Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
I Széchenyi szobra a Lánchíd pesti hídfőjénél fog állni, centrális leszavasút- és közúthálózat, de kereskedelmi hegemóniáját elveszti Debrecennel szemben, melyet a megépítendő Duna—Tisza csatorna tesz majd a legfőbb piaccá. Táncsics Mihály 1846 tavszán felkeresi Németországot, majd Angliát, Párizsban az utópista szocialista Cabet-val és tanaival ismerkedik, s Fővárosi reform címmel értekezést ír a jövő metropoliszáról, de csak 1867-ben látnak napvilágot kibővített tézisei. A radikális demokrata és plebejus szocialista nézőpontjából ítéli meg a város múltját és jövőjét, ennek ellenére tervei városépítészeti tekintetben is számos értékes gondolatot vetnek fel. Mindennél nagyobb gondot fordít a közegészségügyre, figyelembe veszi az uralkodó széljárást. Egységes rendszerként fogja fel a közlekedés vízi és szárazföldi hálózatát, s a hozzá kapcsolódó kereskedelmi tevékenységet. Dinamikusan továbbfejleszthető várostervről álmodik. S végül mindennél nagyobb figyelmet fordít az idegenforgalomra, fürdővárost szeretne Pestből, ahol a tüzes magyar borok és a jó levegő még a félholtakat is életre kelti. Dühösen kifakadt a pincelakások és a pálinkamérések ellen, bezáratná a sörkocsmákat is, de olcsó bérű gyógyszállókat nyittatna a szegényebb betegeknek. A reális, sőt, egyes vonásaiban zseniális jövőkép azonban délibábos közgazdasági elképzelésekre támaszkodik: sem az Akadémia és Lóverseny Egylet jutalomdíjai, sem a fővárosban fellépő artisták és művészek első Kotrógép a Dunán, 1873 előadásának bevétele nem elegendő a vázolt gigantikus beruházások létrehozásához. Nem csak tudósok, szocialisták és világjárók, de a kalendáriumok szerzői is felvetik a jövő alakulásának kérdését. A Tatár Péter álnéven publikáló fűzfapoéta Medve Imre 1868-ban 1968-ról ír: újmódi „pe- leskei nótáriusa" repülőgépen érkezik a világvárosba, amely húsz külvárosból áll, s negyven híd köti össze a két felét. Tolakodó hordárok, zajos repülökonflisok, füstölgő gyárkémények, bábeli zűrzavar, pokoli lárma fogadja Budapesten az elkábult honfit. Méghozzá a föld feletti és a föld alatti város, hiszen hatalmas alagútrendszer húzódik a mélyben, benne gőzvasút biztosítja a közlekedést, sőt, földalatti színházak is működnek. Parlagi rigmusaiban Medve nem kevesebbet, mint a huszadik század metróját álmodja meg, s a villanyvilágítás perspektíváit hirdeti. Jókai Mór A jövő század regényében írja, hogy kilenc „váracs" védi majd a hatalmas metropolisszá fejlődött települést, a hajdani füstokádó gyárak a külvárosokba vonulnak vissza, a palotákkal beépült Duna-partot hat híd köti össze. Jókai szárnyaló fantáziáját minden bizonnyal a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1871. évi nemzetközi városépítészeti tervpályázata ejtette rabul, a beérkezett pályaművekben ugyanis megtaláljuk az ötletek forrásait. Mindenesetre Jókai fikció-enciklopédiája évtizedekre meghatározza az utóArucsarnok terve pikus álmodozások világát, utánzók tucatjai merítenek ihletet a regényből, így például Privigyey Pál Magyarország nem volt, hanem lesz című férc- müvében olyan fővárosról ábrándozik, mely mozgó utakkal, azaz mozgójárdákkal és termálvizes lakásfűtéssel kápráztatja el a turistákat. Ágai Adolf, népszerű álnéven Porzó sem kerülheti el Jókai hatását, s 1873-ban 2873 Pestjéről ad közre szellemes fantáziát. Ő azonban nem a város képét rajzolja meg, hanem polgárának életét, akit reggelente harsogó gözgépzene ébreszt, aki villamossal másfél óra alatt sem ér a Váci utca végére, aki 26 Duna-hídon közlekedhet, automata üzletekben vásárolhat, a központi villanynap fényében sütkérezhet, felhőkarcolókban lakhat, s ha mindezt megunta, örök nyugalomra térhet a központi krematóriumon keresztül ősei urnái közé. Mellesleg a Vácot, Solymárt, Szentendrét, Monort, sőt Flatvant is magába olvasztó világvárosban nem kevesebb, mint öt és fél millió polgárra vár ez a sors. Idézzük fel végül Porzó szatirikus jóslatának pezsgő utcaképét: „Budapest fölébredt. Az emberek futottak, rohantak, lovagoltak, vágtattak, repültek, mint milliónyi ázalékféreg egy csöpp mocsárvízben. Gőz-omnibuszok, villany-tevék, társas léghajók, sas-kondor paripák löveltek föl-alá, cikáztak ide s tova a földön s a magasban. Rengeteg árbocokon előfizetési felhívásokat és olcsó kabátokat lobogtat a szél." URBAN LÁSZLÓ
