Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)

1985 / 4. szám

Riportkép egy pécsi parkettagyárból (Vasárnapi Újság, 1885)

Pap Károly, aki majd egy évig fényképezte a szembenálló orosz és török csapatokat. Felvételeit nedves eljárással készítette egy hintóbán berendezett mozgó laboratóriumban. Képtudósításait albumokba rendezve juttatta el az európai uralkodó családoknak, a nagyközönségnek pedig az 1855-ös párizsi világkiállításon mutatta be. Világhíréhez jelentősen hozzájárult, hogy a The Illustrated London News című lap az ő eredeti fényképei alapján készült illusztrációkat közölte hasábjain. Magyarországon a Vasárnapi Újság volt az első olyan sajtótermék, amely mindig szöveg közé tördelt illusztrációkat hozott oldalain. Az 1854-ben alapított újság rövid idő alatt vált népszerűvé, elsősorban gazdag képanyaga miatt. Ez volt az a lap, amely hazánkban úttörőként 1883-ban sokszorosított fényképillusztrációt közölt. A megelőző harminc év alatt azonban már a fényképészek egész sorát foglalkoztatta a metszetekhez szükséges fényképfelvételek elkészítésére. A portrék, riportrajzok alatt gyakran olvashattuk Ellinger Ede, Koller Károly, Klösz György, Strelisky Lipót és több más fényképész nevét.

A Vasárnapi Újság 1884/48. számában láttak napvilágot az első hírfotók, amelyeket Zelesny Károly pécsi fényképész készített József főherceg gyermekeiről egy hadgyakorlaton. A fotók szabadban készült gyermekfelvételek. Tucatnyi hasonló készült ugyanebben a korszakban. Ám a sajtóban, fényképes tudósításként egy eseményről, ez volt az első. Ugyanez a lap két héttel később Déchy Mór felvételeit közölte, amelyek a híres földrajzi utazó kaukázusi útján készültek. E fényképekkel olyan tájakra kalauzolta a lap olvasóit, ahová többségük nem juthatott el. Az útiképek kitágították az országhatárokat a kispénzű előfizetők számára. A hírfotók, az útiképek és a képzőművészeti tárgyú reprodukciós felvételek mellett már 1885-ben megjelent egy új műfaj a sajtóban: a színházi fotó. Goszleth István, Jókai: Aranyember című darabjának kosztümös színészeit örökítette meg, Strelisky Lipót pedig Blaha Lujza főszerepeiről készített a Vasárnapi Újság számára fényképsorozatot. Később színpadi élőképekkel, díszletek között készült színészportrékkal gazdagodott a műfaj. A képeslapok különösen alkalmasak voltak arra, hogy az olvasók kíváncsiságát kiszolgálják. Az olvasó beleképzelhette magát olyan helyzetekbe és átélhetett olyan eseményeket, amelyeknek sohasem lehetett részese. Közelről láthatta azokat, akikről addig csak hallott vagy olvasott. Megnyíltak előtte a főúri kastélyok, részt vehetett a királyi család fogadásain és minden rangos társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen. A sajtó kínálta jólértesültség természetesen irányított volt, méghozzá mindig az uralkodó osztály által meghatározott módon. Ez az oka annak, hogy évtizedekig nem láthatott a magyar olvasóközönség a több száz, fényképekkel illusztrált sajtótermékben valós, teljességre törekvő társadalomábrázolást.

Az I. világhábarú végéig a szerkesztőségek nem alkalmaztak fotóriportereket állandó munkatársként. Minden illusztrációt iparengedéllyel dolgozó fényképészek vagy műkedvelő fotográfusok készítettek. Erdélyi Mórt tekinthetjük az első olyan „utazó" fotóriporternek, aki nemcsak műterme székhelyén, Budapesten vállalta el egy- egy lap számára az események megörökítését. Felvételei a millennium évétől kezdődően szinte valamennyi képeslapban helyet kaptak, s haláláig, 1929-ig az egyik legtermékenyebb fotográfusnak bizonyult. Mozgékonyságára jellemző, hogy már pályája elején egymás után jelentek meg a Gödöllőn, Kecskeméten, Munkácson, a Vereckei hágónál, Pannonhalmán, majd a Vaskapunál készült riportjai.

A Vasárnapi Újság 68 évfolyamával a leghosz- szabb életű magyar képes hetilap volt. Mellette azonban feltűnt a századfordulón több más, kifejezetten képeslapként indult sajtótermék. Az Új Idők 1894-től, a Tolnai Világlapja 1901-től, a Színházi Élet 1912-től, Az Érdekes Újság 1913-tól jelent meg, de egyik sem múlta felül a Vasárnapi Újság életkorát. Említésre méltó még Az Est című politikai napilap, amely 1910 és 1939 között az átlagosnál több képpel illusztrálta írásait. Ha átnézzük az említett lapok évfolyamait, szembetűnik néhány név, amely valamennyi lapban előfordult a képek alatt. Ifjabb Klösz, Mártonffy Gyula, Kossak József, Goszleth István, Balogh Rudolf, Révész és Bíró, Kallós Oszkár, Müllner János, Jelfy Gyula, Békéi Ödön, Escher Károly alkották a századforduló és az azt követő két- három évtized sajtófotós derékhadát. A színházi és társasági életről szóló képtudósítások, valamint az olcsó ponyvaregények stílusában tálalt tragédia- és katasztrófafotók helyébe 1914-től a háborús készülődés propagandaképei, majd éveken át a haditudósítók optimista képriportjai léptek. Az Érdekes Újság még fotópályázatot is hirdetett a legjobb háborús felvételek beküldésére. Mivel a harctérre sokan magukkal vitték az akkoriban már elterjedt harmonikás, kihúzhatós fényképezőgépüket, fényképek százaiból válogathatott a szerkesztőség. Az 1919 végén megalakult Központi Sajtóvállalat hetilapja a Képes Krónika volt. Ez minden tekintetben kiszolgálta Horthy kormányát. Hasábjain a hazai és a nemzetközi politikai életről, a Tanácsköztársaság „rémtetteiről”, az új kormány „humánus szociális" intézkedéseiről közölt propagandaképeket. A két világháború között megjelent számos sajtóterméket a Magyar Filmiroda Fotóosztálya, az Első Budapesti Keresztény Fotóriport Iroda, az Egyesült Fotóriport Szindikátus, a Világriport, a Nemzetközi Fotóriport Iroda, a Magyar Fotósajtó Iroda, a Turul, a Kurir és több kisebb, magánkézben levő sajtófotó iroda látta el képanyaggal. A hivatásos fotográfusok mellett bőven jutott hely műkedvelők számára is, akik idillikus életképekkel, csendéletekkel és műemlékfotókkal illusztrálták a képeslapokat.

A Színházi Élet 1912-es megjelenésével kezdődött el a képeslapok szakosodása. Incze Sándor szerkesztő vegyes képanyag helyett, elsősorban színészportrékat, színpadi jeleneteket, jelmezes