Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 1. szám
Ház a V ogézek terén Párizs múzeumai közül melyik állna legközelebb hozzánk, magyarokhoz ? A Victor Hugo emlékmúzeum. Maga az író személye, szerepe, szelleme volt olyan fontos a magyar XIX. század, a reformkor nemzedéke számára. Már 1837-ben, az akkor harmincöt éves francia költő a példa Eötvös József számára, ki így ír az Athenaeumban Victor Hugóról, akivel egy esztendővel azelőtt Párizsban megismerkedett: „Az Akadémiának valának költői, a népnek nem vala; szüksége vala költőre, s Victor Hugo támadott...” Jókai Mór így jellemzi a Tengerszemű hölgy önvallomásos lapjain: „Franciaország felé volt fordulva minden szabadságvágyó nemzetnek az arca; onnan várták egy új korszak hajnalhasadását. Francia könyveket olvastunk ... én Hugo Victorban találtam meg eszményképemet...” S Jókai történeti mese-hőse, Kárpáthy Zoltán is — miként Eötvös — Párizsban megismerkedik Victor Hugóval és kortársaival: „Ezek az emberek egészen kicsavarták Zoltán eszét a helyéből. Még egy színművet is írt, amire Victor Hugo azt mondta, hogy tökéletes romantikái iskolai mű...” Életrajzából tudjuk, hogy Petőfi debreceni padlásszobájának sivárságában Vörösmarty képe mellett Victor Hugo képmása a szellemi vigasz. S most itt áll, változatlan évszázados pompájában az egyik legcsodálatosabb francia reneszánsz tér. Tömött fasorain nem lehet átlátni. A házak magas homlokzatával, mintha a lakók titkát őrizné. (Az egykori nagyVictor Hugo a száműzetésben nevű lakók: „Jó” IV. Henrik, ki „Párizs megér egy misét” jelszóval a hajlékony diplomácia bűvészkedéseinek máig is irigyelt mestere; az ész virtuozitásának és a test kultuszának egyformán hódoló Richelieu bíboros; a színpad uralkodónője, Rachel, a démoni tűzű tragika; s az írók közül Daudet, Theophile Gautier ...) 1832-től 1848-ig lakott a téren Victor Hugo. 1848 után hosszú önkéntes emigráció (kevés híján húsz esztendő!...), s a Párizsi Kommün napjaira érkezik vissza Párizsba. De már földrajzilag sem a Ma- rais-negyedbe, a forradalom előtti arisztokrácia s kurtizánok földjére. A századvégi városközpont, a Csillag-tér (Etoile) vonzza, s az onnan kiinduló tizenkét sugárút egyikében lakik hosszú ideig. 1885-ben, a már életében róla elnevezett avenue 124. számú házában halt meg. A mai múzeum őrzi akadémi- kusi zöld frakkját és ebédlőjének válogatott porcelánjait. Bútorokat és személyes tárgyakat. De legfőképpen kéziratait, leveleit, rajzait és festményeit. S a Nyomorultak Párizsát. Meg az íróról készített gúnyrajzokat és bökverseket. Számos fényképet és teljes életrajzi táblasort életének és munkásságának minden jelentős motívumáról. Verseiben — a kéziratok szerint is — mindig visszatérő dallam, parázs alól felcsapó láng e szó: szabadság. És a verssorok dübörgése mögött majd’ mindig a tenger háborgása, hullámok csa- pódása, éjt-napot betöltő zúgása. Ahogyan tengernyi időn át hallgatta az Atlanti-óceán ős elemeinek mormolását, a kopár szigeteken, Franciaországon már túl, Anglián innen. A Victor Hugo múzeum Ott fogadta a magyar emigránsokat is, miközben hazájabeli, angol, olasz, lengyel, német forradalmárokkal tartott állandó kapcsolatot. Jersey szigetén, szá- műzöttként, házában gyakorta vendégeskedtek Teleki Sándor, Mészáros Lázár, a két Perczel. Victor Hugo 1852 szeptemberében Jersey szigetén írta Európa térképe című versét, melyben az egyik versszak így kezdődik: „Batthany, Sándor.. „Sándor” itt minden bizonnyal Petőfi, mint ahogy ma „Attila” francia irodalmi megfogalmazásban csak József Attila lehet... Victor Hugo — Petőfi. A két költő mintha egy csillag alatt született volna — még hazaszeretetében is egyféleképpen fogalmazott : Petőfi: „Ha nem is születtem volna magyarnak., E néphez állnék ezennel én Mert elhagyott, mert legelhagy a lolíabb Minden népek között a föld kerekén.” Hugo: „— Ah, be jó, be jó volna, ha most mártír Franciaország nem volnék francia, s úgy állhatnék tehozzád, temelléd, hirdetve, hogy Te vagy, roncs a fán, egyetlen szerelmem, hazám és glóriám!” Victor Hugo emlékmúzeuma a század elején nyílt meg, a Vogé- zek terén, Párizsban. Petőfi emlékháza 1909-ben, a Bajza utcában Budapesten. Még az alapítás ideje szerint is testvérmúzeumok lettek. Petőfi valóban látnoki modor tűzte ki didergő téli éjszakáinál szellemi fáklyájául Victor Huge arcképét, életének talán legkegyetlenebb : mostoha és emberpusztító telén, Debrecenben. TÓBIÁS ÁROh a 7
