Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 3. szám

A HAJDÚSZOBOSZLÓI FÖVÉNYFÜRDŰ (1927)

Az ilyenfajta fürdőzés sok időt vett igénybe. Nem is lehetett akármikor sort keríteni rá. A parasztoknak a dologidő nem engedte, hogy akármikor fürdőzzenek. A katonák is általában a téli pihenés alatt fürdőztek. Ha egészségügyi okokból mentek fürdőre, akkor a fürdős állapította meg, hogy hány fürdő szükséges a betegnek, és az aztán annyit „vett". A fürdések közti időt el kellett valahogy tölteni. Mégpedig kényelmesen, vidáman, úgy, hogy kellemesen emlékezzenek vissza a fürdésre, és a fürdőhelyre máskor is visszajöjjenek. Ezért aztán a fürdőházakhoz vendéglők, szálláshelyek, szórakozóhelyek csatlakoztak. Tekintve, hogy eleink naponta általában csak egy fürdőt vettek, a nap többi részét pedig a fürdő nyújtotta szórakozóhelyek kihasználásával (közös étkezés, térzenék, korzózás, társasjáték, táncestélyek stb.) töltötték el, úgy tűnt, mintha nem is a fürdőzés, hanem a szórakozás, a vidám időtöltés lenne a fontosabb.

Idővel, a gazdasági és a társadalmi élet fejlődésével a fürdők is változtak, és erőteljesen differenciálódtak. A legrégebbi és ezzel összefüggésben a legnagyobb fürdőhelyek, amelyeknek a gyógyhatásúk is jelentős volt, úri fürdőkké, valóságos fürdő- telepekké váltak (Párád, Harkány,

Élőpatak stb.). Ezeket messze földről felkeresték a jómódú emberek, s itt töltötték a nyarat, vagy esetleg más évszakokat is. Általában nem egyedül, hanem családostul jöttek. Érthető, hogy ezeknek a fürdőhelyeknek nagy volt a társadalmi jelentőségük is. Nagy fürdőinken találkoztak egymással a családok távoli ágai, a messzire szakadt rokonok, az azonos gazdasági, társadalmi és kulturális rétegek tagjai. A szórakozáson kívül sok más hasznos dolgot is műveltek: tájékoztatták egymást az ország, a világ dolgairól. Gazdasági, társadalmi és kulturális kérdéseket beszéltek meg, kezdeményeztek (például Bala- tontüreden). Ezeknek a nagy fürdőknek a múlt század második felében kiteljesedett színes, eleven életéről számtalan irodalmi alkotás (Jókai, Mikszáth stb.) festett érdekes képet. A régi világ nem ismerte a szabadban való fürdést. Eleink csak szükségből és csak bizonyos körülmények között fürödtek folyóban, tóban.

Az úri fürdőknél legyen most fontosabb számunkra a parasztfürdők sokasága. Ezek lemaradtak a fejlődésben. Szerényebb körülmények, sokszor XVI—XVII. századi viszonyok között igyekeztek mindazt nyújtani, amiket az úri fürdők adtak vendégeiknek. Amikor az úri fürdőkben már nagyszerű fürdőkádakat, fajansz

16

fürdőedényeket használtak, ezekben még mindig fadézsa, esetleg fakád járta. Amikor az úri fürdőkben mór fedett medencék, valamint rafinált gőzfürdők voltak, akkor a parasztfürdőkben még mindig csak a vízvezeték bevezetésénél tartottak. A parasztfürdőket is kocsmák, vendéglők vették körül, de másra aztán nem futotta. A vendéglátás is egyszerű volt; a fürdőzők szállodák hiányában inkább házaknál, rokonoknál, ismerősöknél szálltak meg. A parasztfürdőket nem a távolról jött vendégek keresték fel, hanem a környékbeliek, akik többen összeállva, reggel szekereken jöttek a fürdőre és este mentek a fürdőről, ezért a szállás, a fürdőzők elhelyezése korántsem volt olyan gond, mint az úri fürdőknél. Parasztfürdőkkel tele volt az ország. Lehetetlenség még a felsorolásuk is. Ezért csak egy vidék parasztfürdőit ismertetjük. Olyan területét, amely ma élenjár a magyar fürdőkultúrában, lévén több országos, sőt nemzetközi jelentőségű fürdője. A következőkben a hajdúsági fürdőkről fogunk szólni. Érdekes, hogy a Hajdúság mai nagy fürdői nem a régi fürdőkből nőttek ki, hanem merőben új létesítmények. Kialakulásuk, fejlődésük sajnálatosan halálát okozta a későbbiekben ismertetendő parasztfürdőknek.

Hajdúszoboszló fürdője méltán világhíres, állandóan fejlődik. Éppen most 50 éves. Évente száz- és százezren keresik fel. A fürdő félévszázados működése alapjaiban megváltoztatta ezt a kis alföldi várost. Fürdővárossá formálta, tele gyógyintézetekkel, szállodákkal, üdülőhelyekkel, vendéglőkkel, szórakozóhelyekkel, és mindezekhez hihetetlen forgalommal. 1925-ben keletkezett, vizét mélyfúrások szolgáltatják. Méreteiben és gyógytényezőiben is hasonló hozzá Debrecen új fürdője, a Nagyerdei Fürdő, ami — bár szinte évente bővítik - képtelen kielégíteni az igényeket. Eddig már két másik fürdő is létesült a városban (a Szabadság úti és a Kerekes telepi). Hajdúböszörményben kevésbé tud fejlődni a különben ugyanolyan vízre épült fürdő, mint amilyen a szo- boszlói vagy a debreceni. Nem ez a helyzet viszont Hajdúnánáson. Az itt feltárt termálvízre épült fürdő egyre fejlődik, terjeszkedik és mindinkább Északkelet-Tiszántúl melegfürdője lesz. Sőt, legújabban sokan látogatnak ide Szlovákiából, Lengyelországból. Ügy tűnik, hogy a fiatal püspökladányi fürdő is követi a példát, és majd nagyobb jelentőségre tesz szert. Egyelőre nem mondható el ez a nádudvari, a kábái és a biharnagybajomi fürdőkről. Mindhárom fúrott kutas termál strandfürdő. Nagyjából ennyi fürdő volna ma a

FÜRDŐHELYEN SZÓRAKOZÓ KÖZÖNSÉG (1872)

bemutatásra választott tájon (meg kell még említeni a teljesség kedvéért a derecskéi, a berettyóújfalui és a biharkeresztesi artézi vizes strandfürdőket). De mi volt régen, csak a századfordulón is!? Fürdő mellett fürdő hívogatta a vendégeket.

A parasztember legnagyobb betegsége a ,,kifázás"-ból származó kösz- vény, csúz, reuma, derékfájás volt. A fürdőkben elsősorban ezekre a betegségekre kerestek gyógyszert, gyógymódot. Találtak is. Csak a leghíresebb parasztfürdőnk, a konyán környékén is több, messze híres fürdő működött: Nagyváradon, a Félix-fürdő mellett a Püspök- vagy Szent László-fürdő is nevezetes volt, közelükben volt a Tenkei, valamint a Szaiárdi savanyúvízfürdő stb. De közel esett az ezeknél szerényebb bá-