Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
A VARHEGY KERESZTÜLFÜRATIK Budát és Pestet, a két testvérvárost valójában a Lánchíd és az Alagút egyesítette. Megálmodója, hirdetője Széchenyi István mondotta ki először: „Át kell törni a Várhegy gyomrát, robbantani kell a sziklákat." Szavait tett követte. 1845. december 1-én megalakította a Budapesti Alagút-bizott- ságot. A tervet kezdetben kétkedéssel fogadták kortársai. Az élcfaragók csúfolódtak: „Az Alagút azért kell, hogy eső esetén legyen hová betolni a Lánchidat”. Kezdetben még Jókai Mór is kételkedett, 1847-ben így cikkezett: „A budai Várhegy ke- resztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztinavárosba egyenes úton fogunk juthatni. A dolog több mint bizonyos. A terv kész, az egylet megalakult, a kivitel gyerekség ... Csupán az nincs még elhatározva, hogy kívülről kezdjenek-e hozzá, vagy belülről." A terv megvalósításához évekig nem kezdtek hozzá. Feledtette a történelem: az 1848—1849-es események; Széchenyi Döblingben, a tébolydában töprengett; a szabadságharc felett a túlerő, a reakció győzedelmeskedett; az osztrák önkény, Haynau, a Bach-korszak időszaka következett. S csak lassan-lassan a csend, a rendeződés évei. Voltak, akik nem feledték a félretett terveket. Örményi József (1841-től 1846-ig alnádor) felhívására 1853. augusztus 24-én harminc taggal megalakult az Alagút-építő Társaság. Százforintos részvényeket bocsátottak ki. Országszerte háromezer részvényt jegyeztek, 300 ezer forint gyűlt össze. A társaság ügyvezetői több kivitelezési terv közül választhattak. Volt, aki kettős alagutat akart, egyiket a menő, másikat a jövő forgalomra. Más úgy vélte, kifizetődőnek az ápítkezést, ha a leendő alagút oldalába üzlethelyiségeket fúrnak; a boltok bére fedezhetné a kiadásokat. Az igazgatók Clark Adóm - Széchenyi emberének terve mellett döntöttek. Clark Ádám Skóciában született 1811-ben. (Nem rokona a Lánchidat tervező diplomás mérnöknek, William Thierney Clarknak.) Malommunkás és *...» 4Í4Ú/ÍS f* 4/a A*x Novák Dániel terve A lótusz-oszlopos terv szakácsnő fia. 1834-ben a Hunter and English vasöntödéjében, gépgyárában dolgozott. Itt ismerte meg őt Tierney Clark és ajánlotta magyar- országi munkára. Széchenyi István hívta, szerződtette a fiatalembert. Előbb a Dunát szabályozó, gőzzel hajtott Vidra kotrógép szerelője, majd vezetője, kapitánya. Megismerte a Dunát, Magyarországot, a magyarokat. Később a Lánchíd munkálatait irányította. Ekkor már hatvankét angol munkáscsalád élt és dolgozott a hídon. Emelőrudakat konstruált. A gátépítésnél új módszereket valósított meg. Mentőszekrényt is szerkesztett (e találmánya eltűnt, „elúszott"). A Lánchíd építése - sok viszontagság után - 1849. november 21-én befejeződött. Clark Ádám azonban továbbra is Budán maradt. Skócia szülötte Magyarország polgára lett. Már jó ideje magyar ruhát hordott, s családot alapított, a budai Áldásy-család leányát vette feleségül. A mai Alagút utcai Áldásy-telken épített házat. 1866-ban, ötvenöt éves korában Budán halt meg. Felkérésre ő dolgozta ki a várhegyi alagút tervét is. A fúrást 125 éve, 1853. február 10-én kezdték. Kétszáz munkás dolgozott éjjel-nappal: robbantottak, szigeteltek. Három irányból, a Lánchíd felől, a Krisztinaváros felől és fölülről, a Szent György téren vágott aknából indultak. Meglehetősen gyorsan haladtak. „Most érkeztem az Alagút 10—12 láb keresztmetszetű próbavágata megnyitásáról - írta 1853. novemberi levelében szüleinek Skóciába Clark. — Úgy emlékszem, annak idején megemlítettem, hogy az ásatást a hegy mindkét oldalán kezdtem el. Ugyanakkor egy kétszáz láb mély aknát is nyitottunk felülről, örülni fognak, ha megtudják, hogy a különféle fúrások pontosan találkoztak. így hát a nyilvános ünnepségen, most, amikor egy vékony falrész a Társaság elnökének közreműködésével lebontatott, láthattuk egymást az alagút egyik végétől a másikig, nagy meglepetésére a jó népnek, akik a munka folyamán rázogatták bölcs fejüket és jósolgatták, hogy találkozás helyett keresgélni fogjuk egymást a hegy belsejében ... Az én próbafúrásom olyan egyenes, mint a lénia." A próbajárat szélessége akkora volt, hogy négy ember elfért benne egymás mellett. A kemény agyagkő alakításához nem kevesebb, mint 800 mázsa lőport használtak. A pénz gyorsan fogyott. Igyekeztek a költségeket csökkenteni. Először a két nyílás építészeti kiképzésénél faragott egyiptomi oszlopfőkre gondoltak, később megelégedtek az egyszerű dór oszlopokkal. A falakat, a mennyezetet csempékkel rakták ki. Arra is gondoltak, hogy az alagutat bérbe adják majd bálák, mulatságok rendezésére. Clark ezért a két végbe hatalmas üvegajtókat tervezett. A bálteremről azonban hamar lemondtak, s így az üvegajtókról is. Ezek helyett belső feljáratot építettek a Várba, a Szent György térre. Korabeli leírás az új alagútról: „A kapu nyílása oroszlánfejes, erőteljes plasztikájú zárókővel, felette címer. Két-két dór oszlop tartja a nyílás fölött végigfutó három tagú fogsoros főpárkányt. A kövekből falazott homlokzatot alacsony, sima
