Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

kay Margit előtt is kinyílt a világ. Utazásaik során megismerhette Európa nagy színházait, híres szí­nészeit, rendezőit. Max Reinhardt kétszáz szobás leopoldskroni kastélyában állandó vendégszobá­juk volt, és pompás budapesti otthonukban sok hazai és külföldi barát fordult meg. A Vígszínház Jób Dániel rendezésében 1920-tól évenként mutatott be egy-egy Csehov-drámát. A sort a Ványa bácsival kezdték, ezt követte a Három nővér, majd az Ivanov és a Cseresznyés­kert. A négy Csehov-bemutatóból Makay kettő­ben vett részt: a Három nővérben a legfiatalab- bikat, Irinát játszotta. Ö maga így emlékszik a bemutatóra: ,,A magyar Három nővér szereplői Varsányi Irén - Olga, Gombaszögi Frida - Mása és én voltunk. A fiatal, pikáns szépségű Lázár Mária játszotta a kikapós feleséget (Natalja). Felvonult benne a Vígszínház egész nagyszerű férfigárdája. Nagy gonddal rendezte Jób Dániel Csehov csodálatos művét. A hangulatos díszle­teket Málnai Béla műépítésszel terveztette. Az előadásnak óriási kritikai sikere lett.” Makay Mar­git jól emlékezett, hiszen Kosztolányi Dezső így kezdte kritikáját: „A Vígszínház parádés szerep- osztásban és rendezéssel hozta színre Csehov drámáját" - és a zárómondat: „Egy misét láttunk, s templomi áhítattal távoztunk a színházból." Te­gyük hozzá, nemcsak kritikai sikere volt az elő­adásnak, hanem igen nagy közönségsikere is. A Cseresznyéskert bemutatóján Makay Margit Varja szerepét játszotta. Ekkor Lopahin szerepét Kaoos Gyula alakította, aki nem volt állandó tagja a Vígszínháznak. Makay Margit évtizedek múlva is úgy emlékezett a nagy komikus színész drámai sze­repére, hogy' az tökéletesen beleillett az együttes játékstílusába. Ezzel Kabos Gyula széles skálájú színészi képességeit kívánta jellemezni. Haupt­mann: Naplemente előtt című drámájának víg­színházi bemutatója országos érdeklődést keltett, s az előadás ma már színháztörténeti jelentősé­gű. A férfi főszerepet, Clausen tanácsost Csortos Gyula játszotta, fiatal szerelmét, Inként Tőkés Anna, míg az idős apját rajongásig szerető, pár­tában maradt púpos leányt Makay Margit. Igazi színpadszeretet és a szerep iránti alázat kellett ahhoz, hogy a többnyire hódító szépasszonyokat alakító művésznő elvállalja az idősödő, előnyte­len külsejű lány szerepét. A színpadon többnyire tréfálkozó Csortos ebben a szerepben nem csi­nált, de nem is tűrt meg semmiféle tréfát. Az elő­adásnak szinte példátlan sikere volt, a színház kétszer is felújította. A dekoratív megjelenésű és gyönyörűen beszélő színésznőt szívesen hívták vendégjátékokra. A fő­városban leginkább a Belvárosi és Magyar Szín­házban vendégszerepeit. Az előbbiben partnere többnyire Beregi Oszkár volt, az utóbbiban Törzs Jenő, s it? rendezte őt egy alalommal Hevesi Sán­dor, akinek módszereit évtizedek múltával is cso­dálattal emlegette. A vendégszereplések bizonyít­ják, hogy Makay Margit nem kötött ki egyetlen stílusnál, hanem színház, darab, partner és kö­zönség szerint is tudott változtatni, mindenkor megtartva saját művészi egyéniségét. 1935-ben Németh Antalt nevezték ki a Nemzeti Színház Moliére: Tartuffe, Nemzeti Kamaraszínház, 1945 igazgatójának. Ő fel akarta frissíteni a társulatot, ezért a régiek közül többeket nyugdíjazott, és neves, népszerű színészeket szerződtetett, első­sorban a Vígszínházból. A Nemzeti Színház tag­jának lenni művészi rangot és anyagi biztonsá­got jelentett abban az időben a magánszínházi tagsággal szemben. így sikerült szerződtetnie Já­vor Pált, Tőkés Annát, Rajnai Gábort, Csortos Gyulát, Kovács Károlyt, Makláry Zoltánt, Titkos Ilonát és Makay Margitot is. Ezzel mintegy rob­bantotta a Vígszínház együttesét, s az átszerző­dött művészek a Nemzetiben maradt fiatal tagok­kal együtt a hagyományokhoz képest új, korsze­rűbb játékstílust honosítottak meg az ország első színpadán. Makay Margit két év megszakítással ötvenöt éven át aktív tagja