Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 2. szám
módját is, a nyomaték kedvéért pedig a fenyegetést; „másként ne cselekedjetek, mert lábatok a földet nem éri”, vagy „karóba száradtok”. A posták járását kölcsönösen mindkét oldalon elősegítették. E korszak jellegzetes hírvivője volt még a postarab. Az elfogott magyar vagy török katona váltságdíját fogolytársainak jótállása mellett, az ígért határidőig össze kellett szednie, és e célból hely- ségről-helységre vándorolt, miközben postai megbízásokat is teljesített. II. Rákóczi Ferenc postaszervezete és annak működése a fejedelem magas szintű politikai és szervezési képességét bizonyítja. Ez már nem szokásjogon alapult, hanem rendszeresen fizetett, néphez hű, magyar emberek szolgálatán, vallásra és nemességre tekintet nélkül. Kiadott rendelkezései, postahálózatának rendben tartott működése meghaladta korát, és jelentős fejlődés volt még a Habsburg postahálózathoz viszonyítva is. A fejedelmi címerrel ellátott curirok, postiliók vagy staféták, a passus postalis-szal ellátott utasok biztonsággal közlekedtek a 63 postaállomással rendelkező, főleg Észak-Magyaror- szágot behálózó postalis lineá- kon. A török hódoltság megszűnése után a posták újjászervezése is megtörtént. E ténykedés is az el- németesítés, gyarmatosítás politikájának érdekében történt. A Paár családtól megváltott hűbéri postát a Bécsben székelő legfelsőbb postai hatóságnak rendelték alá. A posták épületére császári sasos címert függesztettek, az ügykezelés nyelve mindenütt a német lett. A postát kizárólagos felségjognak tekintették, korlátozták a magánszemélyek közúti szállításának jogát, megváltoztatták a díjszabást. Mária Terézia uralkodására esik a személy- és csomagszállító kocsiposta forgalom, a delizsánsz életbeléptetése. Bővítették a levélszállító járatok számát. A XVIII, század közepén tíz levél- postajárat közlekedett 165 posta- állomás között, és 454 mérföldet tett meg. A járatok már behálózták az országot. Az ordinárián rendszeresen közlekedő járaton kívül staféták szállítására is intézkedtek, az extra posta a postaRákóczi postafutára mester vagy utas kocsijával közlekedett ott, ahol a delizsánsz nem járt. A postakocsisok kitérést jelző kürtöt használtak, ami az akkori útviszonyok mellett nagy előnyt jelentett. Ebben az időben jelentek meg a helységnév bélyegzők. A levelekre a távolsági díjtételek miatt a feladás helyét a feladónak fel kellett tüntetni, ha elmulasztotta, a postamester pótolta. A sok kézírásos helységnév-kiírást fém, vagy fa vésetű bélyegző lenyomatával pótolták, mely később már a feladás időpontját is jelezte, így keletkezett elsők között Tokaj (1751), Nagyszombat (1753) és Sopron (1754) helynévbélyegzője. Ebben az időben vezették be a könyvelt küldemények — ajánlott, tértivevényes ajánlott, pénzeslevél felvételét. Levélgyűjtő helyeket létesítettek ott is, ahol posta nem volt. II. József reformtörekvései egyrészt a magyar posta különállását segítették, más reformintézkedései, németesítési törekvései, alkotmányos rendünk figyelmen kívül hagyása azonban a nemzet ellenállását váltotta ki, amit a posta bevétele is erősen megszenvedett. A nemesség nem vette igénybe a postát, saját kocsin utazott, alkalmi levél vivők útján levelezett. Az országos gondokon II. József halála után, az 1790-es ország- gyűlés igyekezett segíteni; törvényben mondta ki, hogy az ország határain belül működő postákat a magyar helytartótanács igazgatása alól, jövedelmeiket a magyar kamarától elvonni sohasem engedi. Kimondta továbbá, hogy ezentúl vagyontalan nemes minden hivatalt betölthet, a nem nemes pedig egyebek mellett a postahivatalnál is minden tisztségre alkalmazható. Amikor a Paár család 1813-ban lemondott a postaügyek vezetésében kapott jogköréről, a magyar hatóságok megpróbálták az 1790- es törvények alapján a posta függetlenségét a belső szolgálati ügyekben is érvényesíteni, ez azonban megtört az osztrák postaigazgatás ellenállásán. A reformkor eseménye volt a delizsánsz valóban gyorssá tétele, kiterjesztése és járatai sűrűségének fokozása. A harmincas évek végén minden főirányban naponta, de legalább hetenként két- három alkalommal közlekedtek a menetrendszerű postajáratok. A vasúthálózat kiépítésével (Pest— Vác 1846, Pest—Szolnok 1847) a postai személyszállításnak erős vetélytársa akadt, és az egyenlőtlen verseny az 1880-as évek közepére felszámolta a posta személyszállítását. A postaszállítást a fő és mellékvonalakon mozgópostán látták el. A magyar posta nemzetivé, önállóvá válása 1848-ban a polgári forradalom és szabadságharc idején következett be. Másfél év alatt, a függetlenség birtokában több intézkedés történt: a posta önálló magyar minisztérium alá tartozott, alkalmazottai esküt tettek a nép szolgálatára, szigorúan megtorolták a levéltitok megsértését, mérsékelték a levéltarifát. Bekapcsolódott a sajtóterjesztésbe is, segítette a kormány kultúrpolitikáját, Kossuth Lajos kezdeményezésére, Than Mór tervezésében önálló bélyeg kiadására készültek. A szabadságharc leverése véget vetett a posta önállóságának. Az osztrák 1837-es postatörvényt Magyarországra is kiterjesztették. Bár az osztrák kereskedelmi miniszter, Bruch sok újítást vezetett be a forgalom gyorsabb lebonyolítására, a posta jellege, személyzete mindinkább idegenné vált. A hivatalos nyelv a német lett, bevezették az egységes levélportó, a bélyeg használatát. A magyar postaszemélyzetet forradalmi magatartásuk szerint megA Taxis-család címere rostálták. A levélszedőségeket kiadóssággá alakították át, a nagyobb hivatalokat kincstári kezelésbe vették. A XIX. század közepére esik a távíró szolgálat hálózatának a kiépítése, a vasúthálózat építésével egyidejűleg. Irányítása Bécsből történt, dolgozói német-morva nemzetiségű leszerelt katonák voltak. Az 1867-es kiegyezés nem hozta meg egyszerre a magyar posta teljes önállóságát. Az Ausztriával kötött vám és kereskedelmi szerződés még gyámságot gyakorolt a posta felett, ez alól szabadulni csupán húsz év múlva sikerült. Az újonnan létrehozott postaszervezet a megnövekedett gazdasági igényeket igyekezett kielégíteni, amire nemcsak a közönség igénye, hanem a technika rohamos fejlődése is késztette. A legtöbb változás, fejlesztés Baross Gábor minisztersége alatt történt: a távíró egyesítése a postaforgalommal, a takarékszolgálat bevezetése, a telefonhálózat állami kezelésbe vétele, a naponta háromszori levélkézbesítés stb. A többszörösére emelkedett posta és távíró forgalom fokozott munkaintenzitást kívánt a kézbesítőktől, tisztviselőktől, amit fokozott szigorral kényszerítettek ki, ugyanakkor anyagi helyzetük javításáról megfeledkezett a kormányzat. Ez idézte elő az altisztek és szolgák sztrájkját a millenniumi ünnepségekre készülő fővárosban. KAMODY MIKLÓS 39
