Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
kapó látványt, hanem a mögötte rejlő tiszta rendet kereső festészet központja: itt élt és dolgozott a következetes Kmetty János, a friss hangot hozó Perl- rott Csaba Vilmos, a nagy tehetségű, fiatalon elpusztult Vajda Lajos, a szintén tragikus sorsú Ámos Imre. E rendkívül kulturált, széles látókörű festők merítettek a legtöbbet Szentendréből, a város jellegzetességei közé értve közelségét Budapesthez, vagyis az állandó kontaktust az európai áramlatokkal, s a múlt és a folklór iránti nosztalgikus vágyakozásukat, amely az uralkodó hivatalos festészettel és politikával való szembenállásukból táplálkozott, s amely menekülésre késztette őket a fasizmus fenyegető légköréből. És itt vannak a mai szentendrei festészet többnyire már Budapestre költözött, de Szentendre szellemét folytató képviselői: Anna Margit, Bálint Endre, Korniss Dezső, Szántó Piroska. Szentendre nagyjai közé tartozik a Párizsban és Magyar- országon egyaránt ismert Czóbel Béla is. A felszabadulás után új generáció képviselői költöztek Szentendrére, és a város vezetősége, ha alkalma van rá, mindig juttat otthont egy-egy fiatal művésznek, vagy művészházaspárnak. Szentendre legújabb vonzó színfoltja a Teátrum, a régi házaktól övezett főtér szabadtéri színháza, ahol a XVIII, század iskoladrámáit, vásári jeleneteit adják elő. Emlékkezeszt (1763) Savoy ai-kastély __\r RÁCKEVE Akárcsak Szentendre, szintén félig délszláv település volt az Arany János mű-népdalában is szereplő Kevi-Rác, a soroksári Duna-ág partján a Csepelsziget régi központja Ráckeve. Csepel már a honfoglalás során az Árpádok birtokába került, a XV. században pedig Kis-Kevi elérte a városi rangot. 1440-ben a török előrenyomulás elől az Al- Duna melletti Kövinből rác telepesek jöttek a városba, s Kis- Kevi neve 1536-ban már Rác- Ke vi. Sok viszontagságot ért meg ez a városka, míg újra község lett belőle: a XVII. században török- dúlást, hadisarcot, pestist; a XVIII, század elején a kurucok támogatása miatt lecsukják az elöljárókat, a XIX. században meg hol a tűz pusztít, hol az áradás. 1896-ban a község a Dunán átívelő csuklós vonósszerkezetű, 370 méter hosszú vashidat (Arpád-híd) építtet. A török pusztítások után székesfehérvári menekülőikkel lassan-lassan benépesülő Ráckevénak 1910-ben kb. 6500 lakosa van (ma is csak ezerrel több!), s ebből mindössze huszonkettő szerb! Meglepő, mennyire eleven volt ekkor a társasélet iránti igény. Ebben a viszonylag kicsi községben a következő csoportosulásokat találhatjuk meg: Kaszinó, Társaskör, 48-as kör. Polgári kör, Ifjúsági kör. Magyar asztaltársaság és Önsegélyző Egylet. Ráckevét két műemlék emeli a magyarországi művészettörténet legfontosabb helyei közé. Az egyik a félezer éves görögkeleti templom, a másik Savoyai Jenő, a „nemes lovag" kastélya. A szerb templomot 1487-ben kezdték építeni. Skuricza Máté, a város költője egy évszázaddal később versben írta meg a temp-
