Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)

1979 / 3. szám

tulnak el a meleg és száraz időjárásban. A csi­gaház mészanyaga ugyanis szinte tökéletes vé­delmet nyújt a kiszáradás ellen. Vizeinkben sokféle, kopoltyúval lélegző, valódi vizicsiga él. Különösen érdekesek a tengerben, a folyók torkolatánál a félsós vízben és a folyók édes vizében is élő, közeli rokon fajok. Ezek közül kiemelkedően szép rajzolatúak a parányi Neritidák és Dunában élő rokonaik, a Theodoxu- sok. A kis gömbölyded házú állatok szinte min­den példányának más és más a rajzolata. Lassan folyó vizekben, tavakban áttetsző héjú mocsári csigák élnek. Ezek tüdővel lélegzenek, és ezért időről időre feljönnek a víz színére levegőt szívni. A kagylók egyik érdekes faja a vándorkagyló. Eredetileg félsós vizekben él, de a folyókon fel­vándorolva, s kedvező helyre lelve hihetetlen mér­tékben elszaporodik. Hatalmas tömegével a ha­józást is veszélyezteti. Távoli rokona a tengerek­ben élő fekete kagyló, amellyel a tengerparti lakosság táplálkozik. A vastag gyöngyházréteggel bélelt folyami kagy­lókból inggombok készültek, amig a víz szennye­ződése miatt számuk meg nem csappant. A kagy­lók a lélegzésük és táplálkozásuk közben óriási mennyiségű vizet szivattyúznak át a testükön. így a vízben levő mérgező anyagok már aránylag csekély vízszennyezés mellett is erősen hatnak rájuk. Egyes hegyvidékeken, a fák alatt az avarban, vagy a sziklákon élnek a Clausilidák. Ezek a kar­csú, orsóra emlékeztető alakú csigák házuk nyí­lását kemény kis „ajtóval” zárják el a szárazság ellen. Az ajtó a csiga testére nőtt és amikor be­húzódik a házába, a mészlemezkét úgy hajtja be, hogy az tökéletesen elzárja a nyílást. Ezek az orsócsigák egész életüket néhány négyzetméternyi sziklán élik le, sőt generációk hosszú sora él ugyanazon a helyen. így lehetséges, hogy néhány kilométerrel távolabb már más fajok élnek, egy­mástól elszigetelten. A csigák és kagylók színezete és mérete is na­gyon különböző. A megtisztitott gyűjteményi pél­dányok az asztalon valószínűtlenül tarkának hat­nak, mint például a Harpa vagy Mitra faj. Ugyanezek az állatok a tengerben, a többi szin­tén tarka élőlény társaságában jól elvegyülnek, és tarkaságuk inkább rejtőszínnek bizonyul. A legparányibb csiga, mai ismereteink szerint, az erdei avarban nálunk is élő Punctum pygmaeum, amelynek kifejlett példánya, házával együtt sem éri el az egy millimétert. A Jókai Mór kagyló­gyűjteményéből származó többmázsás távol-keleti óriás kagylók egyes példányai akkorák, mint egy fürdőkád. A tengerekben élő sonkakugyló az egy métert is elérheti. A vadószkürtnek használt Triton csiga néhány kiló súlyú és fél méter hosszú. Afri­kában fákon él az achátcsiga, amely arasznyi nagyságú és a házával együtt majdnem egy kilót nyom. A mi közismert éticsigánk ennél szerényebb méretű, a nagy példányok csigaházai mintegy 5-6 centiméteresek. AGÓCSY PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom