Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
439 Kállay zér u. (1958); XI. kér., Fehérvári út (1960). Ezután túlnyomórészt a bronzkor emlékeit hozta felszínre: Bp. XXI. kér., Csepel-Háros (1960-1961, 1974), Rákóczi F. út (1960-1961), Csepel-vízcsőárok (1972), Hollandi út (1973), Vízmű (1974), III. kér., Vöröshadsereg útja (1961-1983), Csúcshegyi dűlő (1983), Aranyhegyi út-Mocsáros dűlő (1986-1987), X. kér., Jászberényi út (1973). Bp. területén kívül végzett leletmentései - Szigetszentmiklós- Felsőtag (1962-1963), Diósd-Mészkőbánya (1968) - során kora bronzkori sírokat és telepnyomokat tárt fel. Nevéhez fűződik a BTM őskori gyűjt.-e törzsanyagának kialakítása. Szűkebb kutatási területe is a bronzkor volt. A Csepel-szigeten és Békásmegyeren folytatott kora és késő bronzkori telep- és temetőfeltárásai alapján megállapíthatóvá vált DK- és Közép-Európa kulturális és etnikus szerepe Bp. területének bronzkori fejlődésében. Nevéhez fűződik a kora bronzkori harang- edény-kultúra mo.-i, K-i csoportjának elnevezése, mely a Harangedény-Csepel csoport néven került be a régészeti szakirodalomba (1973). Pályafutásának csúcspontja a békás- megyeri kora és késő bronzkori temető 478 sírjának feltárása. A késő bronzkori umame- zős kultúra váli csoportja 328 sírjának feldolgozása során hangsúlyozta azok kiemelkedő vallástörténeti szerepét (1991, 1996). Behatóan vizsgálta a települési és temetkezési viszonyokat, a korszak gazdaság- és társadalom- történeti vonatkozásait. Hazai és nemzetközi ősrégészeti kongresszusokon és konferenciákon (Belgrád, 1971; Krakkó, 1973; Freiburg- Oberried, 1974; Növi Sad, 1974; Bp.-Velem, 1977; Verona-Lazise, 1980; Növi Sad-Vrdnik 1982; Poysdorf [Ausztria], 1983,1995; Herzo- genburg [Ausztria], 1996) is bemutatott kutatási eredményeit a nemzetközi kutatás is elismerte. Bp. kora bronzkori leleteiről és a békásmegyeri késő bronzkori temetőről előadásokat tartott Halle, Erlangen (1974), Amszterdam 1977), Ny-Berlin (1987) egy.-ein és régészeti int.-eiben. - Első kiáll.-át a BTM- ben rendezte (Bp. őskora, 1959), uo. részt vett a múz. állandó kiáll.-ának rendezésében is (1968). Az általa is szervezett Bp.-Velem nemzetközi konferencia alkalmából tanulmányi kiáll.-t rendezett a BTM Régészeti Osztályán (1977). Vezette a csepeli Munkásotthonban működő Honismereti Szakkört (1961-1963). Szerkesztette a Die Frühbronzezeit im Karpatenbecken und den Nachbargebieten. Internationales Symposium 1977 Budapest-Velem (Mitteilungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, Beiheft 2.) c. kiadványt. Publikációi rendszeresen megjelentek a Budapest Régiségei és az Archaeologiai Értesítő hasábjain. F. m.: A harangedények népe Budapesten (in: Emlékek Budapest múltjából. Bp. 1973); Die Möglichkeit der Parallelisierung in der äneolithischen und frühbronzezeitlichen Chronologie zwischen Norditalien und Ungarn. Kalicz Nándorral (Preistoria Alpina, 10., 1974, 179-190.); Die Probleme der Glockenbecherkultur in Ungarn (Glockenbecher Symposion. Oberried-Freiburg, 1974. Bossum/Haarlem 1976, 183-215.); Szimbolikus ábrázolások korabronzkori edényeken (Archaeologiai Értesítő, 111., 1984, 3- 28.); Komplex der Nagyrév-Kultur (in: Kulturen der Frühbronzezeit des Karpatenbeckens und Nordbalkans. Szerk: Nikola Tasié (Beograd, 1984, 133- 190.); A Somogyvár-Vinkovci kultúra dél-észak irányú közvetítő szerepe a korabronzkorban (Budapest Régiségei, 28., 1991, 9-43.); Bronzkori urnatemető Szigetszentmiklós határában (Ráckeve 1995); Grab- komplexe mit Messern und Rasiermessern aus dem spätbronzezeitlichen Gräberfeld von Budapest-Békás- megyer. Kalicz Nándorral (in: Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Festschrift für Amália Mozsolics. Szerk. Kovács Tibor. Bp., 1996, 323-337.). Irod.: M. Virág Zsuzsanna: Schreiber Rózsa emlékére (Múzeumi Hírlevél, XXII. 4., 2001. ápr., 135.). Endrődi Anna Kállay Ödön (1879. okt. 1. Komárom 1960. máj. 27. Szőny): jegyző, helytörténeti kutató, régiséggyűjtő. - A komáromi bencés gimn.-ban tanult (1889 -tői). A szőnyi községházán segédjegyző (1901-től), helyettes jegyző (1907-től), majd adóügyi jegyző (1913-tól), betegsége miatt nyugdíjaztatta magát (1941). Minden energiáját és pénzét Szőny (Brigetio) rég- és közelmúltjának megismerésére fordította. Szőny helytörténeti kutatója; 1944-ben lezárt, kéziratban fennmaradt műve (Adatok Szőny történél-
