Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
Születési anyakönyv címlapja, Szomajom, 1773 Ä ar az anyakönyv szó csak a nyelvújítás korában született, az anyakönyvezés gyakorlata sokkal régebbi keletű. Mint mindenütt Európában, Magyarországon is a katolikus egyház keretében indult meg egy-egy egyházközség tagjainak számbavétele. Pázmány Péter kezdeményezésére 1611- ben a nagyszombati zsinat szabályozta az anyakönyvezés módját, pontosan előírta, hogy az újszülöttek keresztelésénél, házasságkötéskor, illetve temetéskor milyen adatokat kell bejegyezni a pap által vezetett matriculába. A protestáns egyház is gyakorolta az anyakönyvezést, de szabályait nem egységesítették. Végül II. József 1782-ben szabályozta a már az egész országban elterjedt gyakorlatot úgy, hogy csupán a katolikus egyház által vezetett anyakönyveket ismerte el hivatalos okmányként. A protestáns anyakönyvek ugyanakkor különösen értékessé, az egyház- községek önállóságának kifejezőjévé is váltak. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a XVIII, századi protestáns anyakönyvek közül sok igen díszes. Az 1720 és 1795 közötti időszakból eddig előkerült mintegy tucatnyi illusztrált anyakönyv olyan területről származik, amely az iskolázás szempontjából Debrecen vonzáskörzetébe tartozott. A debreceni református kollégium pedig olyan művelődési hátteret jelentett, amely saját gyakorlatot alakított ki és hagyományozott néhány generáción keresztül. A díszítés legegyszerűbb változatait azokon a lapokon találjuk, amelyeken a feliratokat, címeket csupán ornamentális keret veszi körül. Még ezek között is akad példa arra, hogy a keretdísz egy- egy elemének megváltoztatása utal a következő fejezet tartalmára. Például a virágkoszorúba illesztett kerubfej a házasságok, a halálfej a temetések felsorolása elé került. A díszítésre vállalkozó prédikátorok, jegyzők, tanítók rajzkészségétől, művészi törekvéseitől függött, hogy csak az anyakönyv belső címlapját vagy valamennyi feje- zetkezdó lapot díszítették-e. Veszprémi Beretzk Ferenc tanító az 1739-ben megkezdett kiskunlac- házi anyakönyv első lapján a tulipános-rózsás keretbe fogott címrész alatt, a lap alsó harmadában utalt az élet fordulóira: bölcsőben fekvő csecsemőt helyezett el a képrész bal felső sarkába, míg a jobb oldalon, a szimmetrikusan megfelelő helyen a koporsóba tett halottat festette meg. Közöttük egymást kézen fogó pár látható. A leány és a legény szabad kezével még egy szívet is nyújt a másiknak. Ök a házasultak. Az ábrázolás sajátossága a valósághű részletek és a jelképi megjelenítés érdekes ötvözete. Ez a kettősség még szembetűnőbb azoknál a köteteknél, amelyekben a tartalmi tagolásnak megfelelően három illusztrált lap fordul elő. Figyelemre méltó, hogy a „megkeresztelt gyermekek", a „házassággal össze-köttetett személyek” és a „megholtak" feljegyzése nem mindig követi az élet rendjét. Kis- kunlacházán és Kisújszálláson például a házasultak nevét sorolják fel utolsóként. A megkereszteltek névsorát megelőző díszített lapon többnyire keresztelési jelenet látható. A a sírig A túrkevei református anyakönyv egy lapja
