Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)
1974 / 4. szám
S$2.C6l A századforduló körül születettek kedves emlékei közé tartoznak az idők múlásával mindinkább színes kavargássá, mozgalmas festői képpé sűrűsödő egykori vásárok. Ki ne gondolna vissza jóleső érzésekkel a hatalmas, siető, kiabáló néppel teli, ezer csodát tartogató vásárokra? Még sokan maguk elé tudják idézni a vásárra hajtott, elfáradt és a szokatlan úttól megrémült teheneket, ökrök bőgését, a pásztorok harsány hangját, a terelő kutyák csaholását, a vásárra igyekvő nyáj mellett baktató terge- nyés szamár rémületet keltő iázását, az utak mellett álló, ülő koldusok elnyújtott énekét, az árusok kínálócsalogató verseit, mondókáit, a lacikonyhákat, a féktelen énekszót, a sok-sok látnivalót, a mézeskalácscsodákat, a piros fezes törökmézest, a papagájos csízióst, a szemfényvesztő komédiások sokaságát... Ki ne gondolna vissza meghatottsággal az egykori vásárfiákra, amiket apánk, anyánk, nagyszüleink hoztak, vagy amit később, felcseperedve mi vettünk annak, akinek illett? A gyerekek számára a legkegyetlenebb büntetés volt, ha nem mehettek ki a vásárra, ahol mindenki, idős és fiatal, nő és férfi, iparos és parasztember, gazdag és szegény, művelt és a világ dolgaiban kevéssé jártas, egyformán megtalálta az őt érdeklő dolgot. A vásár valóságos ünnep volt, aprólékos gonddal készültek rá, és múlásával is sokáig beszéltek róla. HIRDETMÉE ORSZÁGOS VÁSÁR .szept hó iO*, 21. é» 22-én meg fog tartatni, K/A'pi. hó 20-ait a ji wsy.ngv a aar. a vegywíápa, vagyis ti. n. gyalogváaár. Steent«». 1800. JoeptemWr hó Il-éti. RE \ DORk A PITAAYVU;. ABA-NOVAK VILMOS: CSÍKSZEREDÁI VASÁR Jónak vagy rossznak minősítették a látottakat-hallottakat, a tapasztalatokat megbecsülték és hasznosították. Sok író fáradozott a vásár színes forgatagának leírásával, és szinte minden festő megpróbálkozott a nagy feladattal: érzékeltetni a vásár kavargásában az ember sokoldalú kapcsolatait, életörömét. A magyar festészet sem adós ezen a téren, hiszen jó néhány festőnk vásárt ábrázoló képére ezúttal csak utalva (Deák Ébner Lajos: Baromfivásár; Pettenkofen August: Vásár; Perlmutter Izsák: Vásár Besztercebányán stb.), egyedül Aba-Novák Vilmos hatalmas vásárképeit és a vásártémával rokon sok képét (Korsóvásár, Csíki vásár, Székely vásár, Vásárról hazafelé; illetve Vurstli, Czája-cirkusz, Komédiások, Körhinta, Átkelés stb.) említjük, amelyek talán legköltőib- ben, egyben a legvalósághűbben is állítják elibénk vásárainkat. Vásáraink lassan emlékekké zsugorodnak, jóllehet még ma is megvannak, és számos helyen napjainkban is alakító tényezői életünknek. A gaz5
