Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 2. szám
„JÓ SZERECSEN LOVAK ALATTOK VQRÁLNAK... Incitatust gazdája, Caligula császár konzullá akarta kinevezni. Noha a derék lovat e közéleti tisztségbe nem iktatták be, bizonyos — a cézárok életéről sok mindent tudó, sok mindent elpletykáló Suetonius szavaival —: az uralkodó ,,az állat nyugalma kedvéért a cirkuszi játékok előtti napon katonaság útján intézkedett, hogy a környék lakossága egy hangos szót se ejtsen — nemcsak márványistállót, elefántcsont szerszámot, bíbor takarót, drágakővel ékes nyakláncot adományozott, hanem egy palotát is, személyzettel, berendezéssel, hogy méltó módon fogadhassa a nevében meghívott vendégeket". VERROCCHIO: COLLEONI LOVASSZOBRA. VELENCÉBEN A hippológia - lovakkal foglalkozó tudomány — értői a lovak történetét Rómánál és az ókornál sokkalta régebbről származtatják. Az ősló: az equida még öt ujjon járt, tehát talpon járó volt. Az ötödik ujj elkorcsosodott, ebből lett a mai szarugesztenye. Évmilliókkal később, az oligocén- ben az equida Epi- vagy Orohippusszá fejlődött. További évmilliók múltán, a miocén korban, a szamár nagyságú, két ujjon járó Miohyppus és változata, a Mesohyppus alakult Hipparionná. A pliocén korszak kis, törpe vadlova már ujjon járó. A vadlóra az ősember vadászott. Pusztította, zsákmányul ejtette. S megismerve kiváló tulajdonságait, használhatóságát, leigázva, hatalmába kerítette, háziasította . . ., míg a vadló a mai lóvá fejlődött. Nem tudjuk, ki volt és hol élt a ló megszelídítésének (domesztikációjának) első mestere. Tény viszont, hogy a barlangi életet élő ősember rajzain a lovat is ábrázolta. A lovat Egyiptomban i. e. 2500 évvel már kocsizásra használták. I. e. 1450-ben pedig a görög olimpiai játékok fontos programja a lovasmérkőzés. Az első tudományos munkát a lovaglásról a görög Xenophon írta, a perzsákon győzedelmeskedő Nagy Sándor könnyű lovasainak kiképzésmódját ismertette. (Nagy Sándor híres lova az ún. ökörfejű — Bukefalosz — volt.) Horatius ódát zengett a cirkuszi hajtóversenyekről. A rómaiak kocsiversenyein a „kékek”, illetőleg a . zöldek" — a kék vagy a zöld szín a hajtóé — táborához tartozás egyszersmind politikai állásfoglalást is jelentett. A magyarokkal folytatva: köztudott a honfoglalás mondája, a fehér ló históriája. A mese és a valóság egyezik, hiszen a népvándorlás — így a IX. századi Duna—Tisza közi honfoglalás — előfeltétele a ló. A nomád, pusztázó, legeltető népeknek létfeltétele a ló. Ették a húsát, itták a tejét. Lóbőrből készítettek szerszámot, sátrat, süveget, tömlőt. Lótejből sajtot és a kedvelt sörszerű italt, kumiszt készítettek. Ez utóbbit, továbbá a búzasert, a mézsert s az olajat tartó kulacs prémezé- sét ugyancsak csikóbőrből készítették. (Ez lett a későbbi magyar csikóbőrös kulacs!) Lócsontból faragták a különböző házieszközöket, lókoponyából KOLOZSVÁRI MARTON ES GYÖRGY: SZENT GYÖRGY-SZOBOR a sátorjelző karók jelvényét. A ló — vagyon! Az ember vagyonát lovainak számával fejezték ki. Az ősmagyarok lova kis méretű, szikár, nagy fejű, kemény patájú, fáradságot tűrő, eléggé tüzes. S Európában olyannyira elismert, hogy egy időben a francia Hongrie szó: magyar, általában lovat jelentett. A legrégibb feljegyzett emlék magyar lóról László királyunk ménje, Szög. (A szög akkor sötétet jelentett.) Amint a krónika szól, a ló a székesfehérvári tornán a sokaság közé tört. A király megfékezte. S a megjuhászodó paripa emberi hangon szólalt meg ... Az Árpádház idejében egyébként Csepel önálló vármegyét alkotott. Csepel szigete, a későbbi Kevi, azaz ráczkevi sziget az Árpád-urak királyi méneseinek helye. A sziget déli részén Lórév község Székesfehérvár felé a lógázló, lóúsztató hely. A fejedelem lovainak, méneseinek, ménesmestereinek, majd istállóinak feje a főlovászmester. A magyar királyi főlovászmester egyik kötelessége 1541-ig sík mezőkön, ezután a városokban tartott országgyűléseken a király, valamint az egész országgyűlés nemességének és 21
