Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
«©> BÁBAMESTERSÉG ^ A történelem legkorábbi szakaszában a szülésnél idősebb asszony, leggyakrabban az anya vagy tapasztalt leánytestvér segédkezett. Hosszú ideig csak tapasztalati úton szerzett tudással rendelkezők segítettek az újszülött világra jötténél. Azok a fiatalabb nők, akik készséget éreztek erre a munkára, az idősebbekhez szegődtek, és tudásuk gyarapodásával egy bizonyos idő után önállósították magukat. Közülük kerültek ki a hivatásos bábák. A bába szláv eredetű szó. Középkori kódexeinkben vénasszony, nagyanya, szülésznő, boszorkány jelentésben fordul elő. Magyarországon a XVIII, század utolsó harmadáig nem volt szervezett bábaképzés. A középkori állapotokra jellemző, hogy az orvosok méltóságon alulinak tartották a szülésnél segédkezni. A bábák munkáját és gyakorlatát nem szabályozta országos rendelet vagy útmutatás. Ebben az időben a szülést rettegett, veszedelmekkel teli folyamatnak tartották. Egy-egy jó, megbízható bába híre messze elterjedt. A bábák nem csak a szüléseknél közreműködtek, hanem gyógyításra is vállalkoztak. Mindezek befolyásolták az embereket, kialakult a bábák boszorkányhíre, ahogy ezt a boszorkányperek iratai ékesen bizonyítják. Mint Kor- buly György A magyar szülészet bölcsőkora című tanulmányában írja 1936- ban: „Minden, gyermekágyban fellépett betegség vagy az újszülött bármely betegsége felhasználható volt arra, hogy egybehangzó tanúvallomások alapján a boszorkány hírében álló bába bűnlajstromát növelje." A XVIII, század közepétől döntő változások következtek az ország közigazgatásában. A felvilágosodás szellemében hozott törvények és rendeletek kiterjedtek az egészségügyre is, s egy évszázadra meghatározták az e területen dolgozók munkáját. Az egészségügyi szervezet kiépülése mellett országos rendeleteket bocsátottak ki a bábák számára, megindult a bábaképzés, és megjelentek az első magyar nyelvű bábakönyvek. Az első egész országra kiterjedő szabályzat Pozsonyi Taxa néven vált ismertté, összeállítója, Torkos Justus János pozsonyi orvos utasítása a gyógyszerészet mellett részletesen foglalkozik a bábákkal is. Meghatározta a bábák munkájával kapcsolatos legfontosabb elvárásokat: szükség esetén hívásra azonnal meg kell jelenniük, csak akkor gyakorolhatják hivatásukat, ha a tiszti orvos előtt vizsgát tettek, gyógyszert csak orvos tudtával alkalmazhatnak. A Torkos-féle szabályzat volt a későbbi utasítások, szabályrendeletek alapja. Gyakorlati megvalósulása hosszú időt vett igénybe. Legnagyobb akadálya a tanulatlan bábák nagy száma volt. A helytartótanács 1747-es összeírásából kiderül, hogy képzett és esküdt szülésznő csak néhány városban volt. Ők külföldön, elsősorban a bécsi egyetemen szereztek oklevelet. 1770-ben, a nagyszombati egyetemen orvosi kart szerveztek, amelynek keretében megindult a magyarországi bábaképzés. Az egyetemet 1777-ben Budára helyezték. A rendeletek lehetőséget adtak arra is, hogy az egyetemi bábaképzéssel párhuzamosan a vármegye orvosai előtt vizsgát tegyenek azok az asszonyok, akik kellő gyakorlattal és ismeretekkel rendelkeztek. Az ilyen képzésben részesülteket nevezték cédulás bábának. A szülés körül legnagyobb számban olyan asszonyok segédkeztek, akik semmilyen vizsgával nem rendelkeztek. Őket nevezték parasztbábának vagy kontárbábának A XVII. század második felében jelentek meg az első magyar nyelvű bábakönyvek, amelyek hozzájárultak a szülő nők és a szülésznők ismereteinek gyarapodásához. A