Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kalmár 440 méhez) 1996-ban jelent meg nyomtatásban. Gazdag gyűjt.-ének (ásatások, vásárlások, gyűjtések) legnagyobb részét római emlékek alkotják. Kapcsolatot tartott az MNM-mel, a tatai és győri múz.-mal, régészekkel, pl. Paulovits Istvánnal, Radnóti Aladárral, Barkóczy Lászlóval, ill. a környék gyárosaival. Gyűjtésének elsődleges célja - az emlékek megmentésén túl - a Csehszlovákiához csatolt Jókai Mór Műz. helyett egy új komáromi múz. gyűjt.-ének megalapozása volt. Munkája nagymértékben hozzájárult Bri- getio topográfiájának, történetének alaposabb megismeréséhez. Brigetiói gyűjt.-e a maga korában a legnagyobb egységes római kori gyűjt. volt. AII. vh.-t megelőzően gyűjt.- ét a városházára szállították, de a háború alatt így is több értékes tárgy eltűnt vagy elpusztult. A gyűjt.-t végül a tatai Kuny Domokos Múz. vásárolta meg, legszebb darabjai a vármúz. állandó kiáll.-án láthatók. Számadó Emese-Kisné Cseh Julianna Kalmár János (1889. aug. 27. Mád - 1977. febr. 8. Bp.): mérnök, fegyver- és művészet- történész. - A kassai Felső Iparisk. elvégzése után bevonult a vár- tüzérséghez (1917), kijárta az önkéntes tiszti isk.-t; tűzmesterként szerelt le (1919. jan.). Az ózdi vasgyárban esztergályos, majd modellasz- talos, végül műszaki rajzoló gyakornok (1920-1924). Magánúton elvégezte a miskolci Főreálisk. négy felső osztályát, s érettségi vizsgát tett (1924). A bp.-i József Műegy.-en gépészmérnöki oklevelet szerzett (1924-1929). Oklevele kézhez vétele előtt már tanársegéd az ált. géptani és géprajzi tanszéken; egyúttal a Hadtörténeti Múz. munkatársa is (1929-1930. szept.). Első fegyvertörténeti cikkeit a Hadi Múzeumi Lapok közölte (Múzeumunk török fegyverei, 1926; Magyar szablyák a m. kir. Hadtörténeti Múzeumban, 1928). 1930 elejétől az MNM-ben dolgozott; ténylegesen csak okt. 2-ától alkalmazták, ekkor Hóman Bálint főig. beosztotta a Történeti Osztályra, Tóth Zoltán fegyver- és hadtörténész mellé. Az 1931. évi jelentés szerint figyelemre méltó eredményeket ért el a fémrestaurálás terén. Állami ösztöndíjjal a bécsi Collegium Hungáriáimban német nyelvet tanult, és a bécsi egy.-en fegyverrégészeti tanulmányokkal foglalkozott. A Pázmány Péter Tudományegy. művészettörténet szakán végzett tanulmányai (1931-től) lezárásaként bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Segítségével állította fel Tóth Zoltán az MNM-ben az első Fegyvertárat, s rendezett meg egy nagyszabású fegyvertörténeti kiáll.-t. Ösztöndíjasként dolgozott a krakkói, a varsói, a wartburgi, a müncheni, a nürnbergi, az augsburgi, az innsbrucki, a drezdai, a salzburgi, a grazi, a kreuzensteini, a berlini múz.-ok fegyver- gyűjt.-eiben. Berlinben az állami múz.-ok konzerváló laboratóriumát is tanulmányozta, elsajátította az Európában akkor legmodernebbnek számító fémkonzerválási ismereteket. Doktori disszertációja A magyar kard művészete címmel jelent meg (Bp., 1938). 1942- ben három hónapig a bp.-i őrzászlóaljnál teljesített katonai szolgálatot. Munkaszolgálatosokkal ásatásokat végzett Fülek várában (1944; ennek eredményei csak 1959-ben jelentek meg). A katonai szolgálat, vmint Né- meto.-ba való kirendelésének elkerülése miatt a lengyelo.-i Teschenbe szökött (1944), majd az ausztriai Tembergbe utazott. Az első hivatalos transzporttal visszatért Mo.-ra. Az igazolási eljárás során a füleki ásatások alkalmával tanúsított emberséges magatartása miatt a munkások kiálltak mellette. Igazolása után visszatérhetett a Fegyvertárba, ahol az ügyek intézése egyre inkább az ő kezében összpontosult, majd Tóth Zoltán nyugdíjba vonulása után a fegyvergyűjt. vezetője lett (1952-től); később osztályvezetői címet kapott. Újraleltározta a fegyvergyűjt.-t, tud.-os és népszerűsítő cikkeket írt, s folytatta Régi magyar fegyverek c. munkájához az anyaggyűjtést, amelynek első változata 1944-ben elkészült, a kiszedett anyag azonban az ostrom idején elpusztult. (E munkájával szerette volna az egy.-i magántanári címet elnyerni.) Nem érezvén kellő megbecsülést, levelet intézett Fülep Ferenc főig.-hoz (1961. szept. 28.), amelyben „megrendült egészségi állapotára", életkorára és 38 évi szolgálatára hivatkozva nyugdíjazását kérte. Nyugdíjba vonulása után is tovább dolgozott; tanulmányai főként vidéki múz.-ok évkönyveiben jelentek meg.