maradt a Nemzeti Színháznak, ugyanis igen magas kora ellenére sem volt nyugdíjban, haláláig örökös tagja volt a társulatnak. Az első darab, amelyben a Nem­zeti Színházban fellépett 1935. novemberében, Boross Elemér Ti szegény lányok című színműve volt. Szereplőtársai: Jávor Pál, Rajnai Gábor és színpadi „ellenlábasa" Tőkés Anna. Visszaemlé­kezése szerint a darabot pazar kiállításban hoz­ták színre. A Vígszínház nehezen nélkülözte ki­váló színésznőjét, ezért már elszerződésének má­sodik évében, 1936-ban vendégszereplésre hívták vissza. Egy furcsa angol darab, az örök keringő alkoholista drámaírónőjének figuráját állította színpadra. A darab visszapergeti az írónő életét, aki a végén tizennyolc éves fiatal leány. A kora­beli sajtó elragadtatással írt Makay Margit nagy­szerű alakításáról és a magyar színpad egyik legki­válóbb színészének, nevezte. Bár a Nemzeti Szín­házban előadott darabok közül leginkább a kosz­tümös, történelmi drámákat szerette, s azokban érezte leginkább otthonosan magát, legnagyobb sikerét egy modernizált antik drámában, O'Neill: Amerikai Elektra című tragédiájának Christine szerepében érte el. Emlékezéseiben erről így ír: „Pályámon az Amerikai Elektra Christine szerepe volt a legizgalmasabb feladatom. Egy új korszak nyílt meg előttem, amikor a pajkos, vidám vígszín­házi szerepekből kilépve, egy hatalmas tragikai szerep megoldását bízták rám a Nemzeti Színház színpadán." A szereposztás elsőrangú volt: Csor­tos Gyula, Uray Tivadar, Tímár József, Lehotay Árpád. Makay Margit színpadi leányát és ellen­felét a Nemzeti Színház vitathatatlanul első szí­nésznője, Bajor Gizi játszotta. És amire senki, de légióként a rendező-igazgató nem számított: Ma­kay Margitnak nagyobb sikeré volt, mint Bajor Gizinek. Erre mondta Bajor Makaynak: „Nem ha­ragszom rád. A konflisló is befut elsőnek a ver­senypályán, ha egyedül fut." Ez volt az egyetlen eset, hogy a két kiváló színésznő együtt szerepelt, Németh Antal óvakodott ismét együtt játszatni őket. A másik kimagasló, nem kosztümös szere­pe egy páratlan közönségsikerű darabban volt, Márai Sándor Kaland című színművének doktor Pálos Eszter szerepében. Szereplőtársai Tőkés An­na, Rajnai Gábor, Jávor Pál, Makláry Zoltán és Gobbi Hilda voltak. A darab az 1940 októberi bemutatótól 351 előadást ért meg, a színház százéves történetében egyedülállóan. 1939-ben meghívták a Színművészeti Akadémiára tanárnak, öt éven át drámai és vígjátéki gyakorlatot és színpadi beszédművészetet tanított. Kiválóbb ta­nárt erre a szakra nem is találhattak volna, mert korának legszebben beszélő színésznője volt. A szép, tiszta és érthető színpadi beszédet saját példáján, a gyakorlatban oktathatta. Habár az Akadémián csak öt évfolyam növendékeit oktatta, mégis számos színész tanulhatott tőle még a há­ború után is, mert magántanítványai voltak, köz­tük Kálmán György, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc, Lorán Lenke, Sztankay István. A Péchy Blanka ál­tal, a szép magyar beszéd jutalmazására alapí­tott Kazinczy-díjat 1960-ban elsőként Makay Mar­gitnak ítélték. Makay Margit emlékezéseiben külön kiemeli a Németh László drámákban való szerepléseit. Nem könnyű Németh László veretes nyelvezetét meg­tanulni, de a színpadon rendkívül hatásos szöve­geket, ha mégoly nehezek voltak, szívesen tanul­ta. A háború előtt Németh László Papucshős és VII. Gergely című drámáiban, a háború után pe­dig a Két Bolyai és a II. József című darabokban játszott. A háború utáni első fellépése a Nemzeti Kamaraszínházban Csehov Medve című darab­jában volt. Partnere Csortos Gyula, akinek ez volt utolsó szerepe. Még 1945-ben vendégszere­peit a Belvárosi Színházban, Gáspár Margit fer­geteges sikerű vígjátékában: Új isten Thébában, Greguss Zoltánnal, Déry Sárival, Latabár Kál­mánnal és a fiatal Kállai Ferenccel. Zsúfolt há­zak előtt több mint kétszázszor ment az előadás. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom