Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 3-4. szám
honi Helfen színtársulat működött szerte az országban. A legszínvonalasabb a kassa- kolozsvári társulat volt, ők mutatták be 1833-ban a Bánk bánt. De emlékezetes volt a székesfehérvári együttes, Balog István vezetésével, itt Kisfaludy Károly műveit vitték sikerre. Kilényi Dávid Kelet-Magyarországon működött eredményesen. Döntő szerepe van végül a magyar színjátszás fejlődése szempontjából 1837-ben Pesten a Nemzeti Színház megnyitásának (melyet néhány évig Pesti Magyar Színháznak neveztek). Jókai Mór írta egyik országgyűlési jelentésében: „Nekünk a pesti Nemzeti Színház nem csupán közmulatság helye, a hazai művelődés, a magyar nyelv, irodalom és művészet menedéke az.” Ekkorra azonban már azzá vált az egész magyar színházi kultúra. KARCSAI KULCSÁR ISTVÁN szetesen nem volt ismeretlen Magyarországon. Katolikus és protestáns iskolákban évszázadok óta tartottak már színielőadásokat. A kezdetben latin nyelvű játékok ekkor már magyar nyelven folytak. A főúri kastélyokban a kor legjobb színvonalán álló operaelőadások zajlottak, többnyire német vagy olasz nyelven. Német vándortársulatok is feltűntek a városokban. Az egész nemzethez szóló, a bevezetőként említett nemes célokat szolgáló hivatásos és folyamatos magyar színjátszás azonban Kelemen Lászlóék bemutatkozásával kezdődött. Nagyon tudatosan fogalmazta meg célját a kis együttes: „Miután napjainkban a theátrumok a társadalmi erények valódi iskolái: kis társaságunk képes lesz nemzetünk közép és alsó osztályának, mely a magyar nyelven kívül mást nem tud, sőt nem ismer, szeme elé tárni . . . Ugyanis a honi nyelven előadott bármely igazság hathatósabban szivárog be a lélekbe, mint bármely más idegen nyelv közbejövetele folytán.” Pukánszkyné Kádár Jolán színháztörténész szerint Kelemen Lászlónak, az úttörő magyar színtársulat megszervezőjének és vezérének „pályája a nemes idealizmus ritka tüköré.” 1760-ban született Pesten. Apja kántor volt. Ő maga jogi tanulmányokat folytatott, majd Grassalkovich herceg uradalmi ügyésze lett. Ami ebben az időben nem volt ritkaság, őt is külföldi útjai döbbentették rá hazai elmaradottságunkra. A magyar nyelv és műveltség emelését tűzte ki élete céljául, amikor hazatért. Ez vezette színtársulat alapításához. Otthagyta jól jövedelmező állását, összekülönbözőtt édesapjával, le kellett mondania menyasszonyáról, akinek királyi tanácsos apja hallani sem akart arról, hogy leánya komédiáshoz menjen feleségül. Kelemen Lászlót semmi nem tántoríthatta el attól, hogy elinduljon az önmaga által kijelölt úton. A Várszínház (mely ma kamaraszínházként a Nemzeti Színház társulatának ad otthont), eredetileg templom volt, a karmeliták kolostorának egy része. József császár rendeletére alakították át színházzá. Kelemenék induló társulatának szerencséjére bemutatkozásuk idején Budán ülésezett az országgyűlés, tagjai közül sokan ott voltak a bemutatón. Persze míg idáig eljutottak, hosszú küzdelmet kellett folytatni a városi hatóságokkal, bürokratikus szervekkel, azokkal, akik a császár szellemében a magyar nyelv ellen léptek fel. Dicsőséges csatanyerés volt tehát ez az előadás. Kelemen László fordított, játszott, szervezett, igyekezett összetartani társulatát. Királyi szabadalomlevelet kaptak, mely szerint a magyar színjátszótársaság az ország bármely városában tarthat előadásokat. Anyagi nehézségeiket különféle adományok, adakozások megszerzésével próbálták csökkenteni. Kelemen Lászlónak azonban nemcsak a külső közönnyel kellett megküzdenie, hanem a társulaton belül feltámadó intrikákkal, hatalmi harcokkal is. 1796-ig sikerült együtt tartania társulatát. Ezután vidéken próbálkozott, nem sok sikerrel. Ekkor már családos ember volt, biztosabb megélhetés után kellett néznie. Csanádpalotán vállalt kántori állást. 1814-ben, egy téli napon, a csúszós úton kocsija felborult, a baleset halálos végű volt. Síremléke a csanádpalotai temetőben van. Kelemen László sokszor újrakezdő lelkes indítása után már nem szakadt meg a magyar színjátszás folyamata. Erdélyben az idősebb Wesselényi Miklós irányítása, valamint a nagyszerű színész és színházi ember, Kótsi Patkó János vezetése alatt lett naggyá a kolozsvári együttes 1797 és 1809 között. Országos jelentőségűvé vált, hogy „kirajzásaival" a széles hazába eljutottak a társulatból kiinduló együttesek. A XIX. század első negyedére már tizenöt Orosz István grafikája 11
