Rádiófigyelő, 1943. október/1
1943-10-07 [1316]
el/tj LONDON 14.00 órri német adásából: Az Egyesült Aiismok hadser itó szenátusi bizottsága ülésén beszámolt-k a hat-lmas lendület*^ Jbmorikai hrjJKfeyár.T-s- / ról. Mint ez előrdó nangoztette, r. nem vlr| aranya he, jé^y^" 6 ^ 3 eredményeképpen ez európai invázióra a tervezettnél " .félévvel hamaWbb kerülhet sor. v A£ e gy e sált nemzetüknek 50 millió tonnány 1 h- jótr.rük van. 2*etoan..a számben azoí»ban N nem foglaltatnak benne az óriási számot képviselő különféle partraszállási jármüve*, amelyekből többezer már iu03\ a földközi-tengeri hsdszintéron ven alkalmazásban. Jászl Oszkár szózata a magyar nemzethez, PH/J7. 32. NEWYORK 18.45 arai m a g y a r adásában Jészi Oszkár, Károlyi Mihály egykori minisztere intézett • szózatot» a magyar nemzethez. Előzőleg a hirraagyarázóimegemlókezven az aradi' vértanuk emlékünnepéről, a következőkot mondotta: Ugy érezzük, k fial ess égünk veletek szemben rámutatni arra, hogy a magyar nóp 1848.-1 szabadságharca vérbefiíJLt, s hogy ma egy uj világ-konfliktus köteledik a befejezés felé. A oólok ma ie ugyanazok, mint 1848-ban; Irgalmatlan habom íblyik a demokráoiák ejLxensógei, az európai reakoió ellen, Magyarország, s a hozv,a hasonló kis országok felszabadítása érdekében, Ezek a harook majd bebi-* zonyit ják, hogy aj aradi vértanuk nem haltak meg hiába* A négy történelmi lecke gyakorlati következményeit azonban nektek is le kell vonnófcík. Most pedig mély tisztelettel köszöntjük a nikrofónhoz lépő Jászi Oszkárt, az / érthetetlen nevü/ egyetem politikai tudományának professzorát, a nagy tudóstj aki egész életét a demokráoia és a szabadság szolgálatának szentelte, Jászi Oszkár hosszú előadásában többek között a következőket mondottal " Most, hogy a váratlan ós megtisztelő felhívás folytán egy negyed évszázad eltelte után újra szolhatok a magyar néphez, a magyar fizikai ós szellemi munkásokhoz,.ezt már mint amerikai állampolgár teszem, akinek hűsége az Egyesült Államokhoz végleges ős feltétlen. De éppen az amerikai kultúrában való aktiv ós bensőséges részvételem ad erőt, hogy elmondjam az október 6.-1 végzetes esemé• nyek tanulságait. Kilencvennégy évvel ezelőtt vérbe borult Magyarország, Kegyetlenül dühöngött az elnyomó abszolutizmus. A oár seregei újra nyeregbe segítették az ország elnyomóit. De ami akkor bekövetkezett, az oi^ szörnyű volt, hogy magát az orosz autokratát is megdöbbentette. Vae cictis I Jaj a legyőzötteknek, A legyőzött orszégnak nem voltak szövetségesei. Kossuth és társai hié^ba próbálták felrázni a világ közvéleményét a szerenosétlen, leigázott ország aktiv megsegÉtééói érdekébem, De mégis akkor a letiport országnak megmaradtak erkölcsi erőforrásai, Az aradi 13 és a többiok, glóriás alakjai nem haltak meg hiába, ^ , L"
