Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
Lóvontatású hintók és omnibuszok poroszkáltak városaink hepehupás utcáin, amikor képzeletgazdag írók már a jövő század gép hajtotta járműveiről álmodoztak. S amikor megjelentek a füstöt okádó, hangos csörömpöléssel és dudálással „száguldó" benzinmotoros automobilok, amikor feltűntek az első „villamos tramway"-ok, sokan már a XXI. század levegőjében suhanó, csupa üveg városi repülőgépeire és kényelmes mozgójárdáira képzelték magukat. Jósika Miklós Végnapok (1847) című novellájában például hul- lámvasútszerű pályán szállítja utasait a furcsa szerkezet. Bucsánszky Alajos Naptárának Milyen lesz a világ száz esztendő múlva című írása (1868) szerint az alagutakkal sűrűn behálózott Pest-Budán földalatti gőzvasút oldja meg a közlekedési gondokat, míg a levegőben „légbicikli”, köztük hatvanezer „légi fuvaros" szálldos. A fővárost tágas csatorna fogja körül, s már dolgoznak a föld átfúrásán, ami az interkontinentális forgalmat gyorsítja meg. Jókai Mór A jövő század regénye című művében (1872) „légnyomatú vasúton” utazhatnak a lakosok, a legnagyobb kényelemben. Tóvölgyi Titusz Az új világ című utópiájában (1888) „gőzvonatú vágánynélküli társaskocsik", amolyan gőzautóbuszok, valamint „villanyvonat és villámfutók" száguldoznak. És megjelennek a „futógépek", az automobilok is, méghozzá a „jövő féméből", a könnyű és szilárd alumíniumból készítve (Világkrónika, 1889). Tábori Róbert „Az utolsó napsugár (1900) című, a távoli jövőben játszódó elbeszélésében már igazán fantasztikus masina szerepel, mégpedig a villamos korcsolya, a „tökéletes közlekedési eszköz". Az apró, könnyű, fordulékony alkalmatosság „ősanyagból” készül, ami nem más, mint „anyaid giasult villamosság”, a föld elektromosságának „összesűrítése": használója kívánsága szerint önműködően halad előre. Az igen fejlett civilizáció nagyvárosában, a Marson már nincs kocsi, nincs ló, apró hajócskák szállítják az utasokat a várost sűrűn behálózó csatornákon Váncza Mihály elképzelésében (Körutazás a világűrben, 1903). Naszády József XXX. században játszódó utópiájában, az Anarchiában a földön húszezer nagyváros létezik, melyeket automata irányítású, földalatti pneumatikus vasúthálózat köt ösz- sze, míg a városokban mozgójárdák szállítják hangtalanul és a legnagyobb kényelemben az utazó polgárokat. A Képes Folyóirat (1900) tárcaírója szerint a nagyvárosi közlekedés a XX. század hetvenes éveiben a levegőben fog zajlani, s a toronyházak lapos teteje lesz a repülőtér. Magyar Gyula Félszázad múlva című utópiájában (1907) Pestet és Budát tíz híd köti össze, míg a városban „földalatti villamos" és magasvasút száguld. Godányi Zoltán Repülőgépen az északi sarkra (1909) című fantasztikus regényében újra visszatér a motorral hajtott görkorcsolya, a mozgó járda, a föld- és vízalatti vasút gondolata, de találkozunk az autóomnibuszokkal is, a modern autóbusz ötletével is. Bíró Lajos is mozgó gyalogjáróról álmodozik a XXII. században játszódó szép írásában (A fehér teraszok, 1918). Eredeti ötlettel lepi meg olvasóit Ujj Gyula a Rádiumkirályban (1918): a nagyvárosok utcáit rugalmas hangelnyelő anyag borítja, ahol rengeteg elektromos autó közlekedik, és felvetődik a hajók és mozdonyok rádiummal való meghajtásának gondolata is. Méray-Horváth Károly meghökkentő ugrálórepülő „giroszkóp gépet" talál ki az Amerika Cézárjában (1915), míg Dra- sche-Lázár Alfréd 2222 című regénye szerint (1928) a városok közlekedését a „repülő biciklik” fogják uralni. Sipos Iván Nagy, vörös autója (1926) há- roméltű: otthonosan mozog szárazon, vizen és levegőben. Villamos Párizsban, 1881 A repülő szőnyegeket és hétmérföldes csizmákat megálmodó ember vágya, hogy korlátozás nélkül, tetszőleges irányban mozoghasson a térben. Ennek a repülés tesz eleget maradéktalanul, ezért tartják sokan a repülést a nagyvárosi forgalom legcélszerűbb módjának. A képzelet városában a légbiciklik, az ugráló, lebegő szerkezetek, a minirepülőgépek valóban tökéletessé tennék a közlekedést, a valóságban azonban nem teljesül a jóslat, s egyhamar nem is fog. A konstrukciós és hajtómű-problémákon túl a tömeges elterjedés szinte leküzdhetetlen feladatot jelentene a forgalomirányítás számára. Nem elhanyagolható a tökéletes üzembiztonság kérdése sem, hiszen a zsúfolt utcák és lakóházak fölött repkedő jármű legkisebb motorhibája is súlyos katasztrófát okozna. Továbbra is nehézséget jelentene a Amerikai kerék-gyorscipő, 1874
