Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
A „lebegő kerék” szabadalmi rajza, részlet mór a XIX. század közepén olyan aeronautikus tagja volt, aki a tudományos közvéleménnyel szemben, a levegőnél nehezebb testek repülésének, a géprepülés megvalósításának lehetőségét vizsgálta tudományos módszerekkel. Első kísérleti modellje, 1871-74 között a madárszárny mozgását utánzó, „csapkodó szárnyú" ornithoper volt. Ezen a szárnymozgás mechanizmusát tanulmányozta. Eredményeit 1871-ben Légsikló repülőgép eszméje és levezetései, 1874-ben A sikló repülőgép terve és a Siklógépnek nevezett repülőgép leírása című, majd 1891-ben a Lebegő szárnyról készült tanulmányában rögzítette. Eredményeit nem találta kielégítőnek, újból és újból nekilendült a nehéz probléma megoldásának. Lebegő szárnyára 1891-ben szabadalmat is kért. A gyakorlatban azonban a kísérleti gépváz nem bírta el a lengő szárnyak terhét. Az erősebbre méretezett váz súlyához viszont nem volt elég a szárnyak emelőereje. Végül belátta a megoldás gyöngéit, s felhagyott a lengő szárnyú kísérletekkel. Az oszcilláló mozgást körmozgással váltotta fel. Olyan „lapátA feltaláló, mint a Genie-Akademie tanára kereket" szerkesztett, melynek közös tengely körül elhelyezkedő lapátjait egy elmés szerkezet a „lecsapás" pillanatában lapjára, a visszafordulás tartamára pedig - a légellenállás könnyebb leküzdésére — élére fordította. Elvileg ez a szerkezet egy sokágú „önbeálló" keskeny szárnyelemekből képzett körforgó csavarrendszernek tekinthető. Nem az építendő repülőgép alakja, hanem főleg annak hajtóműve, méretezése, működése és munkaigénye foglalkoztatta, bár tisztában volt a törzs és a hordfelület fontosságával is. Új szerkezetét „lebegő keréknek nevezte el, s arra magyar, osztrák, német, francia és angol szabadalmat szerzett. Tisztában volt azzal, hogy tartós repülés ezzel a szerkezettel, izomerővel nem valósítható meg, s csak akkor válhat valóban repülőgép hajtóművévé, ha a tartós működéséhez szükséges energiát szolgáltató kis önsúlyú motor létrejön. Amíg erre várt, kísérleteit az izomerővel való meghajtással folytatta. Még 1893- ban négy lebegő kereket egybefogó és pedálokkal működtethető szerkezetet tervezett. Az anyagi és technológiai nehézségek leküzdése után ezzel a szerkezettel 1896-ban felemelkedési kísérleteket végzett. Fia, ifj. Martin Lajos leírása szerint a beteges öreg professzor a szerkezetet nem tudta működésbe hozni. Augusztus 30-án azonban „Bartha Gergely kolozsvári tűzoltóparancsnok - aki kitűnő kerékpáros versenyző volt - szállt a gépbe, és neki sikerült vele 2-3 méter magasra felemelkedni." A kísérlet sikerét igazoló egyéb egykorú adat nincs. Martin azután nagyobb motorikus üzemű gép tervezésébe kezdett. Álmát azonban mór nem tudta megvalósítani. 70 éves korában, 1897. március 4-én meghalt. Martin nem ismerte fel a szárnyakon jelentkező felhajtóerő szerepét, nem számolt a lecsapó szárnyakon keletkező káros légörvényekkel. Ez sikertelenségének egyik alapvető oka. Mégis sok tekintetben helyes nyomon járt. Jól látta a repülőgép törzsének és a szárnyak egymástól való függet- lenítésének fontosságát, a sikló felületek jelentőségét, s a repülőgép kormányszerkezetének leírásában elsőként fogalmazta meg a csűrőfelületek alkalmazásának elvét. Tanulmányai csak részben jelentek meg nyomtatásban. Kéziratai, számításai, szabadalmai, Otto Lilienthallal és a kor más kiemelkedő személyeivel folytatott levelezése, a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Fiókja Történeti Levéltárában fekszenek. Hosszas kallódás után megkerült lebegő kerekét a kolozsvári történeti múzeum őrzi. Egyéb kutatásai tevékenységének kisebb részét képezik, de életműve értékeléséhez annál fontosabbak. Intuitív módon, századában elsőként foglalkozott a technikai fejlődésben egyre nagyobb szerepet játszó szerkezetek elméleti vizsgálatával, matematikai módszerekkel történő elemzésével. A forgó testek szilárdságára vonatkozó számításaival megelőzte korát, és úttörő módon járult hozzá a rakétaelv megvalósításához. Elsőként fogalmazta meg a gőzturbina elvét. Jelentős eredményeket ért el a vízi- és a légcsavar vizsgálatával, a szélturbina szerkesztésével. Kezdeményező volt a víz ellenállásának analitikus elemzésében. Sokoldalú munkásságának az a közel fél évszázadon át végzett oktató munka ad tiszteletreméltó keretet, amellyel egymást követő nemzedékek hosszú sorát nevelte felvilágosult, természettudományos világszemléletre, következetes gondolkodásra, kitartó munkára, hazaszeretetre, emberségre. Anyagi gondokkal küzdve, szegényen halt meg. Bár szabadalmai megvételére jelentős angol, német tőkés ajánlatokat kapott, elutasította azokat, mert eredményeivel - mint mondotta - egyedül hazáját kívánta szolgálni. MÉSZÁROS VINCE A „lebegő kerék” fennmaradt részlete 10
