Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
(aZ, fefier <Lovoru Coventry, az ősi angol város főterén különös szobor áll. Szép, fiatal, meztelen nő ül a lován. A hölgy története a XI. század közepéig, a normann hódítás koráig vezet visz- sza, amikor Anglia régi urai, az angolszászok vereséget szenvedtek. Ez időben élt Coventryben Leofric gróf és hitvese, a szépséges Godiva. A legendás hölgy férje ősi, angolszász dinasztia sarja, uralma alá tartozott akkoriban az ország középső része és benne Coventry városa is. Az írott adatok szerint kegyes volt és adakozó, a monda alapján azonban gőgös és önfejű uralkodó, aki kegyetlenül nagy adókat vetett ki. A lakosság terheinek enyhítéséért minden áldozatra kész, gyönyörű feleségéről szóló legendát először, az események után kétszáz évvel Roger Wendover jegyezte fel a Flores Historiarum című munkájában, melyet nem sokkal később Matthew Paris a Chronica Majoréban átdolgozott. A XIV. századi latin szöveg mai fordítása: ,,A szent életű grófné azonban igen kívánta volna fölszabadítani Coventryt terhes és szégyenletes szolgaságából, ezért gyakran fordult őszinte fohásszal férjéhez, hogy a Szentháromság és Isten Szent Anyja nevében szabadítaná fel a várost. A gróf sokszor korholta hiábavaló könyörgéséért, mely neki oly igen kellemetlen volt, és megtiltotta asszonyának, hogy a kérést még egyszer szóba hozza. Ennek ellenére asszonyi kitartással, szüntelen kérésével addig ingerelte urát, míg a következő választ ki nem kényszerítette belőle. — Ülj fel lovadra mezítelen — mondta a gróf —, és léptess végig a város piacterén egyik oldaltól a másikig, mialatt az emberek a templomban vannak. Mikor visz- szatérsz, megkapod, amit kívánsz.” így a történet szerint Godiva grófné meztelenül felült lovára, kibontotta hajfonatait és végiglovagolt a városon. Útja végeztével, melyet egy lélek sem látott, örvendezve tért vissza férjéhez, aki tettét csodának tekintette. A gróf meg is írta Coventry kiváltságlevelét, melyben felszabadította a várost a szolgaságból, majd az iratot pecsétjével hitelesítette. A legenda egy másik jelentős változatát 1569-ben rögzítette Richard Grafton, Coventry képviselője. Ű már megtoldotta a történetet azzal, hogy Godiva, mielőtt áldozatos lovaglását megkezdte volna, titokban megkereste a magisztrátust, és kérte őket, rendeljék el, hogy a kritikus időpontban minden polgár zárkózzék be a házába, csukjon magára ajtót, ablakot, és ne csak a lábát ne tegye ki az utcára, hanem ki se pillantson oda. így a városlakók csak a lódobogást hallották, a lovat és lovasát nem láthatták. A következő elbeszélés több mint száz esztendővel később jelent meg a Város Évkönyvében, feltehetőleg Humprey Wanley (1642—1726) tollából. Itt jelenik meg először a leskelődő figurája. ,,Délelőtt minden háztulajdonosnak megparancsoltatott — a grófné önfeláldozó cselekedete idején —, hogy családtagjaikkal csukott ajtók és ablakok mögött tartózkodjanak. Ekkor Godiva meztelenül végiglovagolt a város közepén, dús haján kívül semmi sem fedte testét. Félúton azonban lova elnyerítette magát, és ekkor egy kíváncsi ember, Peeping Tom (Kukucskáló Tamás) megleste a szépség bájait, de azon nyomban meg is vakult. Ettől a naptól fogva a lovak adóját is eltörölték a városban." A XVII. század elején már szinte szentként tisztelték a grófnét. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1609-ben a városatyák jóváhagyásával levették Coventry Keresztjéről a Krisztus-figurát, és egy Godiva-alakkal helyettesítették. Ezt követően több író is folytatja a hagyományt, némiképp változtat az eredeti történeten, ám Alfred Tennyson, a poeta laureatus 1842-ben megjelent műve volt az a meghatározó alkotás, amely a Godiva-legendát az angol folklór előterébe helyezte. Coventryben 1678 óta ünnepélyes körmenetekkel emlékeznek meg a város szabadságjogainak előharcosáról. Idővel ritkultak a felvonulások, de legutóbb még 1982-ben is megrendezték. (Lady Godiva alakja felbukkan a magyar irodalomban is, így például Jókai Mór Lélekidomár című regényében, Kállay Miklós róla szóló színdarabját 1938-ban mutatta be a Nemzeti Színház, de Juhász Gyula és Mándy Iván érdeklődését is felkeltette.) A Godiva-történet legrégebbi ismert képzőművészeti ábrázolása egy 1568- ból származó festmény, amely Coventry város tanácsának megbízásából készült. A kép Godivát az önfeláldozás allegóriájának tekinti. A festményen a grófné egy képzeletbeli város közepén, némileg bizonytalanul ül lován. A festmény nem meséli el Godiva történetét, inkább csak (konszernen ábrázolja őt, a csodálat és tisztelet tárgyaként. Ezzel a ruhátlan női test annyira eltávolodik a mindennapi élettől, hogy meztelensége ném hat bántón. A festményt feltehetőleg egy a protestáns-üldözések elől Angliába menekült flamand mester készítette. A történeti festészet aranykorából, 1’792-ből maradt fenn egy metszet, Charles G. Playter alkotása. A művész Leofric és hitvese összeütközését örökíti meg, amikor a parancs elhangzik, hogy Godiva pőrén lovagoljon végig Coventry városán. A szereplők a történeti múltat idéző ruhát viselnek, mozdulataik színpadiasak. Alfred Woolmer 1856-ban kiállított ovális festményén egy félmeztelen nőt látunk vetkőzés közben, Godiva mellett hever Leofric írásos, Charles G. Playter: Leofric és Godiva, 1792 36
