Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 4. szám

Az erdélyi Máramaros-szigethez közeli Szaplonca temetőjét nem a komor ünnepélyesség hangulata hatja át —1 fából faragott, domborművű, a szivárvány minden színében pompázó fejfái mégis örök érvényű emlékek. A hajdan itt élők mindennapi életének és ünnepeinek, örömének és bánatának beszédes tanúi. A falu egykori cipészmestere eleinte szabad idejében kezdett fejfákat faragni, majd a kaptafát szögre akasztván, sorra megörökítette a falu jellegzetes foglalkozásait, a helyi szokásokat, az emberélet fontos állomásait, míg aztán végül ó is nyugovóra lelt a maga faragta fejfa tövében. Dolányi Anna felvételei nemcsak az ő munkáinak állítanak emléket, hanem arról is beszélnek, hogy az egykori szaploncai mester különleges fejfái, e sajátos mementók a legkevésbé sem kegyeletsértők.