Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Sz

Székely 834 lefordítottak (spanyol, portugál, szlovén, szerbhorvát, albán, eszperantó, angol, né­met stb.). Utazásai során gazdag néprajzi gyűjt.-re tett szert. Gyűjt.-ét a városnak akarta adományozni, de a múz. helyhiány miatt nem tudta elfogadni. Gyűjt.-ének sor­sa a mai napig (2002) rendezetlen. F. m.: magyarul megjelent könyvei: Az indiánok földjén (Újvidék, 1955; 1970); Vihar az Aconcaguán (Növi Sad, 1960; 2. kiad. Újvidék, 1980); Brazília ős­erdeiben (Növi Sad, 1955; Újvidék, 1970); Gyambo rafiki (Újvidék, 1965); A világjáró vadász. Vojnich Oszkár élete és munkássága (Szabadka, 1980); Éjfélkor dőlnek a pálmák (Bp., 1981); Emberevők között (Újvi­dék, 1984); Patagóniától Alaszkáig (Újvidék, 1988). írod.: Vukovics Géza: Emberszeretet a tizenhete­dik nyelven (Magyar Szó, 1987. jún. 14.); Vukovics Géza: Megpihent a vándor (Magyar Szó, 1988. szept. 24.); Gyermán Tibor: Sz. T., az eszperantista (Hét Nap, 2002. jan. 30.); Rencsényi Elvira: Sz. T. páratlan gyűjteményének sorsa (Hét Nap, 2002. febr. 13.). Balázs-Arth Valéria, Pejin Attila Székely Zoltán (1912. nov. 18. Dés - 2000. szept. 1. Sepsiszentgyörgy): régész, tanár, múzeumigazgató. - Fia Székely Zsolt (1954-) régész, muze­ológus. - A Székely Mikó-Koll.-ban ta­nult, majd a kolozs­vári I. Ferdinánd Egy.-en klasszika-fi­lológia és történelem szakon végzett. Zilá­lton a Wesselényi Koll. Klasszika-filoló­gia Tanszéke (1936), majd Csutak Vilmos utódaként a sepsiszent­györgyi Székely Mikó-Koll. latin szakos ta­nára (1937-1949, 1963-1971); emellett a Szé­kely Mikó-Koll. leányfőgimn. és utódint.-e, végül a Mikes Kelemen Líceum tanára (1946-1947, 1956-1975, 1990-1995). A Szé- kely Nemzeti Múz. őre (1937. dec.-től). A bp.-i Pázmány Péter; Tudományegy.-en Tompa Ferenc és Alföldi András vezetésével foly­tatta tanulmányait (1937). Részt vett Szi­lágyi János aquincumi, Radnóti Aladár porolissumi római kori ásatásain, s bulgáriai és bukaresti szakmai tanulmányúton járt (1938, 1939), Méry Istvánnal, László Gyulá­val, Mozsolics Amáliával dolgozott, majd megkezdte háromszéki kutatásait (Réty kör­nyéke, sepsiszentgyörgyi és málnási őste­lep). 1943-ban védte meg a komollói erődí­tett római táborról írt doktori disszertáció­ját. Amikor Herepei János ig. a múz. anya­gának jelentős részét - felsőbb parancsra - evakuálta, a dunántúli Lengyelbe irányított szállítmány nagyobb részét (több mint 50 lá­dát) ~ Árvay Józseffel együtt a vasúti szállí­tás közben Kolozsvárra térítette (1944­1945). A ládák Roska Márton ig. segítségé­vel az Erdélyi Nemzeti Múz. alagsorába ke­rültek, de a bp.-i hatóságok gépkocsin Keszthelyre szállíttatták, ahonnan az anyag Zalaegerszegre került, és megsemmisült vagy nyoma veszett. ~ 1945 máj.-ában, Herepeivel ellentétben, Bogáts Dénessel ha­zatért Sepsiszentgyörgyre. A múz. régészeti ig.-őre (1945. júl.-tól), ügyvezető ig.-őr (1947. dec.-től). Futásfalván római kori em­lékek után kutatott (1945). A vm.-i levéltá­rat, a feldúlt családi levéltárakat (pl. az árkosi Szentkereszty családét) mentették be a múz.-ba (egészen a levéltár kiszakításáig nem tettek le a Székely Nemzeti Levéltár Csutak-Herepei-féle tervéről), Bp.-ről visz- szaszerezték az Apor-kódexet és a szörcsei aranykincset. Szabédi Lászlóval, László Gyulával, Kós Károllyal, Máttis Teutsch Já­nossal, Bányai Jánossal, a hétfalusi csángó együttessel előadóesteket tartottak Sepsi- szentgyörgyön, Kovásznán, Kézdivásárhe- lyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmikló- son, Székelyudvarhelyen; ezzel jövedelem- forrást is próbáltak biztosítani a múz.-nak. Segítették a székelykeresztúri, a székelyud­varhelyi, a Csíkszeredái múzeumalakulást, a kézdivásárhelyi múz. maradványát bemen­tették Sepsiszentgyörgyre. Sepsiszentgyör­gyi, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri tanulók bevonásával, vmint a székelyud­varhelyi Horváth József tanárral és Molnár István múzeumalapítóval végeztek kutatá­sokat (Bibarcfalva, Vargyas, Nagyborosnyó, Zetelaka, Énlaka stb.). Borosjenőről hazavit­ték a 18 évvel korábban a múz.-ra hagyott Diószeghy-féle lepkegyűjt.-t. ~ az államosí­tott múz. ig.-ja lett (1949-1990); a múz. érde­kében nem fogadta el meghívását sem a brassói múz. élére, sem a Bolyai Tudomány- egy.-re. Kiemelkedő politikai teljesítmény­

Next

/
Oldalképek
Tartalom