Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 1. szám
Negyven nyolcasok Az 1848—49-es szabadságharc idején a fényképezés már közel egy évtizedes múltra tekintett visz- sza. Ám ez idő alatt a fényérzékeny anyagok és a kamerák fejlődése még nem érte el azt a szintet, hogy az események helyszíni megörökítése lehetővé vált volna. Történelmünk ezen időszakáról ezért nincsenek eredeti riportfotók, csak rajzos illusztrációk. Az események szereplőiről, a szabadságharc katonáiról, az ország vezetőiről és politikusairól viszont annál több fotográfia maradt ránk. E felvételek alig ismertek, pedig a múzeumok fényképtára meglepően sok 48-as hazafi fotográfiáját őrzi. Ezek nem feltétlenül a negyvenes évek végén készültek, hanem a szabadságharc bukását követő években, évtizedekben, de így is a valódi arcvonásokat őrzik, nem az idealizált rajzok, metszetek nyomán kialakult képet. Gaál Sándor tábornok A családi fotóalbumokban gyakran kaptak helyet a 48-ra emlékeztető fotográfiák. Ha valakiről nem maradt fenn eredeti fotó, metszetet sokszorosítottak a fényképészek, és kisméretű vizitkártyák formájában terjesztették. A korabeli portréképek egyik legismertebb darabja a Petőfi Sándorról készült dagerrotípia, de nem ez az egyedüli Petőfi- fotográfia. Még legalább három felvétel készült róla, illetve az öt ábrázoló litográfiákról, közülük kettőre Juhász Gyula Fotografikák című versében utalt, miközben a családi fotóalbum „szürke erdejében" lapozgatott: „ím itten egy régi dagerrotíp kép: / Petőfi pipával Debrecenben, / Magasztos és dicső költői ínség. / Egy másikon széljárta köpönyegben / Búcsúzik a szegény szülői háztól. / E képeken oly sokszor elmerengtem." A harmadik fényképről Jókai Mór emlékezett meg. Ezt 1848-ban készítette a Kalap és az Egyetem utca szegletén álló földszintes házban egy dager- rotipista. Petőfin kívül még Bulyovszky Gyula, Nyáry Albert, Vasváry Pál és Jókai volt látható ezen a máig lappangó képen. Pulszky Ferencről, Kossuth Lajosról, Damjanich Jánosról, Gaál Sándor tábornokról, Görgey Arthúr- ról, Hankovics Mihály 48-as Ung megyei nemzetőr tisztről, Jaskula Antal nemzetőr őrmesterről, Kosztolányi Móric ezredesről ugyancsak készült dagerrotípia az 1840-es években. Ezeket eredetiben vagy hiteles másolatban őrzik közgyűjteményeink. Néhány éve került elő Pöltenberg Ernő aradi vértanú rokonainak hagyatékából a tábornok dagerrotípiája és egy csoportkép, amely Pápán örökítette meg őt tiszttársai körében. Sajnos a dagerrotípia olyan rossz állapotban van, hogy szinte semmi sem látszik rajta. Tulajdonosa, Busch János műgyűjtő csak a családtagok elbeszéléséből tudja, hogy valójában kit ábrázol. De talán hamarosan rájönnek a szakemberek, hogyan lehet az erősen oxidálódott dagerrotíp lemezeket megmenteni a végső enyészettől, s újra előhívhatók lesznek az arcvonások. Megérezve az ügy fontosságát, a fényképészek a századforduló körül felkutatták a még élő veteránokat, akik részt vettek a szabadságharcban. Szinte minden városban őriznek tablóképeket e korból. A legnagyobb' ilyen gyűjteményt a hódmezővásárhelyi Tornyai János múzeum mondhatja magáénak. Plohn József helyi fényképész 48-as honvédekről készült 131 felvétele a szabadságharcosok egyedülálló arcképcsarnoka. A fotók a századforduló táján készültek, s közülük hetvenhétről azt is tudjuk, kit ábrázolnak. Az 1848—49-es eseményekhez nemcsak e tekintetben kapcsolódnak fotótörténeti emlékeink. A szabadságharc bukása után ugyanis több emigráns lett fotográfus. Volt, aki kenyérkeresetül Görgey Artúr fiatal korában Rosti Pál
