Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
324 Szelle (1963–1987), a Muzeológiai és Irodalomtörténeti Osztály (1970–1975), majd a PIM Relikviatár muzeológusa (1975–1987). – A Jókai-életmű kritikai kiadásán dolgozott. A cseh és német szépirodalom m. fordítója. F. kiáll.: A Nyugat (Baróti Dezsővel, Kabdebó Lóránttal, Miklós Róberttel, Rónay Lászlóval, PIM, 1971; ELTE, 1972); Tamási Áron -emlékkiáll. (PIM, 1972); Petőfi -em lékkiáll. (Balkányi Enikővel, Baróti Dezsővel, Miklós Róberttel, Sára Péterrel, PIM, 1972); Heinrich Heine (Láng Józseffel, Miklós Róberttel, PIM, 1973); Jókai Mór (PIM, 1975); Jókai Mór Emlékmúz. (újrarendezett állandó kiáll., Balatonfüred, Jókai-villa, 1975); Jókai Emlékszoba (felújított állandó kiáll., Bp., Költő u., 1976); Petőfi Sándor kardja és kokárdája – A hónap műtárgya (PIM, 1982); Jókai-relikviák (PIM, 1982). F. m.: Čapek, Karel: Harc a szalamandrákkal. Ford. (Bp., 1986); Aqua (Bp., 1995); Alinea (Bp., 2009); Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. S. a. r. (Bp., 1992; 1996; 1998). Irod.: Irodalmi muzeológus lexikon. Szerk.: Püski Anikó (PIM, 2018, kézirat); ÚMIL III: 1936. p. Veres Miklós Szelle Zsigmond (1838. máj. 1. Paks – 1897. febr. 4. Dunaföldvár): járásbíró, amatőr régész, régészeti gyűjtő. – Felesége (1866-tól) Balogh Honóra, Béri B alogh Ádám ku ruc briga déros dédunokája. – Az elemi isk.-t Pakson végezte, a középisk.-i osztályokat is ott kezdte (1847) a paksi káplán irányításával, vizsgáit a kalocsai piaristáknál tette le, majd a pesti jezsuitáknál folytatta tanulmányait (1849–1850). – Katona (1856–1863), csaknem 7 év szolgálat után hadnagyként szerelt le. Tolna vm. II. aljegyzője (1864), dunaföldvári szolgabíró (1867), Pozsonyban bírói vizsgát tett (1870), dunaföldvári járásbíró (1872–1896). – 1882–1893 között Bölcske, Németkér és főleg Dunaföldvár határában 16 lelőhelyen végzett ásatást saját költségén, amelyeken olykor Fröhlich Róbert és Török Aurél is részt vett. A feltárásokról helyszínrajzot nem, de hosszabb-rövidebb beszámolót mindig készített, Dunaföldvár esetében az egyes darabokat pontosan lokalizálta (dűlőnév vagy telektulajdonos). Kutatásait megyei napilapokban és főleg az Archaeologiai Értesítő ben közölte. Du naföldvár határában végzett ásatásainak eredményeit az Archaeologiai Közlemények ben foglalta össze (1894). Ásatási leleteket juttatott a MNM-nak és a bp.-i egy. Embertani Tanszékének. Régészeti (232 db), numizmatikai (426 db), geológiai (51 db) és könyvgyűjt.-ét (139 db) a paksi polgári isk.-nak adományozta (1894), amely „Szelle-múzeum ” néven kezdetben külön teremben működött, s adományozások révén gyarapodott is, a II. vh. idején, vsz. 1944 őszén azonban csaknem teljesen elpusztult (1944). F. m.: Régészeti ásatások a bölcskei népvándorláskori temetőben (Archaeologiai Értesítő, 11, 1891, 239–249. p.); Dunaföldvári és bölcskei ásatásokról (Archaeologiai Értesítő, 13, 1893, 351–354. p.); A dunaföldvári urna temetőről (Archaeologiai Értesítő, 14, 1894, 63–65. p.); A legújabb urnatemető Dunaföldváron és a paksi rom (Archaeologiai Értesítő, 14, 1894, 361–365. p.); Du na-Földvár régi emlékei (Archaeologiai Közlemények, 17, 1894, 3–34. p.). Irod.: Cziráky Gyula: Tolna vármegyei Dunaföldvár múltja és jelene (Dunaföldvár, 1910, 243–245. p.); K. Németh András: „...a régészetbe hébe-hóba belekontárkodom...” Sz. Zs. és a paksi „Szelle-muzeum” (Paksi Múzeumi Füzetek 4., Paks, 2006); Kernné Magda Irén: Híres paksi elődeink. Életrajzi gyűjtemény (Paks, 2014, 135–136. p.). Fotó: Csoma Jánosné Filep Edit, a család tulajdona K. Németh András Szendrei Géza (1942. dec. 11. Bp. – 2015. aug. 6. Bp.): geológus, pedológus, múz.-i főosztályvezető-helyettes. – Egyik dédapja, ~ János (1857–1927) művészeti író, régész, történész, az MTA l. tagja, másik dédapja Kallina Mór (1844–1913) építész, a budai Vigadó és a Budai Várban álló egykori hadügymin.-i épület tervezője. – A II. Rákóczi Ferenc Gimn.ban (1957–1961), majd érettségije után az ELTE TTK geológus szakán tanult (1961–1966), okl. geológusként végzett (1966). Természettud.-i doktor (ELTE, 1972), a mezőgazdasági tud.-ok kandidátusa (1984, Gyakori alföldi talajfőtípusok, elsősorban szikes talajok mikromorfológiája és annak anyagforgalmi és talajgenetikai vonatkozásai c. tanulmánya alapján), az MTA doktora (2004, Hazai talajtípusok és talajképző kőzeteik talajgenetikai célú mikromorfológiai jellemzése c.
