Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 2. szám
BORSOS MIKLÓS GRAFIKÁJA Befejezésül: a magyar lótenyésztés múlt századi reformere, Széchenyi István, tizenhét éves kora-; tál lovastiszt volt. 1827-ben Pozsonyban adta ki az első magyarországi lóversenyszabályokat tartalmazó, A magyarországi ló-pályáztatásnak törvényei című füzetet. 1828-ban jelent meg munkája: Lovakrul. Wesselényi Miklós társaságában Angliába utazott. Londonban Richard Tattersal- tól lovakat vettek. (E brit kereskedőről nevezték el később Budapest lovascsarnokát.) A Pályafuttatási Társulat Pozsonyban, 1824-ben alakult. 1826-ban a pozsonyligeti síkon tartották az első, magyar földön rendezett lóversenyeket. 1826 őszén a Pressburger Zeitung közölte az 1827-re tervezett pesti versenyek hirdetményét. Ugyanez esztendőben a Magyar Kurír is közzé tette Széchenyi István meghívását az érdekelteknek a pesti versenyekre. A pálya a mai üllői út és Soroksári út között, a kórház mögötti részen volt. A homokos talajú legelőt a várostól Schmidt András és Ferenc bérelte. A Pesti Lóversenyző Társaság a 230 holdat évi 400 forintért albérlőként átvette. A tojás- dad alakú pálya hossza 2340 méter. Az első pesti lóversenyt falragaszokon hirdették. A képen lovagló magyar huszár. A földszinti jegyek ára 2 forint 50 krajcár, a karzati jegyeké egy forint. Jegyeket elővételben a pesti Városi Színház pénztáránál árusítottak. Az első, 1827. június 7-én rendezett verseny győztes lovát, AI Borakot egy ma már ismeretlen művész színes metszetben örökítette meg. LÁSZLÓ MIKLÓS trombitássá vált késmárki diák kalandos históriája. Simplex Simplicissimus elmondja: Kassán farsangidőn a mészáros céh legényei a végvári hajdúkkal barátságos, tréfás lovagi tornát rendeztek. Kopja helyett seprőnyéllel mérkőztek. A díjat — két rúdra kötözött, kötélen lógó sült libát — a győzteseknek lóhátról, a fogukkal kellett lekapniok... S a ma is nevettető szatíra: Gvadányi József 1790-ben megjelent csúfondá- ros várospamfletje, a Falusi nótárius ostorozza az hidegen módiba veszett” pest-budai nemesfit, aki „bolondos ánglius módiba” öltözködik. Fehér szarvasbőr lovaglónadrágot, visszahajtott szárú lovaglócsizmát, kurta zekét (spencer) visel. Jókai Mór Egy magyar nábob című regényének érdekes fejezete szól a pünkösdi királyságról. A népi szokás: falusi-népi lóverseny piros pünkösd napján. A nyertes a következő pünkösdig „pünkösdi király" volt falujában. Az uraság kocsmáiban fizetség nélkül ivott-evett. Értelme ezért ma is ideig-óráig tartó kiváltság, uraskodás. A lóról, a lovakról szívesen írt Bérczy Károly, Puskin első magyar fordítója, Lövik Károly, Szomaházy István, Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, Krúdy Gyula, Kellér Andor és még sokan mások. Festők, grafikusok, szobrászok, ötvösművészek ugyancsak évszázadok óta ábrázolják a lovat. Száz és száz méltán csodált köztéri, múzeumi műtárgy közül jellemzésül kiragadva néhány remek: a parthenoni fríz, a római Marcus Aure- lius-emlékmű, a leningrádi Nagy Péter-lovas- szobor, Delacroix szpáhija, Velazquez lovas látomása. S a Képes Krónika utánozhatatlan lovas iniciáléi, a magyar Kolozsvári fivérek Szent György-lovasszobra, az 1499-ben vert Ulászló-lo- vas tallér, az 1775-ben készített, lovas mintájú füles korsó. De nem kell csupán a távoli időkben keresni a példát. A XIX. és a XX. század képzőművészei is rajzoltak, festettek, formáltak lovat. KERNSTOK KAROLY: LOVASOK A VÍZPARTON 23
