Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
Morvay 628 megbízásából felkérte, hogy szervezze újjá az 1933-1945 között már fennállt, de a háború évei alatt felszámolt Kalotaszegi Néprajzi Miiz.-ot. Diákjai bevonásával végzett gyűjtésének eredménye lehetővé tette, hogy 1947. okt. 20-án, Ravasz László ref. püspök bánffyhunyadi házában megnyissák az új múz.-ot. Koncepciós perben Ravasz püspökkel való kapcsolata miatt ellenforradalmi tevékenységgel vádolták, a múz. éléről és állásából is eltávolították. Éveken át a helyi Kisipari Szövetkezetben munkásként dolgozott. Már idősödő fejjel a Babeş-Bolyai Tudományegy. angol-m. szakán szerzett oklevelet (1966-1971). 1968-tól nyugdíjazásáig ismét a tanügyben dolgozott, utóbb megbízták a Kalotaszegi Néprajzi Múz. vezetésével, amelyet azonban a Tartományi Néptanács rendeletére 1976-ban végleg felszámoltak. F. m.: Múzeumház ügyben (A Hét, 1980.48.); Új színek a város arculatában (A bánffyhunyadi múzeum múltjáról) (Igazság, 1981. febr. 21.); A bánffyhunyadi gyülekezet és templom (Református Szemle, 1985. 3.); Újjászületett Kalotaszeg legrégibb és legnagyobb temploma (uo., 1987. 4.); Mit köszönhet Kalotaszeg a gyerőmonostori papleánynak? (Kalotaszeg, 1990.1.). Irod.: RMIL III.: 639. Miklósi-Sikes Csaba Morvay Péter (1909. ápr. 13. Szatmárnémeti - 1994. febr. 23. Bp.): etnográfus. - A Pázmány Péter Tudományegy.-en többek között Györffy István, Gombocz Zoltán és Horváth István tanítványa (1927-1932); bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Díjtalan gyakornok a bp.-i Néprajzi Múz.-ban, múz.-i gyakornok a Veszprém Vm.-i Múz.- ban (1934-től). A K-európai Tud.-os Int. Néptud.-i Int.-ének munkatársa (1940-től), az Orsz. Táj- és Népkutató Int. (később Allamtud.-i Int. Táj- és Népkutató Osztálya) titkára (az int. 1949. évi megszüntetéséig). Szovjet hadifogságban volt (1945-1947). A Néprajzi Múz. munkatársa különböző beosztásokban (1949— 1970; nyugdíjazásáig); az Ethnológiai Adattárban feladata az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtés megszervezése, a gyűjtők hálózatának kialakítása, működtetése volt. Fő kutatási témája szülőföldjéhez kötődött; az Ecsedi-láp és környéke gazdálkodásával és tánckutatással foglalkozott. Munkásságának legjelentősebb és egyben legeredményesebb területe a társadalmi gyűjtőhálózat működtetése. A veszprémi múz.-ban töltött ideje alatt rovatot indított a Dunántúli Szemlében, amellyel ösztönözte és segítette az amatőr gyűjtőket. A népismeretet isk.-i tantárgyként akarta oktatni, ezért tanárok számára népismereti tanf.-ot szervezett. Külföldi példák alapján kidolgozta a kérdőíves néprajzi gyűjtés rendszerét, amelyet pályázati rendszerré fejlesztett; már 1942-1944 között pályázatot hirdetett az ifjúság számára. Ezek a pályázatok alkották a Néprajzi Múz.-ban 1950-ben létrehozott Ethnológiai Adattár alapját. Orsz. levelezőhálózatra épülő pályázati rendszert vezetett be; az 1952-től minden évben meghirdetett néprajzi és nyelvjárási pályázat ~ irányítása alatt az évek során kiterjedt mozgalommá nőtt. Válogatta és szerkesztette a Néphagyományunk életéből, vmint a Népünk hagyományaiból c. kötetet, amelyekben a legjobb pályamunkákat közölte (1954-1956). Szerkesztette és jórészt maga írta az Adattári Értesítőt (1952-1963), amely a gyűjtőkkel való kapcsolattartás fő fóruma volt; ebben jelentek meg az útmutatók és a kérdőívek, a beszámolók a kérdőíves néprajzi társadalmi gyűjtőmozgalomról, a néphagyomány oktatásáról, a néprajzi szakkörök munkájáról. 1963 óta Tatán kétévenként konferenciát, gyűjtőtalálkozót szervezett, amelynek célja elsősorban a továbbképzés, az amatőr gyűjtők és a hivatásos néprajzkutatók konzultációja volt. Nyugdíjazása után is folytatta gyűjtésszervező tevékenységét. Dokumentációs céllal országfényképezési akciót hirdetett. Az 1970-es években Folklór a mai életben címmel hirdetett pályázatot, amelynek témája a népművészet szerepe a közművelődésben, hagyományőrzés és közösségteremtés. Kiemelkedő szerepet játszott a cserkészmozgalom szervezésében is; táborokat szervezett a határon túli m. fiatalok számára. Nevéhez fűződik a honismereti mozgalom elméleti megalapozása, gyakorlati
