Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

H

140

Horvát

Múz.-nak ajándékozta. A gyűjt.-t önkéntesként gondozta, tovább gyűjtötte és feldolgozta. 2004-ben rátalált Nagy Lajos volt naszvadi fényképész fotóhagyatékára, amely az 1930–1940-es évek helyi és környékbeli életét dokumentálja. Kiáll.-okat rendezett, népszerűsítő és információszerző előadásokat tartott, tanulmányokat írt (megjelentek a Honismeret, a Néprajzi Értesítő,

a Komáromi Levelek hasábjain). – Az Orsz. Néprajzi és Nyelv

járási pályázat díjazottja (1997, 1998, 2008), Komárom Város Polgármesteri-díja (2001), Sebestyén Gyula-díj (2003), Naszvad (2005, 2011, 2017) és Komáromszentpéter köszönő oklevele (2012), Pro Ethnographia Minoritatum-Emlékérem (2018), Pro Urbe Komárom-díj (2019).

F. m.: Hagyományőrző „tuféliek” Komáromban

(Hon

ismeret, 2006. 1., 53–57. p.); Hétköznapi áhítat

(Ko

márom, 2008).

Irod: Nyírő Krisztina: Száműzetésben. Visszaemlékezések a „hontalanság éveire” (Limes, 1995. 1–2., 20–22. p.); Komáromi Klapka György Múz. Adattára.

Fotó: Komáromi Klapka György Múz.

Számadó Emese

Horvát Olivér Adolf (O. Cist.); ered. Horvát

Olivér (1907. márc. 6. Girált – 2006. aug. 17. Zirc): tanár, r. k. pap, múz.-i külső munkatárs. – Édesapja Horvát (Horowitz) Artúr törvényszéki orvos, anyai ágon rokona volt Berzeviczy Gergely. – A debreceni Piarista Gimn.-ban érettségizett (1924). Felsőfokú tanulmányait a Zirci Hittud.-i Főisk.-n (1925) és a bp.-i PPTE-n végezte; természetrajz–vegytan szakos középisk.-i tanári képesítést szerzett (1928). A cisz terci rendbe 1924-ben lépett be, 1929-ben szentelték pappá. (Adolf a szerzetesi neve.) – 1931-től biológiát oktatott a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimn.-ában, 1948-tól nevelőtanár volt a pécsi Marianumban, majd a kaposvári Gimn. és Mezőgazdasági Szakközépisk.-ban tanított (1951–

1955), utóbb a pécsi Széchenyi István Gimn. nö vénytan- és kémia tanára volt (1955–1968, nyugdíjazásáig). Tanárként és botanikusként is nagy hatással volt több diákjára, akik a botanikát vagy a biológia más területét választották hivatásuknak. Tanítványai közül Leslie A. Garay (Garay László, USA) az Andokban felfedezett orchidea nemzetséget nevezett el róla, melynek jelenleg ismert faja a Horvatia andicola

. – A Pécsi Városi Múz

. ter

mészettud.-i gyűjt.-ének munkájába a háború utáni években kapcsolódott be külső szakértőként, majd 1952-től tiszteletdíjas külső munkatársként. Részt vett a II. vh. alatt jelentős károkat szenvedett gyűjt. mentésében, költöztetésében, az önálló természettud.-i osztály és egy külön épületbe költöző Természettud.-i Múz. szervezésében. Jelentős szerepe volt a múz. 1947-ben, 1951-ben, majd 1961-ben megnyílt állandó természetrajzi kiáll.-ainak elkészítésében is. Botanikai kutatásai során Baranya m. és Kü lső-Somogy flóra- és vegetáció kutatását vé gez te; gyűjté seivel megalapozta és gyara pította a ter mészetrajzi gyűjt. herbáriumát. Több mint 6000 növénypéldányt gyűjtött, preparált. Gyűjt.-e a jogutód Janus Pannonius Múz. (JPM) Természettörténeti Osztálya mai herbáriumának is törzsanyagát képezi. Múz.-i munkája előtt 8000 lapos magán-növénygyűjt.-t is felállított, amely halála után a Cisztreci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimn.-ába került. – Botanikai munkásságát Majer Móricz herbáriumi anyagának feldolgozásával kezdte (Egy elfelejtett pécsi botanikus,

1934). A Mecsek

hegység és déli síkjának növényzete c., első köny

vében Baranya m. tájainak florisztikai alapjait adta közre (1942; ezt később számos új eredmény

nyel folyamatosan kiegészítette). Külső-Somogy és környékének növényzete c. flóraműve (1943) egy.-i doktori értekezését is képezte. Az MTA megbízásából 1952-ben kezdte meg a Mecsek vegetációjának térképezését. Mecseki erdőtípusok

c. tanulmányával kandidátusi fokozatot szerzett (1958). Akad.-i doktori értekezését 1991-ben védte meg A Mecsek és környéke florisztikai és cöno

lógiai kutatásainak eredményei címmel. – Önál

lóan, egy.-i tanszéki háttér nélkül végzett alapos és jelentős kutatásokat, miközben tanári pályáján is helytállt. Közel 150 tanulmánya jelent meg, többek között a Mecsek Egyesület Évkönyve

(1933–

1944), a Természettudományi Közlöny

(1934–1935), a Pannonia

(1935–1942), a Pécsi Városi Múzeum Kiadványai (1935–1936), a Borbásia

(1939–1949), a Búvár

(1940–1976), a Botanikai Közlemények

(1943–1977), a Földrajzi Közlemények

(1954), a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956–1980), a Baranyai Művelődés

(1957–1969), a Természet

tudományok Tanítása (1958), a Dunántúli Tudo

mányos Gyűjtemény (1961–1966), az Agrártudo

mányi Közlemények (1968), a Pécsi Műszaki Szemle (1978–1987), a Gyógyszerészet

(1987) c. folyóiratokban. Német, francia, olasz, latin, orosz,