Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 3. szám
TÁRSASÁG A KÉPEN < Fényképfelvétel a kompozícióhoz A z érdekvédelem szükségességét és fontosságát már több, mint két évezreddel ezelőtt felismerték. A kezdetet alighanem azok a palesztfnai szamárhajcsárok jelentik, akik i.e. 300 körül pénzalapot hoztak létre, melynek az volt a célja, hogy belőle az ellopott vagy egyéb módon elveszített állatokért kárpótlást lehessen nyújtani. A pun háborúk idején azután a tengeri csatákban kárvallott ibériai kereskedők fordultak Rómához kártérítési igénnyel. Ettől kezdve a vagyonbiztosítás megteremtése elsősorban hajózási érdekeltségekkel szinte folyamatos. Később Európa-szerte alkalmazták a hajóbiztosítást, a múlt század óta pedig már nemcsak földrészünkön, hanem szerte a világon mindmáig rendkívüli jelentőségű ez a tevékenység. A Kárpát-medencében az 1764- es pozsonyi országgyűlésen a tűzbiztosítás problémája már felmerült. Néhány évvel később azután további nyomokra lelünk a visszaszerzett szepesi városokban. De a korai hazai kezdeményezések még nem vezettek eredményre. Legkorábban a Trieszti Általános Biztosító Társulat kezdte meg működését 1831-ben, később pedig elsősorban vidéken alakulnak hasonló kisebb társaságok. Ezek után nem volt kétséges, hogy szükség van egy fővárosi intézmény megalakítására is. A vesztett szabadságharc és a kiegyezés közötti félidőben, 1857-ben a magyar politikai-közgazdasági élet vezető személyiségeit a segíteni akarás vezérelte, a nemzet felemelkedését iparkodtak előmozdítani. Minden ígéretes kezdeményezésnek jelentősége volt számukra. Széchenyi és Kossuth már nem lehetett közöttük, de a fennmaradtak szellemi erejükkel hatottak. Jól látták, hogy a passzív rezisztencia sehová sem vezethet. Bölcsen felismerve a lehetőségeket, a gazdasági élet élénkítésében látták a kiutat. Jól működő hivatalok és intézmények fejlesztésén fáradozott az a negyvennyolcas örökséget ápoló nemzedék, amelyből majd a kor magyar történelmének vezető egyéniségei kerülnek ki. Felismerték a sajtó jelentőségét is. A korabeli tájékoztatás legfőbb fóruma a Vasárnapi újság volt. Ez a jelentős hetilap, amely 1854-től 1921-ig jelent meg, a Bach-korszakban kiemelt szerepet vállalt a nemzeti öntudat ébren tartásában. Híreket, közleményeket adott közre, és feladatának tekintette az irodalmi élet újjáélesztését is. Az 1848-as 12 pont kinyomtatásával magának örökbecsű hírnevet szerzett Heckenast Gusztáv irányításával indult, két főmunkatársa Jókai Mór és Gyulai Pál volt, de a kor kitűnő írói és újságírói is segítségükre siettek. A sokrétűen tájékoztató lapból értesülünk gyárak alapításáról, üzletek létesítéséről, a gazdasági élet fellendülését segítő intézmények felállításáról - és a magyar biztosítás megteremtésének egyre sürgetőbb ügyéről is. A megvalósítás érdekében az ügyet Eötvös József és Deák Ferenc karolta fel, így a terveket hamarosan tett követte. A Vasárnapi újság hasábjain jelent meg a híradás arról a fontos eseményről, amely az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalakulását jelenti be. Létrehozásának lelkes szakmai szervezője a biztosítási és bankügyletek területén magának már kiváló hírnevet szerzett, fiatal Lévay Henrik volt, akit az első közgyűlésen egyhangúlag a Társaság igazgatójának választott 1857. július 15-én. Az Első Magyar Biztosító Társaság, amelynek mai jogutóda az Állami Biztosító, megkezdte tevékenységét, és kiválóan, sikeresen működő igazgatójának köszönhetően csakhamar virágzó intézménnyé vált. A negyedszázados kiemelkedő sikerek után a társaság tagjai nagyra becsült elnökigazgatójukat az alakulást megörökítő képpel szándékoztak meglepni. Alapos körültekintés után a nem könnyű feladat teljesítésére Benczúr Gyulát kérték fel. A mester akkor már hat éve Münchenben élt, mint II. Lajos bajor király udvari festője és a Müncheni Akadémia tanára, aki kül- és belföldön díjnyertes, nagysikerű képei révén itthon is elismert volt. Benczúr a sok problémát jelentő, monumentális kép elkészítését elvállalta, hiszen soha nem hátrált meg a képességeit próbára tevő, nagy lélegzetű festői megoldások elől, ahogy azt később a Budavár bevételével, a Hunyadi Mátyás sorozat két nagy képével, majd a Millenniumi hódolattal is bizonyította. Ugyanakkor fontos döntés előtt állt. A megrendeléssel egyidőben, 1882-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter egy hazai művészeti továbbképzést szolgáló intézmény igazgatójának kérte fel, s így a végleges hazatérés lehetőségeit fontolgatta. Miután a király kinevezte a Mesteriskola élére, 1883 januárjában családjával együtt hazatelepült. Időközben természetesen Münchenben a nagy kép elkészítésén fáradozott, és a portrék miatt többször hazalátogatott. A képet már Pesten fejezte be, és 1883-ban mutatta be a Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításán, igen nagy sikerrel. A megrendelők arra kérték fel a mestert, hogy örökítse meg a fontos ünnepi esemény ama jelentős pillanatát, mely országos érdeklődésre tarthatott számot. A
