Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
\ f<?jJődcstörténeti kiállítást a "fémöntészet" bemutatásával ke.-,djük„ á kiállítást kát szintben építettük ki: panelsoron a technológiai fejlődést képekben,míg alatta vitrinekben az öntésiét gyártóeszközeit és gyártmányait mutatjuk be. A f émönbészetet a fém efelfedezésének ismertetésével kezdjük és hat mezőn át a fémöntés egyes korszakait (őskor, XVI., XVIII., XIX, és XX. század), fejlődését ábrákkal, fotókkal ismertetjük. A vitrinekben a hazai leletekből bemutatjuk a kőkorszak emberének kő- és csontszerszámait, majd a bronzkor bronzöntészetének eszközeit és kész öntvényeit, a római kor és a honfoglalás korának öntvényeit. A XVI. századtól kezdődően domborműveket, használati tárgyakat, majd az ágyúöntés keretében egy XVIII, századbeli ágyút, a harangöntészetnél a XVIII. , a XIX. és XX. századból a nagyszombati, a pesti és a budai harangöntödében öntött harangokat, a XX. század fémének az alumíniumnak hazai első öntvényeit és a mai ipar alumínium alkatrészeit. A fémöntészeti kiállítás vitrinsorát egy mai modern folyamatos fémöntöde működő modelljével zárjuk. A fémöntészet sorával szemben egy XIX. századbeli eredeti fémöntödét építettünk ki tégelykemencékkel és mindazokkal az öntészeti eszközökkel, amelyek egy fémöntödére jellemzőek. Az épület déli fala mentén a 400 éves magyarországi vasöntészet fejlődéstörténetét láthatjuk. A kiállítást egy X-XII. századbeli, az északmagyarországi Imolán kiásott bucakemencével kezdjük. A bucakemencéből öntés még nem volt lehetséges, ennek bemutatása csupán a fejlődés megértetését célozza. A vasöntészeti kiállításrész képanyagánál a hazai vonatkozás a döntő. A képeken bemutatott XVI. és XVII. századi technika és eszközök - ha ezt írásos dokumentumok még nem is bizonyítják - a vándoriparosok révén hazánkban is használatban lehettek. A XVIII, századtól kezdve már a hazai öntészet képei láthatók Diósgyőr, Munkács, Csepel és Soroksár öntödéiből. A vitrinekben és a szabadon kiállított tárgyak közül a legje-
