Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)
1988 / 4. szám
S i áz éve, hogy Jókai Mór fordításában először olvashatták Magyarországon kalandos sorsú hazánkfia, Benyovszky Móric ad- 7jf dig csak francia és angol nyelven hozzáférhető visszaemlékezéseit. Jókai keresve sem találhatott volna tollára méltóbb témát a nagy világjáró fordulatokban gazdag életénél. Az újabb kutatások azonban sok tekintetben módosították az irodalom által eddig táplált Benyovszky- portrét. Ki volt Benyovszky Móric? Szélhámos kalandor? Tudós földrajzi felfedező? A elnyomás ellen küzdő szabadsághős és haladó gondolkodású államférfi? Már születése időpontja is vitatott. Egyesek szerint 1741-ben, mások szerint 1746-ban született, s csak a hét éves háború első csatáiban való részvételét igazolandó öregbítette magát. Szülővárosa Verbó, mai nevén Vrbové Csehszlovákia területén fekszik. Apja gróf Benyovszky Sámuel lovassági tábornok, anyja Révay Róza bárónő volt. A fiatal Benyovszky Móric katonáskodása után Lengyelországba ment, hogy átvegye nagybátyja litvániai örökségét. Szülei halála után rokonai kiforgatták itthoni birtokaiból. Ö fegyverrel tört rájuk, mire feljelentették a bécsi udvarnál. Mária Terézia megfosztotta jogos örökségétől, ezért végképp Lengyelországba költözött. Hamburgban kitanulta a hajós mesterséget, és néhány évig a tengerészek életét élte. 1767-ben újra fegyvert ragadott. Bekapcsolódva a lengyel nemesség hatalmi harcaiba, belépett a konföderált rendek seregébe. Vitézül forgatta kardját II. Katalin orosz cárnő betolakodó katonái ellen, végül mégis fogságba esett, és hadifogolyként Szibériába hurcolták. 1770-ben sok viszontagság után érkezett meg száműzött társaival a Kamcsatka-félsziget déli részén elterülő bolserecki fegyenctelepre. Itt, a világ végén a jórészt magas rangú katonatisztekből álló politikai elítéltek viszonylag nagy mozgási szabadságot élveztek, hiszen szökésük a végtelen tajgán át az öngyilkossággal lett volna egyenlő. Benyovszky itt is megtalálta a menekülés útját. Több társával felkelést robbantott ki az éhínség és a feketehimlő tizedelte, a végletekig elkeseredett száműzöttek körében. Ő is egyik fogalmazója volt annak a kiáltványnak, amely először leplezte le a cári rendszer kiszipolyozó, despotikus jellegét. Ez a későbbi forradalmi mozgalmak számára is mintául szolgált. A felkelők elfoglaltak két hajót, a Szent Pétert és a Szent Erzsébetet. Végül csak a Szent Péterrel szálltak tengerre, mert a másik hajót nem tudták kiszabadítani a még májusban is jeges tengeröböl fogságából. Benyovszkyék az amerikai kontinens felé kezdtek vitorlázni. Céljuk az aranyban gazdag, napsütötte California volt. Mivel a Mexikóból észak felé terjeszkedő spanyolok ekkor még nem vonták fennhatóságuk alá ezt a területet, partraszállásuk nem ütközött volna akadályba. Azonban nem jutottak el idáig, mert a viharok, s az éhezés miatt Japán partjai felé kényszerültek fordítani hajójuk orrát. A japánok, évszázados szokásukhoz híven elzárkóztak az ideA Benyovszky-hegy Madagaszkáron genek, így Benyovszkyék közeledési kísérletei elől is. A kimerült társaság a kínai Formoza érintése után végül a portugál gyarmatokon, Makaón kötött ki. Itt Benyovszky eladta a megviselt bárkát. A száműzöttek egy részével Benyovszky francia hajókon folytatta útját Európa felé. Útközben Benyovszky felfigyelt a gazdaságilag kiaknázatlan és alig ismert hatalmas szigetre, Madagaszkárra. Európába érve megnyerte XV. Lajos bizalmát, aki hozzájárult, hogy Benyovszky kereskedelmi telepeket létesítsen a szigeten. Az 1773-ban ide érkező Benyovszky az ezt követő három évben a szigeten több ezer malgas bevonásával utakat, csatornákat építtetett, mocsarakat csapolt le. Humanista politikai módszereivel nagy népszerűségre tett szert a bennszülöttek körében, ugyanakkor azonban kivívta a benne felkapaszkodott idegent látó francia tisztviselők ellenszenvét. Ellenségei áskálódásai miatt 1776-ban lemondott tisztségéről. Visszatért Európába, s itt próbálta kamatoztatni tehetségét. Országos víziútrendszer tervével jelentkezett II. József Habsburg császárnál. A korát megelőző terv azonban nem keltette fel az egyébként felvilágosult gondolkodású uralkodó érdeklődését. Lengyel bajtársaihoz, az emigráns Kosciuszkóhoz és Pulas- kihoz hasonlóan ő is megpróbált bekapcsolódni az amerikai függetlenségi háborúba. Anglia veresége azonban már küszöbön állt, és Benyovszky szolgálataira, Benjamin Franklin jóindulatú támogatása ellenére itt sem tartottak igényt. Ekkor kezdett újra madagaszkári terveivel foglalkozni. Mivel a sziget iránt sem az új francia király, XVI. Lajos, sem más európai hatalmak (Anglia, Habsburg-ház) nem mutattak érdeklődést, Benyovzsky a magánakció mellett döntött. Sikerült felkeltenie Baltimore (New York és Philadelphia után ekkoriban az USA harmadik legnagyobb városa) kereskedőinek üzleti érdeklődését a haszonnal kecsegtető terület iránt. Feleségét, Hönsch Zsuzsannát és két kislányát Baltimore-ban hagyva, az üzletemberek által felszerelt Intrepid (Rettenthetetlen) nevű hajóval 1786-ban ismét elindult, hogy megvesse lábát Madagaszkáron. Az Intrepid kapitánya azonban a kikötés után cserben hagyta, és a legénység egy részével elhajózott. A szomszédos Mauritius francia kormányzója pedig katonaságot küldött ellene. Benyovszkyt megölték, társait foglyul ejtették. Sírját eddig még nem sikerült felkutatni. Benyovszky Móric az első igazi világutazónk volt, akinek utazásai négy kontinensre terjedtek ki. Madagaszkár belsejébe indított expedíciói, amelyeket ugyan személyesen nem ő, hanem tolmácsa, Mayeur százados vezetett, jelentősen hozzájárultak a Föld negyedik legnagyobb szigetének földrajzi megismeréséhez. Korát megelőző gazdasági elképzelései és a szabadságeszme iránti őszinte elkötelezettsége is figyelemre méltóvá teszik egyéniségét. KOVÁCS SÁNDOR A Keleti-fok Madagaszkáron