régi bábakönyvek közül három Szegeden, a Somogyi Könyvtár gyűjteményében található. A megírásra az késztette a szakembereket, „Hogy mind városi, mind falubéli köz asszonyok is, mellyek még nagyobb veszedelmek közt forognak, ezen oktatásbúi egyenlő hasznot kaphassanak". Ebben a korban csak nagyon kevesen tudtak írni-olvasni. A megjelent könyvek csak akkor érték el céljukat, ha a tartalmukat minél többen megismerhették. Erre a tényre is fölhívta a figyelmet Steidele bécsi tanár: „Kívánám, hogy az Elöljárók, földes uraságok és egyéb jótevők igaz felebaráti szeretettül indíttatván, és olly rendeléseket tennének, hogy a’ szegény vagy más olyas aszszonyoknak kik ... azt nem olvashatnák, a’ buzgó lelki atyák, oskola mesterek vagy orvosok meg magyaráznák.” Az első bábakönyvek német nyelvről való fordítások. Legelsőként látott napvilágot 1766-ban Weszprémi István fordításában a Bába mesterségre tanító könyv, amelyet 1772-ben Dombi Sámuel Bába mesterség című könyve követett. Steidele bécsi tanár munkáját Szeli Károly 1777-ben, Gellei Mihály 1789-ben fordította magyarra. A fordítás során nehézségeket okozott, hogy még nem alakultak ki a magyar szakkifejezések. ,,A' mi magyar nyelvünk teljességgel szűkölködik az ezen tudományban elő jövendő dolognak köz nevezete nélkül" - olvashatjuk Gellei Mihály bevezetőjében. A Magaviselésére rendtartó regulák címmel megjelent könyv öt szakaszban ad tanácsot a terhes, szülő és gyermekágyas asszonynak. A XIX. század elején két magyar bábakönyv is megjelent. 1814-ben Peterka József Sebestyén Bábamesterséget tárgyazó kathechizmusa „az együgyűbb és falusi Bábaasszonyoknak, nem különben minden rendben lévő Asszonyságoknak és falusi Bábáskodó Seborvosoknak a' számára” készült, majd 1817-ben jelent meg Lugosi Fodor András, Doboka megye főorvosának Szülést segítő tudomány és mesterség című munkája. Peterka József bevezetőjében így fogalmazta meg a könyv célját: „Orvosi figyelmetességem a’ népesedés szaporodásának egy nevezetes akadályát lelte a’ tudatlan szülőanyák körül foglalatoskodó még tudatlanabb Bábáknak lételekben ... jelen Könyvetskében Honnyi nyelvűken előadott oktatásaim által mind értelmesebb Bábákat készítsek, mind az anyákat, és a’ szülőanyák körül foglalatos- kodókat a’ segedelem nyújtásra megtanítsam." Mindkét magyar szerző a bécsi könyveket követi, csak sokkal részletezőbben, aprólékosabban ír. Lugosi Fodor András elméleti ismereteket összefoglaló könyvében a terhesség, a szülés rendes és „rendetlen" lefolyásának bemutatása mellett külön kötetben ad hasznos tanácsot a szülő nőknek és a körötte segédkezőknek. Az 1770-es év a bábaképzés megindulásán túl azért is jelentős, mert ekkor jelent meg az egész országra kiterjedő általános egészségügyi szabályzat. A helytartótanácsi rendelet legjelentősebb intézkedése az volt, hogy megszervezte a rendszeres orvosi közigazgatást. A megyei tiszti orvos kötelessége volt ellenőrizni, hogy gyakorlatot csak kellő képesítéssel rendelkezők űzzenek. A rendelet kilenc pontban foglalkozik a bábákkal. A hatóságoknak gondoskodniuk kellett arról, hogy ha nem is minden, de legalább két-három szomszédos faluban legyen szülésznő, akinek szülészmestertől vagy hatósági orvostól származó bizonyítványa van. A szabályzat szerint „csak vizsgázott és esküdt bába működhet." A bábák életmódját szabályozó utasítások között szerepelt, hogy becsületes, józan életet kell élniük, titoktartónak lenniük. Hivatásuknak éljenek, kerüljék a babonát, támogassák egymást.
