Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
kay Margit előtt is kinyílt a világ. Utazásaik során megismerhette Európa nagy színházait, híres színészeit, rendezőit. Max Reinhardt kétszáz szobás leopoldskroni kastélyában állandó vendégszobájuk volt, és pompás budapesti otthonukban sok hazai és külföldi barát fordult meg. A Vígszínház Jób Dániel rendezésében 1920-tól évenként mutatott be egy-egy Csehov-drámát. A sort a Ványa bácsival kezdték, ezt követte a Három nővér, majd az Ivanov és a Cseresznyéskert. A négy Csehov-bemutatóból Makay kettőben vett részt: a Három nővérben a legfiatalab- bikat, Irinát játszotta. Ö maga így emlékszik a bemutatóra: ,,A magyar Három nővér szereplői Varsányi Irén - Olga, Gombaszögi Frida - Mása és én voltunk. A fiatal, pikáns szépségű Lázár Mária játszotta a kikapós feleséget (Natalja). Felvonult benne a Vígszínház egész nagyszerű férfigárdája. Nagy gonddal rendezte Jób Dániel Csehov csodálatos művét. A hangulatos díszleteket Málnai Béla műépítésszel terveztette. Az előadásnak óriási kritikai sikere lett.” Makay Margit jól emlékezett, hiszen Kosztolányi Dezső így kezdte kritikáját: „A Vígszínház parádés szerep- osztásban és rendezéssel hozta színre Csehov drámáját" - és a zárómondat: „Egy misét láttunk, s templomi áhítattal távoztunk a színházból." Tegyük hozzá, nemcsak kritikai sikere volt az előadásnak, hanem igen nagy közönségsikere is. A Cseresznyéskert bemutatóján Makay Margit Varja szerepét játszotta. Ekkor Lopahin szerepét Kaoos Gyula alakította, aki nem volt állandó tagja a Vígszínháznak. Makay Margit évtizedek múlva is úgy emlékezett a nagy komikus színész drámai szerepére, hogy' az tökéletesen beleillett az együttes játékstílusába. Ezzel Kabos Gyula széles skálájú színészi képességeit kívánta jellemezni. Hauptmann: Naplemente előtt című drámájának vígszínházi bemutatója országos érdeklődést keltett, s az előadás ma már színháztörténeti jelentőségű. A férfi főszerepet, Clausen tanácsost Csortos Gyula játszotta, fiatal szerelmét, Inként Tőkés Anna, míg az idős apját rajongásig szerető, pártában maradt púpos leányt Makay Margit. Igazi színpadszeretet és a szerep iránti alázat kellett ahhoz, hogy a többnyire hódító szépasszonyokat alakító művésznő elvállalja az idősödő, előnytelen külsejű lány szerepét. A színpadon többnyire tréfálkozó Csortos ebben a szerepben nem csinált, de nem is tűrt meg semmiféle tréfát. Az előadásnak szinte példátlan sikere volt, a színház kétszer is felújította. A dekoratív megjelenésű és gyönyörűen beszélő színésznőt szívesen hívták vendégjátékokra. A fővárosban leginkább a Belvárosi és Magyar Színházban vendégszerepeit. Az előbbiben partnere többnyire Beregi Oszkár volt, az utóbbiban Törzs Jenő, s it? rendezte őt egy alalommal Hevesi Sándor, akinek módszereit évtizedek múltával is csodálattal emlegette. A vendégszereplések bizonyítják, hogy Makay Margit nem kötött ki egyetlen stílusnál, hanem színház, darab, partner és közönség szerint is tudott változtatni, mindenkor megtartva saját művészi egyéniségét. 1935-ben Németh Antalt nevezték ki a Nemzeti Színház Moliére: Tartuffe, Nemzeti Kamaraszínház, 1945 igazgatójának. Ő fel akarta frissíteni a társulatot, ezért a régiek közül többeket nyugdíjazott, és neves, népszerű színészeket szerződtetett, elsősorban a Vígszínházból. A Nemzeti Színház tagjának lenni művészi rangot és anyagi biztonságot jelentett abban az időben a magánszínházi tagsággal szemben. így sikerült szerződtetnie Jávor Pált, Tőkés Annát, Rajnai Gábort, Csortos Gyulát, Kovács Károlyt, Makláry Zoltánt, Titkos Ilonát és Makay Margitot is. Ezzel mintegy robbantotta a Vígszínház együttesét, s az átszerződött művészek a Nemzetiben maradt fiatal tagokkal együtt a hagyományokhoz képest új, korszerűbb játékstílust honosítottak meg az ország első színpadán. Makay Margit két év megszakítással ötvenöt éven át aktív tagja maradt a Nemzeti Színháznak, ugyanis igen magas kora ellenére sem volt nyugdíjban, haláláig örökös tagja volt a társulatnak. Az első darab, amelyben a Nemzeti Színházban fellépett 1935. novemberében, Boross Elemér Ti szegény lányok című színműve volt. Szereplőtársai: Jávor Pál, Rajnai Gábor és színpadi „ellenlábasa" Tőkés Anna. Visszaemlékezése szerint a darabot pazar kiállításban hozták színre. A Vígszínház nehezen nélkülözte kiváló színésznőjét, ezért már elszerződésének második évében, 1936-ban vendégszereplésre hívták vissza. Egy furcsa angol darab, az örök keringő alkoholista drámaírónőjének figuráját állította színpadra. A darab visszapergeti az írónő életét, aki a végén tizennyolc éves fiatal leány. A korabeli sajtó elragadtatással írt Makay Margit nagyszerű alakításáról és a magyar színpad egyik legkiválóbb színészének, nevezte. Bár a Nemzeti Színházban előadott darabok közül leginkább a kosztümös, történelmi drámákat szerette, s azokban érezte leginkább otthonosan magát, legnagyobb sikerét egy modernizált antik drámában, O'Neill: Amerikai Elektra című tragédiájának Christine szerepében érte el. Emlékezéseiben erről így ír: „Pályámon az Amerikai Elektra Christine szerepe volt a legizgalmasabb feladatom. Egy új korszak nyílt meg előttem, amikor a pajkos, vidám vígszínházi szerepekből kilépve, egy hatalmas tragikai szerep megoldását bízták rám a Nemzeti Színház színpadán." A szereposztás elsőrangú volt: Csortos Gyula, Uray Tivadar, Tímár József, Lehotay Árpád. Makay Margit színpadi leányát és ellenfelét a Nemzeti Színház vitathatatlanul első színésznője, Bajor Gizi játszotta. És amire senki, de légióként a rendező-igazgató nem számított: Makay Margitnak nagyobb sikeré volt, mint Bajor Gizinek. Erre mondta Bajor Makaynak: „Nem haragszom rád. A konflisló is befut elsőnek a versenypályán, ha egyedül fut." Ez volt az egyetlen eset, hogy a két kiváló színésznő együtt szerepelt, Németh Antal óvakodott ismét együtt játszatni őket. A másik kimagasló, nem kosztümös szerepe egy páratlan közönségsikerű darabban volt, Márai Sándor Kaland című színművének doktor Pálos Eszter szerepében. Szereplőtársai Tőkés Anna, Rajnai Gábor, Jávor Pál, Makláry Zoltán és Gobbi Hilda voltak. A darab az 1940 októberi bemutatótól 351 előadást ért meg, a színház százéves történetében egyedülállóan. 1939-ben meghívták a Színművészeti Akadémiára tanárnak, öt éven át drámai és vígjátéki gyakorlatot és színpadi beszédművészetet tanított. Kiválóbb tanárt erre a szakra nem is találhattak volna, mert korának legszebben beszélő színésznője volt. A szép, tiszta és érthető színpadi beszédet saját példáján, a gyakorlatban oktathatta. Habár az Akadémián csak öt évfolyam növendékeit oktatta, mégis számos színész tanulhatott tőle még a háború után is, mert magántanítványai voltak, köztük Kálmán György, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc, Lorán Lenke, Sztankay István. A Péchy Blanka által, a szép magyar beszéd jutalmazására alapított Kazinczy-díjat 1960-ban elsőként Makay Margitnak ítélték. Makay Margit emlékezéseiben külön kiemeli a Németh László drámákban való szerepléseit. Nem könnyű Németh László veretes nyelvezetét megtanulni, de a színpadon rendkívül hatásos szövegeket, ha mégoly nehezek voltak, szívesen tanulta. A háború előtt Németh László Papucshős és VII. Gergely című drámáiban, a háború után pedig a Két Bolyai és a II. József című darabokban játszott. A háború utáni első fellépése a Nemzeti Kamaraszínházban Csehov Medve című darabjában volt. Partnere Csortos Gyula, akinek ez volt utolsó szerepe. Még 1945-ben vendégszerepeit a Belvárosi Színházban, Gáspár Margit fergeteges sikerű vígjátékában: Új isten Thébában, Greguss Zoltánnal, Déry Sárival, Latabár Kálmánnal és a fiatal Kállai Ferenccel. Zsúfolt házak előtt több mint kétszázszor ment az előadás. 21
