Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)

1979 / 3. szám

Hord szék, XVIII. sz. XI. Kelemen pápa hintája, XVIII. sz. II. Fülöp spanyol-portugál király hintája, XVI. sz. Koronázó hintó, XIX. sz. A motorizáció, a száguldás embere kétségkívül érez valami csiklandozó nosztalgiát a gépi köz­lekedés ősei, kiveszett masztodonjai iránt. Van­nak, akik képzeletükkel szívesen kalandoznak még messzebb a múltba, amikor a lóerő csakugyan e nemes négylábú erejét jelentette, amellyel kész­séges segitője volt az embernek a távolság le­győzésében. Alighanem ezért kelt különös érdek­lődést Lisszabon nevezetes múzeuma, amely a leglátogatottabbak egyike a portugál főváros gazdag kínálatából. Figyelmet érdemel már az épület is, amely a Köztársasági Palota, a korábbi nyári Királyi Pa­lota szomszédságában áll, az előkelő Belém ne­gyedben. A XIX. században ez az épület adott helyet Európa egyik legszebb lovardájának. Mé­retei impozánsak: a pompás paripák járatására egy 50x17 méteres szála szolgált. Berendezése, díszítése feltűnően gazdag, egyszerre vall a por­tugál uralkodói ház franciás pompaszeretetéről és a lovaglás kultuszáról. A lovarda hatalmas bál­teremre emlékeztet. A falakat gyönyörű pannók díszítik. A mennyezeti freskó nyolc évig készült. A terem két végében emelvény magasodik: pihe­nőhelyül a királyi család tagjainak. A bámészko­dók pedig az emeleti galérián kaptak helyet, hogy átadhassák magukat a társasági élet örö­meinek. Ebben a lovasiskola-palotában látható egy, a maga nemében páratlan gyűjtemény: hinták és lovaskocsik remekbekészült példányai. A XVI-tól a XIX. század végéig e jármüvek a tulajdonos rangját, vagyonát, társadalmi súlyát hűen kifejező státuszszimbólumok. Uralkodók, fö- rangúak, főpapok, követek versengtek azért, hogy egy-egy udvari, vagy vallási ünnepi rendezvényen díszes járművük, kincset érő lószerszámuk ámula­tot keltsen. Ugyanezért volt a ló és a hintó a legmegfelelőbb ajándék, amelytől a megajándé­kozott pártfogását, kegyét lehetett remélni. Olykor szerelmet is, mint ahogy azt Mérimée hires ko­médiája, Az oltáriszentség hintája bemutatja. A portugál királyi ház - a francia udvar fényűzé­sének bűvöletében - Európa egyik legnagyobb kocsi- és hintáparkjával rendelkezett. A királyság fénykorában e járművek száma meghaladta a há­romszázat, bár e számban benne foglaltattak a „közönséges” málha-batárok és postakocsik is. Ebből választotta ki a gyűjtemény megalapítója és első mecénása, Amélia királynő a 69 legjele­sebb darabot 1905-ben. A múzeumot 1908-ban állami kezelésbe vették, Museum Nációnál dós Coches néven, ami arra utal, hogy a portugálok - az angolokhoz és németekhez hasonlóan - e jármű nevét a magyar Kocs községéből származ­tatják, ahol is a XIII. századtól Mátyás uralko­dásáig jelentős kocsikészitö ipar folyt. DÉVÉNYI RÓBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom