Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

S

Sándor

762

pénzérme-gyűjt.-ét és 38 db, többségében m. művészek alkotásaiból álló festménygyűjt.- ét végrendeletében ugyancsak a múz.-ra hagyta (1905). Az MTA ig. tagja (1906). - A Szent István-rend nagykeresztje (1892). írod.: Kiss Péter: Gyűjtemények és múzeumok Egerben 1951-ig. IV. (Agria, XXV-XXVI., 1989- 1990, 700-701.); Szinnyei XII.: 101-105.; MÉL II.: 566.

Kiss Péter

Sándor István; ered. (1934-ig) Skala (1907. aug. 1. Munkács - 1994. jan. 6. Bp.): tanár, irodalomtörténész, etnográfus, bibliográfus. — A piaristák trencséni főgimn.-ában, majd - miután a trianoni békediktátum (1920) nyomán családját kitelepítették - Győrött a bencés főgimn.-ban tanult (1921-1925). Egy.-i tanulmányait Bp.-en (az Eötvös Collegium tagjaként) és Bécsben végezte. Mezőkövesden gimn.-i tanár (1930-tól). Bécsben bölcsészdoktori vizsgát tett (1932). A szegedi Tanárképző Főisk. Irodalom Tanszékének tanára (1936-1946). A II. vh. végén megbízták a szegedi főisk. Sopronba való kitelepítésével. Családjával együtt Győrbe költözött. A háború befejezése után nem térhetett vissza a szegedi főisk. katedrájára. Szolgálattételre beosztották a Néprajzi Múz.-ba (1946), s megbízták a könyvtár vezetésével; később tud.-os főmunkatársként, majd a múz. könyvtárának ig.-jaként dolgozott (1969. évi nyugdíjazásáig). - Irodalomkuta- tóként elsősorban a felvilágosodás és a romantika kérdéseivel foglalkozott. Néprajzi múz.-i szolgálata megváltoztatta kutatásai irányát. Több tanulmányban foglalkozott Mezőkövesd néprajzával, a summássággal. Tudománytörténeti kérdéseket, vmint a mesemondás dramaturgiáját is vizsgálta. Szorgalmazta a pannon-kultusz felélesztését. Hitet tett a magyarságnak Széchenyi István társadalomfelfogására épülő kereszténynemzeti szellemű jövője mellett (

A nép, nemzet, kultúra fogalma XVIII, századi magyar gondolkodóknál c. tanulmánya az Ethnographia 100. évfolyamában jelent meg). Alapos kutatások után monográfiát írt Xántus János életútjáról és munkásságáról (1970). A m. néprajztud. bibliográfiájának szerkesztője, sajtó alá rendezője. írásai jelentek meg a Magyar Szemlében, a Vigíliában, az Új Emberben. Bay Ferenccel és Osztóvits Józseffel együtt a

Dunántúli Helikon c. irodalmi folyóirat elindítója (1938). A Néprajzi Múz. könyvtári folyóiratának, az Index Ethnographicusnak a szerkesztője (1946-1956). Tanulmányok a magyar néprajztudomány történetéhez c. értekezésével a történelem (néprajz) tud. kandidátusa tud.-os fokozatot szerzett (1980). - Sziny- nyei-díj (1992).

F. m.: Gróf Széchenyi István és a magyar romanticiz- mus (1932; németül is); A „Szép Ilonka" tárgytörténete (1936); író és társadalom. I. Főúr és nemes, fejezet a magyar felvilágosodás irodalomtörténetéből (Szeged, 1946); Világos és Arad a magyar néphagyományban (1952); A mesemondás dramaturgiája (Ethnographia, LXXV., 1964,523-556.); A magyar néprajz- tudomány bibliográfiája 1945-1954 (Bp., 1965); Az aradi vértanúk nótájáról (Ethnographia, 78., 1969); Xántus János (Bp., 1970); A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1850-1870 (Bp., 1977). írod.: Grábics Frigyes: Eredményes életút. Sziny- nyei-díjas S. I. (Kisalföld, 1992. aug. 26.); Szilágyi Miklós: S. I. emlékezete (Néprajzi Hírek, 1995); Sándor Dénes Prohászka Ottokár családfájára és a S. I.-ra vonatkozó közlései (Xántus János Múz. autográf gyűjt., Győr); MNépLex IV: 397.; GYÉL: 310-311. - Bibi.: Serfőzőné Gémes Magda: S. I. irodalmi munkássága (Néprajzi Hírek, 1995).

Kodolányi János, ifj., Tóth László

Sándor József, pákéi (1853. nov. 27. Bukarest - 1945. jún. 6. Kolozsvár): politikai és közíró, szervező, múzeumigazgató. - Székely származású édesapja az 1848-1849. évi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás elől emigrált Bukarestbe. - A nagyszebeni Bethlen Koll.-ban tanult (1866- 1874), tíz féléven át orvosi tanulmányokat folytatott a bp.-i és a kolozsvári tudomány- egy.-en, az 1880/1881. tanévben Bukarestben bölcsészetet hallgatott. 1880-tól jelentek meg versei és cikkei a kolozsvári, vmint a fővárosi lapokban. A szabadelvű párti Kolozsvári Közlöny segédszerkesztője (1883—

1886), a nemzetiségi rovat vezetője. Csatlakozott Haller Károly jogászprofesszor, kolozsvári polgármester 1884. dec.-i, egy közművelődési egyesület alapítását szorgalmazó felhívásához. Kidolgozta az alapszabályokat. Az 1885. ápr. 11-én létrejött Erdély- (rész)i M. Közművelődési Egyesület (EMKE) ideiglenes, majd r. titkára (aug. 31.), főtitkára (1889-től), örökös főtitkára (1890-től), tb.