Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)

1974 / 4. szám

Egy butorszallito kocsiban Rádiózásunk jubiláris időszakához érkezett: 1924. március 15-én indult meg a kísérleti műsorsugárzás, 1925. december 1-én a rendszeres műsor­szolgáltatás és 1945. május 1-én éledt újjá a háborúban elpusztult, németektől-nyilasoktól kifosztott Ma­gyar Rádió. A legelső, kísérleti adást — zeneszá­mokból — a csepeli 250 wattos állo­más közvetítette. A „stúdió" a Gyáli úti postakísérleti állomás udvarán ál­ló — Reisz Henrik fuvarozótól meg­vásárolt — kiszolgált bútorszállitó ko­csiban volt berendezve. Innét indult el a magyar rádiózás ... Hogy milyen műsorokkal? Hát pél­dául a telefonkönyv díjszabási táb­lázatának felolvasásával. Az első szereplők is postások voltak: a nem­régiben elhunyt Marcal János ak­kori technikus — különben „dalárdis- ta” — itt próbálta ki nótázásával, ho­gyan viszi az énekhangot az új cso­da; azután Taubler Margit, az üde hangú postai gépírókisasszony, meg Molnár János postafőtiszt, akik „szí­nészként” léptek fel Molnár Ferenc A férj bevásárol című jelenetének el­játszásával. Az első „vers” Magyari Endre postafőmérnök rádiós témájú paródiája volt, melyet a „Falu végén kurta kocsma" ihletett ... Az első hi­vő- és szünetjel a „Nagy Bercsényi Miklós” tilinkómotívum, az első ci­gánymuzsikát Rigó Jancsi és zene­kara szolgáltatta, az első bejelentett előfizető: dr. Balassa László, buda­pesti MÁV-tisztviselő. Az imént em­lített postáskisasszonynak, amikor először lépett a barátságtalan „stú­dióba", nyitott mikrofon előtt az csú­szott ki a száján, hogy „Jaj, mérnök úr, úgy dobog a szívem!”. Két nap múlva megjött az első hallgatólevél egy győri rádióamatőrtől: „Uraim, az adás olyan jó volt, hogy még a művésznő szívdobogását is hallot­tam . ..” Az első botrány a Csepelen felállított új, 2 kilowattos adóval kapcsolatos kísérletezéskor történt. A vezető főmérnök nyitott mikrofon­nál túl erős kifejezést használt — panaszos levelek tömege árasztotta el a postakísérleti állomást... 1925 áprilisában már egy 2 kilo­wattos adót helyeztek üzembe, szep­temberre pedig elkészült az első „igazi” stúdió is, a Telefonhírmondó Rákóczi úti (az Uránia mozival szem­beni házban lévő) helyiségeiben, a harmadik emelet egyik háromszobás lakásából. 8X6 méteres terem volt, filcszőnyeggel, hangelnyelő függö­nyökkel, külön megfigyelőhelyiséggel. A december 1-én tartott hivatalos nyitó hangverseny műsora: Régi ma­gyar dalok a XVII—XVIII, századból, Kern Aurél feldolgozásában (Molnár Imre), Liszt: Szerelmi álmok és Bar­tók: Allegro barbaro (Kerntier Jenő). A nagyária Donizetti Linda című operájából és Tauber: Madarak az erdőben (Sándor Erzsi). Csárda-je­lenet (Hubay), Kálmán diák dala Poldini Farsangi lakodalom c. ope­rájából (Székelyhidy Ferenc). Jegyezzünk ide néhány nevet az első évtizedekből: Szőts Ernőét, a rádió­társaság első igazgatójáét, Kern Aurélét, a művészeti tanácsadóét, Gyarmathy Sándor főrendezőét, Pol­gár Tiborét, a stúdió állandó zon- gorakísérőjéét és a két neves bemon­dóét, Scherz Edéét („Scherz bácsi”) és a később, a fasiszták által meg­gyilkolt, zengő hangú Radó Árpádét. És most néhány szót a magyar rá­diózás újjászületéséről. Elpusztított, kifosztott adóállomások, felrobban­tott antennatornyok, szétrombolt stú­diók — így érte a felszabadulás a Rádiót... A Sándor utcai székház legnagyobb stúdióját, a hatost, bom­ba- és három aknatalálat sújtotta. Hátsó fala beomlott, teteje csupa „belövés”. (Az ostrom alatt istálló­nak használták.) A másik leghasz­nálhatóbb stúdió szintén aknát ka­pott. A kazánházat és a pincét víz árasztotta el. Az épület egyik szár­nya szétrombolva, üvegcserepek, el­dobált lőszerek, az udvaron tátongó bombatölcsér, lovak tetemei ... A műszaki berendezéseket a nácik és a nyilasok Nyugatra hurcolták, a köz­ponti erősítőberendezést szétdúlták, a hanglemeztárat kirabolták. A fa­lakba húzott kábeleket patkányok rágták szét. Rom és pusztulás min­denütt. így festett a Rádió, amikor 1945. ja­nuár 16-án, délután 2 órakor a Vö­rös Hadsereg első egységei belép­tek a székházba. A nagykapun még ott voltak annak a páncélökölnek a nyomai, amellyel 1944. október 15- én a nyilas hordákat támogató SS- legények megostromolták a Rádió épületét. Ortutay Gyula és munka­társai irányításával az újjáépítés azonnal — január 18-án — elkezdő­dött, már azon a napon, amikor a főváros pesti része felszabadult. 1945 márciusában Debrecenben, az Ideig­lenes Nemzeti Kormány székhelyén ..SCHERZ BÁCSI". . . megállapodás jött létre a kormány és a Szovjetunió akkori magyaror­szági képviselője, Puskin követ kö­zött. A Szovjetunió hozzájárult ah­hoz, hogy a Magyar Rádió műsor­szolgálata a műszaki előfeltételek megteremtése után meginduljon, mégpedig ellenőrzésmentesen, min­den feltétel és megkötöttség nélkül. A Vörös Hadsereg nyugat felé elő­nyomuló egységei Pápa környékén, egy tanyán megtalálták a fasiszták által elhurcolt 20 kW-os adóállo­mást, és ezt azonnal a magyar kor­mány rendelkezésére bocsátották. Amíg ezt visszaállították és visz- szaszerelték Laki-hegyre, s amíg adócsövet szereztek, illetőleg gyár­tottak, előbb az 1924-es „őskori", majd egy másik — a Városház utcai Főposta épületében elhelyezett, 1,25 kW-os — adóval, s a főváros hét pontján fölszerelt utcai hangszórók közvetítésével elkezdődtek az adás­kísérletek. 1945 áprilisának második felében már mikrofonpróbát tartanak a Sán­dor utcában, sőt az egyetlen meg­A LEGENDÁS RÁDIÖBEMONDÖK: ÉS RADO ÁRPÁD 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom