelje. 10.) Olvastatott a váraljai gyülekezet 63 tagjának Dőczi József ur lelkészszé lett megválasztatásának meg«emisitését s Dőczi József ur kizárásával uj lelkész-választás rendelését, valamint ez ügyben egyházkerületi bizottság kiküldését azon oknál fogva kérelmező folyamodványa, mivel az első izbeni lelkészválasztás után az egyházmegyei gyűlésen, a jó béke kedvéért, mind az ő pártjok jelöltjéről az akkor még életben volt, de aztán kevés idő múlva elhunyt Barányás Lajos úrral, mind az ellenpárt a maga jelöltjéről Dőczi József úrról kölcsönösen lemondott, — és mivel Dőczi József ur megválasztatása fennálló rendszabályba ütköző csábítás és vesztegetés által vitetett keresztül. Mivel a jelöltekrőli kölcsönös lemondás még magában véve Dőczi József urat egyáltalában meg nem foszthatta azon képességtől, hogy a lelkészválasztási rendszabály értelmében kije10*