Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
Linţia 562 bői létesített szatmárnémeti városi múz. ig.-ja lett. Múzeumig.-ként a pusztulásra ítélt múz.-i anyag megmentésére, ezáltal is a hagyományok őrzésére, szolgálatára törekedett. 1948-tól egykori isk.-jában, ill. az államosítás utáni jogutódában, az Állami M. Fiúlíceumban (majd átszervezése után az 5- ös sz. Ipari Líceumban), 1990 őszétől az újraéledt Kölcsey Ferenc Elméleti Líceumban tanított. Tanítványa volt többek között Kocsis István, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos író. 1990 után kezdeményezte Kölcsey Ferenc szobrának újbóli - a Láncos-templom kertjében való - felállítását. Bura László Linfia Dénes (1880. aug. 13. Kákófalva - 1952. aug. 29. Temesvár): madárgyűjtő, preparator, természettudományi író. - Gimn.-i tanulmányait Fehértemplomon és Temesváron végezte. Kákófalván helyettes tanító (1900), Moldován (1902-től), majd Oravi- cabányán tanító (1903-tól). A temesvári Dél- mo.-i Természettud.-i Társulat tagja (DTT, 1903-tól). Részt vett a Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége temesvári gyűlésén (1903. dec. 6.), amelyen a délvidéki múz. helyzetét elemezték; ezután élete elválaszthatatlan a bánsági múz.-i törekvésektől. A M. Kir. Ornithologiai Központ (MOK) állandó megfigyelője, s évi 500 korona államsegéllyel a Délvidék jellegzetes madarait gyűjtötte; az év végére 29 kitömött madárral és 4 koponyapreparátummal gazdagította a múz.-ot. Török-Becsén tanító (1906. szept.-től). 1908. máj. 5-24. között a Duna-deltában kutatott; 328 madárfaj előfordulását jelezte, 30 fajt és 7 faj fészekalját gyűjtötte be. Temesvárra helyezték; a Tanfelügyelőségen kapott állást. Ideiglenes (1909), majd teljes jogú múzeumőrként (1910. ápr. 11.-1918) először a Lono- vics u. 8. sz. alatt két terembe összezsúfolt tárgyak rendezésével és válogatásával foglalkozott. A dupla példányok egyikét a verseci múz.-nak juttatta, megalapozván ott is a természetrajzi részleget. A begyűjtött állatokat művészien preparálta. Több alkalommal ismételten bejárta a Délvidéket, az Al-Dunát, a delibláti homokpusztát, ahová neves vendégeket kísért gyűjtőutakra (Weigold Hugó, 1912, 1921; Stewardt, 1913; Congreve angol tojásgyűjtő, 1923, 1926). Ismét tanító (1919től), majd a Bánát Múz. ig.-ja (1920. aug. 20.-1924). Megalapította a Hubertus vadász- társaságot (1920. szept.). Részt vett a X. Nemzetközi Állattani Kongresszuson (Bp., 1927). Kolozsváron javaslatot tett a Román Madár- megfigyelő Állomás, vmint egy állandó Román Ornitológiái Névjegyzék létrehozására (1928); a Madármegfigyelő Állomás még az év nyarán megkezdte működését Jurilovcán (1930 végén anyagi okokból megszüntették). Hazatérve Temesváron is hasonló állomást szervezett, amelynek székhelyét a későbbiekben a múz.-ba helyezte át. A bukaresti egy. meghívottjaként a szinajai Állattani Kutatóállomás vendége (1930). Gyűjtéséből megalapozta az alpesi madarak múz.-át. Részt vett a XI. Nemzetközi Állattani Kongresszuson (Padova, 1930. szept.). Madárgyűjt.-ét felajánlotta Temesvár városának, és kérte, hogy hagyják jóvá egy Ornitológiái Múz. megépítését, vmint egy körülötte elhelyezkedő Állatkert létrehozását (1934. dec.). Ajánlatát elfogadták, és a Kultúrpalota III. emeletén 11 termet bocsátottak az ornitológiái gyűjt.-ek rendelkezésére (450 db kitömött madár, 1200 db madárbőr, 95 faj 490 db madártojása, 60 db madárfészek, 750 kötetes szakkönyvtár, laboratóriumi szerszámok, felszerelés, bútorzat, madárcsontok, koponyák, térképek, fényképek, festmények stb.). Itt kezdte meg a madarak életképekben való bemutatását. Megszervezte az első Bánáti Természetvédő Egyesületet 1936), és eredeti madárvédelmi javaslatokkal kapcsolódott a hasonló nemzetközi törekvésekhez. Mint a romániai ornitológia vezető egyéniségét és fő szervezőjét, Pascovschi Sergiu mérnökkel együtt megbízták a bukaresti Román Ornitológiái Központ alapítási terveinek kidolgozásával (1938. márc.; az int. 1939-ben kezdte meg működését). Nyugdíjazása (1938. szept. 1.) után a múz. Természettud.-i Osztályának tb. vezetője (1949-ig). Román nyelvre fordította Robert von Domb- rowsky németül írt könyvét (Ornis Romániáé, Die Vogelwelt Rumäniens. Systematisch und biologisch-geografisch beschreiben. Bucarest, 1912); a nagy munkát joggal tekintette élete főművének, hiszen a főként Havasalföld és Dobrudzsa madarairól szóló eredeti művet rendszertanilag és tartalmilag is teljességében átdolgozta, 60 faj leírásával, rajzokkal (Klinke Antal mérnök munkái), fényképekkel és szí-
